A legtöbbjük békésen éli családi életét, csinosítja házát és gazdaságát, csak néhány forrófejű törekedik arra, hogy a kétnyelvű turistajelző táblák megrongálásával kiélje magyargyűlölő hajlamait. A Maros megyei vidéki románság többségét az életminőség és annak javítási módozata foglalkoztatja. Bár az előítéletek még reflexszerűen működnek, és egy-egy politikusi retorika is sokat nyom a latban,

Szólt az RMDSZ-es polgármester

Ha az Istennek van háta, akkor valóban a mögött található, a környéken csak Pașcuként emlegetett Mihai Pop erdőidecsi háza. A kilenc méter széles aszfaltcsík előbb hétméteresre, majd ötösre, aztán hármasra szűkül, végül elfogy, köves út váltja, amelynek a végében áll a gazda dombok közti háza. Állatfarmja innen még negyedórányi kapaszkodóra van. Ott, ahol a több mint ötven tehenét csak a villanypásztor, a kutyák meg a Fennvaló óvja a medvétől.

„Kétszeres szerencsém volt: egyrészt az utolsó pillanat után kapcsolódtam be olyasvalaki helyett, aki rendelkezett sorszámmal, de nem tudta összeállítani az iratcsomót, és visszalépett. Másrészt egy héttel meghosszabbították a leadási határidőt. Így is záróra előtt kerültem fel a listára” – meséli a gazda. Hamarosan kiderült, hogy harmadjára is szerencsés volt, hisz – az utolsókból lesznek az elsők alapon – ő kapta meg elsőnek a tizenöt borjút. Pályázatát 2019 júniusában iktatták, a mifelénk újdonságnak számító angus szarvasmarhák novemberben már az erdőidecsi réten legeltek.

„Nem egy igényes állatfaj, elég nekik enni-inni adni, nem kell fejni. Van nekünk harmincöt fejős tarka szarvasmarhánk is, de rengeteg munka van velük. És miért? Azért az 1 lej 25 baniért, amit egy libánfalvi tejfeldolgozó ad” – magyarázza kissé panaszos hangnemben a gazdasszony, Laura Ioana. A Pop család élete valóban a munkáról szól, a középkorú házaspárt a 20 és 22 éves fiai segítik, akik rövid ideig belekóstoltak a nyugati vendégmunkába, de rájöttek, hogy százszor többet ér az ottani csillogásnál-villogásnál a Görgényi-havasok csendje, friss levegője és megnyugtató látványa.

A gépeket forgalmazó cég Grafinak már hónapok óta leszállította az eszközöket, Stegarnak még várnia kell. Az importőr, a Székelyberében bejegyzett, Maroskeresztúron működő Royal Dru a világjárványra hivatkozva mindegyre tologatja a határidőt, miközben a kedvezményezettek türelmét kéri. A késés kellemetlen, de nem sodorja veszélybe a sikeres pályázatot.

Az állategészségügyi technikusként is dolgozó dédabisztrai férfit sokkal inkább egy másik pályázatának a kimenetele aggasztja. Mint meséli, csak azzal a feltétellel kapott építkezési engedélyt farmja felhúzására, ha a közelében az egyre szigorúbb környezetvédelmi előírásoknak megfelelő trágyalerakatot is létesít. Két éve folyamatosan járja a megyeházát, ahol mindegyre újabb és újabb aktákat kérnek, ezáltal késleltetve az engedély kibocsátását. „Egy csomagtartónyi papírom van, azzal ingázok Bisztra és Vásárhely között. Ha nem sikerül megépítenem a trágyalerakatot, elveszítem az uniós finanszírozást” – bánkódik a férfi, aki szerint

Az állattenyésztőt az is bosszantja, hogy nemcsak a hatóságok, a tejfelvásárlók is csúfolkodnak a gazdákkal. Mindössze 1 lej 10 banit kínálnak a tej literéért, még szerencse, teszi hozzá, hogy naponta 400–450 litert is lead. „Sok kicsi sokra megy, de mégis...” – vonja meg a vállát.

Claudiu Grafinak másfajta gondjai vannak. A Nyugatról hazatért kamionsofőr szülőfalujában, Füleházán kezdett vállalkozásba, és annyira kinőtte magát, hogy már nem talál megbízható segédeket. Négy munkahelyet is létesített, de manapság nehéz komoly, kitartó emberekre találni. „Egyik jön, a másik megy, a fiatalok nem szeretnek dolgozni, főként nem a mezőgazdaságban. Inkább elmennek két-három hónapra külföldre, aztán ugyanannyi idő alatt itthon elpallják a pénzt, és kezdik az egészet elölről” – mondja.

– állítja a számítógép-kezelésben jártas fiatalasszony.

Azontúl, hogy az általunk találomra választott négy román gazda közül mindannyian ragaszkodnak a földhöz meg az állatokhoz, van még egy közös vonás bennük:

Mint mesélik, még akkor sem, amikor iratcsomójukat rendben találták, és pályázatukat elfogadták. Valamennyien meg voltak győződve, hogy bármilyen alaposan is megindokolják a kérésüket, elsőbbséget a magyar nemzetiségű pályázók élveznek. Főként olyan körülmények közt, hogy az eredetileg meghirdetett 131 millió lejes összkeretre csaknem háromszor akkora, a kiírásnak megfelelő finanszírozási kérvény érkezett. Egyesek fejében az is megfordult, hogy ha állatvásárlásra vagy munkaeszközökre mégiscsak nyernek pénzt, azt vajon milyen áron adja a magyar állam. Volt, aki a voksok leadását rebesgette, más a „valamiféle magyar szervezetbe” való beiratkozás kötelességét vizionálta.

– látja be utólag Mihai Pop. „Azt tudtam, hogy a pályázatom megfelelő, azt is, hogy az egész Maros megyének szól, de miért adnának Budapestről pénzt nekünk, románoknak? – gondoltam magamban többedmagammal együtt. De attól még próbálkoztam… Most meg azok, akik csak legyintettek, bánják, hogy nem bíztak benne” – mosolyodik el Marțian Roșca.

Amint a politikai pályáját a Nagy-Románia Pártban (PRM) kezdő, majd nyolc év után a liberálisokhoz (PNL) csatlakozó, öt esztendeje a szociáldemokrata alakulatban (PSD) politizáló polgármester asszony meséli, számára hamar kiderült, hogy a Pro Economica által tolmácsolt ígéretek mögött komoly szándék is létezik. De ezt sokan még azok közül sem hitték, akik az elején nekivágtak a nyomtatványok kitöltésének. A dédai községvezető számításai szerint a pályázók egynegyede morzsolódott le valamilyen okból kifolyólag.

Örülök, hogy akadt egy pár vidéki elöljáró, aki ügyesen mozgósította a közösségét. A bizalom elnyerésében meghatározó szerepe volt annak a ténynek, hogy látván a hatalmas érdeklődést, a magyar állam végül 1,3 millió lejről közel 4,7-re emelte az elosztandó összeget” – magyarázza az alapítvány vezetője. Hozzátette, az érdem a magyar államé, főként az, hogy gondol erre a térségre, és támogatási programjából nem hagyja ki a más nemzetiségűeket.

– erősíti meg Lucreţia Cadar azt, amit a nyertesek is elmondtak. Látván, hogy falustársaik jól jártak, ők is nekivágnának idén. Valószínűleg nem tudják, hogy a budapesti kormány és általa a Pro Economica 2020-ra, mintegy premierként a Partiumot, azaz Bihar, Szatmár és Szilágy megye egy részét készül „célba venni”. A Székelyföldre csak abban az esetben jut támogatás, ha az anyagi források ezt lehetővé teszik.

A román kormány pedig egyáltalán nem azon dolgozik, hogy Budapest pénzét Székelyföldre, egyáltalán az országba vonzza.

– és ezt ezúttal nem a Pro Economica vezetői ismételik el sokadjára, hanem a dédabisztrai román nemzetiségű állattenyésztő mondja, mintegy válaszként azoknak a bukaresti politikusoknak, akik a magyar támogatásoktól és Erdély fejlődésétől „óvnák” az országot.

korábban írtuk

Nem szúr szemet a román hatóságoknak a szász alapítvány által működtetett erdélyi gazdaságfejlesztési program

Csendben, a sajtó érdeklődési körén kívül működik Brassó megyei székhellyel az erdélyi szász közösség boldogulását gazdaságfejlesztési programokkal is támogató Saxonia Alapítvány. Eddig mintegy ezer, zömmel dél-erdélyi cég kapott németországi kormányzati forrásokból is származó kama

korábban írtuk

Szerbia örül a magyar programnak: nincs államközi megállapodáshoz kötve a vajdasági gazdaságfejlesztési támogatás

Míg a román kormány kétoldalú megállapodáshoz köti, a bukaresti sajtó pedig támadja Magyarország erdélyi gazdaságfejlesztési programját, addig Szerbiában semmiféle akadályba nem ütközik ugyanaz a rendszer.