HIRDETÉS
A kötetet Tüske László, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója adja át Vargha Mihálynak, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatójának október 3-án Budapesten. Mint a Széchenyi-könyvtár közleményében olvasható,
a kötetet ellopták a nácik, túlélt egy bombázást és egy hatalmas tűzvészt, majd megtalálta egy vasutas és a ’40-es évek végén az Országos Széchényi Könyvtárba került az 1559-ben kiadott Székely-krónika.
Ezt követően éveken át lapult a Régi Nyomtatványok Tárának egyik páncélszekrényében, ahonnan a közelmúltban került elő. Ez a kötet az első épen maradt könyv, amely 70 évvel később került elő a Székely Nemzeti Múzeum elpusztultnak hitt anyagából és most a nemzeti könyvtár segítségével hazatérhet Erdélybe.
Az 1945-ben visszavonuló német csapatok a kifosztott múzeumok értékeit is magukkal hurcolták, így került a sepsiszentgyörgyi múzeum 52 ládába tett gyűjteménye is abba a szerelvénybe, amely Zalaegerszeg vasútállomásán vesztegelt. Az oroszok bevonulását megelőző napon 40 vagon különféle lőszert állítottak a német vonat mellé, amely március 28-án egy légi bombázás következtében kigyulladt, felrobbant és mindent elpusztított. Tizenegy nappal később, a romok eltakarítása közben egy Kis Böndi János nevű vasutas egy vasbuzogányra, néhány kisebb fémtárgyra és egy könyvre bukkant. Mivel a munkások között egyedül ő volt erdélyi származású, érdekelte a könyv dialektusa, ezért magához vette. Ahogy egy levelében fogalmazott:
A bombatámadást követően a Székely-krónika is felkerült a veszteséglistára, ám Herepei János, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum akkori igazgatója 1945 nyarán arról számolt be a zalaegerszegi rendőrkapitánynak, hogy nem minden pusztult el a támadást követő tűzvészben. „Dr. Hamar Sámuel miniszteri tanácsos, pénzügyigazgató a pályaudvari romhalmazból egy kosárnyi mennyiségű tárgyat szedett össze; de ugyancsak ő értesült róla, hogy már a pusztulás utáni legelső napokban, amikor még nem volt lehetősége a színhelyet megvizsgálnia, máris akadtak olyanok, akik a szerteszét robbant tárgyak közül régi pénzeket és egyéb tárgyakat széthurcoltak.”
Azt nem tudni, a kötet pontosan hogyan került az Országos Széchényi Könyvtárba, annyi bizonyos, hogy a közel 460 éves könyv birtokosa a bejegyzések alapján brassói lehetett, mielőtt pedig a németek kezébe került, a Székely Nemzeti Múzeum tulajdonát képezte.
