Dupla szerencse. Az erdőidecsi Pop családhoz, a hegytetőn lévő tanyára is eljutott a magyar állam programjának támogatása
Fotó: Szucher Ervin
Az elején nem is sejtették, hogy gazdaságfejlesztési programja révén a magyar állam az ő mezőgazdasági vállalkozásukat is támogatná. Kételkedve tekintettek a Pro Economica Alapítványon keresztül lebonyolított pályázati rendszerre, hiszen meg voltak győződve, hogy az nem nekik szól. Ma már örömmel újságolják, hogy kellemesen csalódtak Magyarország kormányában: a Maros megye színromán vidékein élő gazdák méltányolják, hogy etnikai hovatartozástól függetlenül ők is részesülhettek a jelentős támogatásban.
2020. június 26., 16:252020. június 26., 16:25
2020. június 26., 16:332020. június 26., 16:33
Istenszéke, Felső-Maros mente, Görgény völgye, Idecs-patak mente – minderről sokaknak a Kelemen- és a Görgényi-havasok festői tája, kedvenc sátorozó- és túrázóhelye jut eszébe. Az irodalomkedvelőknek A funtineli boszorkány elevenedik meg. De beugrik 1990 fekete márciusa is, amikor elbutított és leitatott tömegeket mozgatott meg és szállíttatott Marosvásárhelyre a Vatra Românească szélsőséges szervezet, meg a köréje tömörülő visszarendeződés-párti elvtársi sereg. Az amúgy teljesen békés emberekkel sikerült elhitetni, hogy csak fejszéikkel és capináikkal Vásárhely utcáin randalírozva lehet megvédeni a „magyarveszély” fenyegette Erdélyt.
A legtöbbjük békésen éli családi életét, csinosítja házát és gazdaságát, csak néhány forrófejű törekedik arra, hogy a kétnyelvű turistajelző táblák megrongálásával kiélje magyargyűlölő hajlamait. A Maros megyei vidéki románság többségét az életminőség és annak javítási módozata foglalkoztatja. Bár az előítéletek még reflexszerűen működnek, és egy-egy politikusi retorika is sokat nyom a latban,
Ha az Istennek van háta, akkor valóban a mögött található, a környéken csak Pașcuként emlegetett Mihai Pop erdőidecsi háza. A kilenc méter széles aszfaltcsík előbb hétméteresre, majd ötösre, aztán hármasra szűkül, végül elfogy, köves út váltja, amelynek a végében áll a gazda dombok közti háza. Állatfarmja innen még negyedórányi kapaszkodóra van. Ott, ahol a több mint ötven tehenét csak a villanypásztor, a kutyák meg a Fennvaló óvja a medvétől.
„Kétszeres szerencsém volt: egyrészt az utolsó pillanat után kapcsolódtam be olyasvalaki helyett, aki rendelkezett sorszámmal, de nem tudta összeállítani az iratcsomót, és visszalépett. Másrészt egy héttel meghosszabbították a leadási határidőt. Így is záróra előtt kerültem fel a listára” – meséli a gazda. Hamarosan kiderült, hogy harmadjára is szerencsés volt, hisz – az utolsókból lesznek az elsők alapon – ő kapta meg elsőnek a tizenöt borjút. Pályázatát 2019 júniusában iktatták, a mifelénk újdonságnak számító angus szarvasmarhák novemberben már az erdőidecsi réten legeltek.
„Nem egy igényes állatfaj, elég nekik enni-inni adni, nem kell fejni. Van nekünk harmincöt fejős tarka szarvasmarhánk is, de rengeteg munka van velük. És miért? Azért az 1 lej 25 baniért, amit egy libánfalvi tejfeldolgozó ad” – magyarázza kissé panaszos hangnemben a gazdasszony, Laura Ioana. A Pop család élete valóban a munkáról szól, a középkorú házaspárt a 20 és 22 éves fiai segítik, akik rövid ideig belekóstoltak a nyugati vendégmunkába, de rájöttek, hogy százszor többet ér az ottani csillogásnál-villogásnál a Görgényi-havasok csendje, friss levegője és megnyugtató látványa.
Erdélyben is egyre többen látnak fantáziát a Skóciából származó angus szarvasmarhák tenyésztésében
Fotó: Florina Bianca Marţian
A főállásban Dédán tűzoltóként dolgozó Marțian Roșca is angus marhákban „utazott”. Mint mondja, már öt éve annak, hogy nem foglalkozik fejőstehenekkel. Egyrészt munkaprogramja, másrészt kisgyerekei nem teszik lehetővé, hogy a közel kétszáz fős állományt naponta fejje. „A húsmarhák sem hoznak túl sokat a konyhára, de velük legalább nincs gond. Kicsapod a legelőre, bekeríted villanypásztorral, kétnaponta ellátod őket, majd miután felnőnek, eladod” – magyarázza a fiatal családapa, aki több helyen, lakhelyétől akár 25 kilométerre, a havason is bérel legelőket. Mert ahhoz, hogy az állat jól fejlődjék, minőségi táplálékra van szüksége.
Érdekes módon Roșcaék előbb mezőgazdasági eszközökre szerettek volna pályázni, az iratcsomó leadása előtt, az utolsó napon váltottak a skót eredetű, koromfekete marhákra. Nem is bánják, hisz akárcsak Popék, ők is már novemberben mehettek az állatokért.
Fotó: Haáz Vince
A dédabisztrai Viorel Stegar és a füleházi Claudiu Grafi mezőgazdasági gépekre pályázott. A szintén állattenyésztéssel foglalkozó román gazdák úgy gondolták: ha már választhatnak, nem az amúgy is jelentős állatállományt szaporítják, hanem a gépparkot növelik, korszerűsítik.
A gépeket forgalmazó cég Grafinak már hónapok óta leszállította az eszközöket, Stegarnak még várnia kell. Az importőr, a Székelyberében bejegyzett, Maroskeresztúron működő Royal Dru a világjárványra hivatkozva mindegyre tologatja a határidőt, miközben a kedvezményezettek türelmét kéri. A késés kellemetlen, de nem sodorja veszélybe a sikeres pályázatot.
Az állategészségügyi technikusként is dolgozó dédabisztrai férfit sokkal inkább egy másik pályázatának a kimenetele aggasztja. Mint meséli, csak azzal a feltétellel kapott építkezési engedélyt farmja felhúzására, ha a közelében az egyre szigorúbb környezetvédelmi előírásoknak megfelelő trágyalerakatot is létesít. Két éve folyamatosan járja a megyeházát, ahol mindegyre újabb és újabb aktákat kérnek, ezáltal késleltetve az engedély kibocsátását. „Egy csomagtartónyi papírom van, azzal ingázok Bisztra és Vásárhely között. Ha nem sikerül megépítenem a trágyalerakatot, elveszítem az uniós finanszírozást” – bánkódik a férfi, aki szerint
Az állattenyésztőt az is bosszantja, hogy nemcsak a hatóságok, a tejfelvásárlók is csúfolkodnak a gazdákkal. Mindössze 1 lej 10 banit kínálnak a tej literéért, még szerencse, teszi hozzá, hogy naponta 400–450 litert is lead. „Sok kicsi sokra megy, de mégis...” – vonja meg a vállát.
Claudiu Grafinak másfajta gondjai vannak. A Nyugatról hazatért kamionsofőr szülőfalujában, Füleházán kezdett vállalkozásba, és annyira kinőtte magát, hogy már nem talál megbízható segédeket. Négy munkahelyet is létesített, de manapság nehéz komoly, kitartó emberekre találni. „Egyik jön, a másik megy, a fiatalok nem szeretnek dolgozni, főként nem a mezőgazdaságban. Inkább elmennek két-három hónapra külföldre, aztán ugyanannyi idő alatt itthon elpallják a pénzt, és kezdik az egészet elölről” – mondja.
Dédai érdeklődés. A Pro Economica illetékesei nem tapasztaltak bizalmatlanságot a román lakosság részéről
Fotó: Haáz Vince
A magyar nyelvet még csak nem is törő román nemzetiségű gazdáknak a pályázatok megírása nem jelentett különösebb gondot. Pop egy marosvásárhelyi szakcéghez fordult a magyar nyelvű dokumentáció összeállítására, Roșcának, Stegarnak és Grafinak viszont a szászrégeni traktorgyár egyik, helyszínre kiszállt alkalmazottja segített. A papírmunka digitalizált részét Marţian Roşca pedagógus felesége, Florina Bianca végezte.
– állítja a számítógép-kezelésben jártas fiatalasszony.
Azontúl, hogy az általunk találomra választott négy román gazda közül mindannyian ragaszkodnak a földhöz meg az állatokhoz, van még egy közös vonás bennük:
Mint mesélik, még akkor sem, amikor iratcsomójukat rendben találták, és pályázatukat elfogadták. Valamennyien meg voltak győződve, hogy bármilyen alaposan is megindokolják a kérésüket, elsőbbséget a magyar nemzetiségű pályázók élveznek. Főként olyan körülmények közt, hogy az eredetileg meghirdetett 131 millió lejes összkeretre csaknem háromszor akkora, a kiírásnak megfelelő finanszírozási kérvény érkezett. Egyesek fejében az is megfordult, hogy ha állatvásárlásra vagy munkaeszközökre mégiscsak nyernek pénzt, azt vajon milyen áron adja a magyar állam. Volt, aki a voksok leadását rebesgette, más a „valamiféle magyar szervezetbe” való beiratkozás kötelességét vizionálta.
– látja be utólag Mihai Pop. „Azt tudtam, hogy a pályázatom megfelelő, azt is, hogy az egész Maros megyének szól, de miért adnának Budapestről pénzt nekünk, románoknak? – gondoltam magamban többedmagammal együtt. De attól még próbálkoztam… Most meg azok, akik csak legyintettek, bánják, hogy nem bíztak benne” – mosolyodik el Marțian Roșca.
Fotó: Haáz Vince
Claudiu Grafi is próba szerencse alapon adta le iratait, de úgy érezte, román emberként sok reményt nem fűzhet a pályázati kiíráshoz. Egyedül Viorel Stegar tűnt optimistának: ő már hallotta az előző években sikeresen pályázó, más vidéken élő románoktól, hogy az iratcsomók elbírálásánál senki nem firtatja a gazda nemzetiségét. „A más falubeli magyar barátaim is arra biztattak, hogy próbálkozzam, mert van esélyem” – mondja a gazda.
Az egyik személy, aki a Felső-Maros menti románságot pályázásra buzdította, és a jelentkezőkben a lelket tartotta, Déda polgármester asszonya, Lucreţia Cadar volt. „Az elején bennem is megfogalmazódott a kérdés: miért támogatna minket a magyar kormány?” – látja be a nagyközség elöljárója. Szerinte nem csoda, hogy a lakosság is bizalmatlan volt.
Amint a politikai pályáját a Nagy-Románia Pártban (PRM) kezdő, majd nyolc év után a liberálisokhoz (PNL) csatlakozó, öt esztendeje a szociáldemokrata alakulatban (PSD) politizáló polgármester asszony meséli, számára hamar kiderült, hogy a Pro Economica által tolmácsolt ígéretek mögött komoly szándék is létezik. De ezt sokan még azok közül sem hitték, akik az elején nekivágtak a nyomtatványok kitöltésének. A dédai községvezető számításai szerint a pályázók egynegyede morzsolódott le valamilyen okból kifolyólag.
Fotó: Haáz Vince
Ezzel szemben a gazdaságélénkítő programot lebonyolító Pro Economica ügyvezetője, Kozma Mónika nem érzékelte, hogy a román nemzetiségű pályázók bizalmatlanok lettek volna, legalábbis előtte senki nem adott hangot kételyeinek. A Marosvásárhelyen székelő alapítvány gondosan ügyelt arra, hogy már a kezdetektől fogva két nyelven kommunikáljon, támogatásával pedig fedje le az adott vidék román lakta kistérségeit is. Az alapítvány partnerre lelt az élelmesebb polgármesterekben, akik fenntartás nélkül közvetítették a magyar állam kínálatát.
Örülök, hogy akadt egy pár vidéki elöljáró, aki ügyesen mozgósította a közösségét. A bizalom elnyerésében meghatározó szerepe volt annak a ténynek, hogy látván a hatalmas érdeklődést, a magyar állam végül 1,3 millió lejről közel 4,7-re emelte az elosztandó összeget” – magyarázza az alapítvány vezetője. Hozzátette, az érdem a magyar államé, főként az, hogy gondol erre a térségre, és támogatási programjából nem hagyja ki a más nemzetiségűeket.
– erősíti meg Lucreţia Cadar azt, amit a nyertesek is elmondtak. Látván, hogy falustársaik jól jártak, ők is nekivágnának idén. Valószínűleg nem tudják, hogy a budapesti kormány és általa a Pro Economica 2020-ra, mintegy premierként a Partiumot, azaz Bihar, Szatmár és Szilágy megye egy részét készül „célba venni”. A Székelyföldre csak abban az esetben jut támogatás, ha az anyagi források ezt lehetővé teszik.
A román kormány pedig egyáltalán nem azon dolgozik, hogy Budapest pénzét Székelyföldre, egyáltalán az országba vonzza.
– és ezt ezúttal nem a Pro Economica vezetői ismételik el sokadjára, hanem a dédabisztrai román nemzetiségű állattenyésztő mondja, mintegy válaszként azoknak a bukaresti politikusoknak, akik a magyar támogatásoktól és Erdély fejlődésétől „óvnák” az országot.
Csendben, a sajtó érdeklődési körén kívül működik Brassó megyei székhellyel az erdélyi szász közösség boldogulását gazdaságfejlesztési programokkal is támogató Saxonia Alapítvány. Eddig mintegy ezer, zömmel dél-erdélyi cég kapott németországi kormányzati forrásokból is származó kama
Míg a román kormány kétoldalú megállapodáshoz köti, a bukaresti sajtó pedig támadja Magyarország erdélyi gazdaságfejlesztési programját, addig Szerbiában semmiféle akadályba nem ütközik ugyanaz a rendszer.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A magyar óvoda, sőt minden magyar intézmény a magyarság megmaradásának a kulcsa, mert itt fejlődnek a magyar gyermekek − mondta a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára csütörtökön a partiumi Szalacson, ahol óvodát adtak át.
Több százan vettek részt csütörtökön este azon a békés megmozduláson, amelyet kolozsvári magyar ifjúsági szervezetek hirdettek meg a hét elején történt, magyarverésbe torkollt szurkolói randalírozással szembeni tiltakozásképp.
Legkevesebb 50 millió eurós beruházás eredményeként 25 kilométeres összefüggő pályarendszert alakítanak ki, víztározó tavat építenek és új húzóberendezéseket telepítenek a borsai síközpontban.
A medvéknek a lakott területektől való távoltartását célzó intézkedéseket sürgetnek Brassóban, ahol a tavaly 330 riasztás érkezett, mert a vadállatok bemerészkedtek a városba.
Több év kihagyás után ismét Kolozsvárra látogat a Szentegyházi Gyermekfilharmónia, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) megalakulásának 140. évfordulójára szervezett emlékünnepség záró programjaként lép fel.
Negyedik alkalommal gyűlnek össze a lovaskultúra iránt érdeklődők idén nyáron a Barcasági Magyar Lovasnapon. Az eseményt június 14-15-én rendezik remeg Barcaújfaluban.
Bezáratta csütörtök délelőtt a kolozsvári Széchenyi téri (Mihai Viteazul) piacot az Országos Fogyasztóvédelmi Hatóság (ANPC).
Ro-Alert üzenetben figyelmeztette a lakosságot a Szeben megyei katasztrófavédelmi felügyelőség (ISU), hogy Sellenberk községben megjelent egy anyamedve egy boccsal.
Békés megmozdulást szerveznek a kolozsvári magyar ifjúsági szervezetek a kincses városban, miután kiderült: magyar fiatalokat vertek meg a Kolozsvári U futballcsapatának huligánjai csak azért, mert magyarul beszéltek az utcán.
Szexuális agresszióval gyanúsítanak a hatóságok egy nagyváradi tanárt, a feltételezett zaklatás az oktatási intézmény folyosóján történhetett. Nemrég egy Kolozs megyei tanintézet pedagógusát vették őrizetbe szexuális zaklatásért.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!