Fontosabb az összefogás üzenete a matematikánál – Kelemen Hunor az EMSZ-szel kötött megállapodásról, a választói látószögről

– Némi meglepetésre létrejött a megállapodás a három erdélyi magyar politikai alakulat között, ennek keretében az RMDSZ két befutó helyet enged át az Erdélyi Magyar Szövetségbe tömörülő két pártnak a parlamenti választásokra összeállított jelöltlistáin. Sokak szerint nem volt együttműködési kényszer az RMDSZ-en, pusztán a matematika nem diktált volna megállapodást, hiszen a helyhatósági választáson megszerezte a magyar pártok megyei listáira leadott szavazatok 92 százalékát. Akkor mégis milyen megfontolásból döntöttek az összefogás mellett?

– Tényleg nem volt kényszer rajtunk, hogy megállapodást kössünk, viszont azt is látni kell: vannak olyan helyzetek, amikor az együttműködés fontosabb a versenynél. Érdemes felidézni, hogy voltak még ilyen kezdeményezések. Az elsőn, 2008-ban én tárgyaltam Szász Jenővel, de nem tudtunk megegyezni, a 2009-es megállapodás alapján Tőkés László az RMDSZ-lista első helyére került, majd következett a 2014-es az MPP-vel, amit két évvel később megerősítettünk.

mert akár a megyei tanácselnökökre, akár mondjuk a polgármesterekre leadott szavazatarányt nézzük, az RMDSZ-nek 90 százalék körüli támogatottsága van a tízzel szemben. Különösen a mostani, nehéz időkben fontosabb az együttműködés üzenete a számokon való rugózásnál. Persze ez egyik oldalon sem egyszerű, vannak érvek és ellenérvek, sőt egy helyhatósági választás után akár ellenszenvek is. De én nem voltam szkeptikus, mert bár sokkal többet kért az EMSZ, tudtam, maximum két befutó hely átengedése jöhet szóba, és aki ezt visszautasítja, az nem az együttműködésben érdekelt.

Írásba adott összefogás: aláírta az RMDSZ és az EMSZ a parlamenti választásokról szóló megállapodást

Írásban is rögzítette megegyezését az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Szövetség (EMSZ): Kelemen Hunor szövetségi elnök és Mezei János, az EMSZ társelnöke megállapodást írt alá az erdélyi magyar közösség országos ügyeinek összehangolt képviselete és a parlamenti választásokon való együttműk&

– Nagy beleszólása lehetett az RMDSZ-nek az átengedett helyek esetében a jelöltek személyére, hiszen az elején az EMSZ nem Kulcsár-Terza Józsefet és Zakariás Zoltánt javasolta parlamenti képviselőnek.

– Kétségtelenül volt beleszólásunk a jelöltek kiválasztásába, ez korábban is így történt, elvégre én írom alá a listát, ez az én felelősségem. Vannak dolgok, amelyeket az első pillanattól kezdve világossá tettünk, volt emiatt egy kis feszültség, de ilyen az élet.

– A választáson való közös részvételen kívül más területekre is kiterjed a megállapodás. Ezek közül mit emelne ki?

– Nagyjából ugyanazokra terjed ki az együttműködés, mint amit 2016-ban rögzítettünk az MPP-vel, és visszautalunk a 2018-ban Szilágyi Zsolt EMNP-elnökkel aláírt megállapodásra is. Kiterjed az önkormányzati együttműködésre, hiszen ennek a közösség és nem egyik-másik polgármester érdekében kell történnie. Kiterjed a román kormánytól, a kisebbségi alapból érkező támogatásokra, hogy senki politikai hovatartozása miatt ne szenvedjen hátrányt, az oktatási reformra, különösen a tanrendre vonatkozó változásokra, a székelyföldi autonómiára vonatkozó törvénytervezet benyújtására, valamint a külpolitikai képviseletre. Nagyjából ugyanaz az irány, ugyanazok az elvek vannak benne, és nem túl hosszú a megállapodás, mert nincs mit 50 oldalon részletezni olyan elveken, amelyek másfél-két oldalban összefoglalhatóak.

– Minden szavazatra szükség lesz a decemberi megmérettetésen a bukaresti parlamenti jelenlét megőrzéséhez, hiszen a magyar pártok megyei és bukaresti jelöltlistáira szeptemberben leadott 413 394 szavazat kevesebb, mint amit az RMDSZ négy évvel ezelőtt szerzett a törvényhozási választáson, amikor végül megkapta a voksok 6 százalékát. Mit gondol, hány szavazatot hoz a konyhára az összefogás, az EMSZ miként buzdítja majd híveit, és hogyan reagálnak majd utóbbiak arra, hogy az RMDSZ-re kell szavazni?

– Gondolom, buzdítani fognak, mert a kampánynak ez a lényege. A támogatóik viszonylag könnyen beazonosíthatóak azokon a székelyföldi településeken, ahol mandátumot szereztek. Persze van egy maroknyi ellenzéki, amelyik semmiképpen nem támogatja az RMDSZ-t, így volt akkor is, amikor Tőkéssel megállapodtunk, de látni kell, hogy 2016-ban több szavazatot kaptunk a parlamenti választáson, mint az önkormányzatin. A törvényhozási megmérettetésnek másként adsz tétet, mint a helyhatóságinak, a magyar részvétel mindig függ az országostól, ugyanakkor a koronavírus-járvány valamennyiünket nyom. Éppen ezért mindannyiunknak az az érdeke, hogy mozgósítsunk.

Egyébként az MPP-s kemény mag egy része sem szavaz az EMNP-re, és fordítva, tehát vannak olyan kizárólagosságok, amelyeket nehéz föloldani. De nincs is ezzel baj, hiszen mégiscsak egy több mint egymilliós közösségről van szó, nem lehet egyhangúságra, totális konszenzusra törekedni. A tapasztalatunk alapján az fogalmazható meg, hogy amikor volt együttműködés, az a romániai magyar emberek nagyon nagy többségében megnyugvást keltett, hogy nem veszekszenek a politikusaik, hanem együtt próbálnak dolgozni, és ez a fontos.

– A többségében magyarok lakta megyékben az országoshoz mérten alacsonyabb volt a részvételi arány a helyhatósági választáson. Nagy a törésvonal Bihar megyében, itt már csak a magyarok 42 százaléka ment el, és szavazott valamelyik magyar alakulatra, Kovászna és Hargita megyében ennél is alacsonyabb ez az arány. Miként próbálják urnák elé csalogatni a magyarokat decemberben?

– A helyhatósági választáson több helyen – főleg tömbvidéken – nem tudtak tétet adni a jelöltek, mert nem volt ellenfele a polgármesterünknek, ezért sokan lazábbra vették, mondván, úgy is megnyeri. A parlamenti választáson már könnyebb tétet adni, mert ott az országos öt százalék a fontos. Az önkormányzati megmérettetésen mindig kisebb a látószög, mert a választó maximum a megyére fókuszál, országos tét esetén azonban már az 5 százalékos küszöb, a jelenlét, az érdekképviselet megőrzése a cél, ez másfajta felelősséget jelent.

Van tartalék Bihartól Brassóig, Sepsiszentgyörgytől Szatmárig, meg kell próbálni megszólítani az embereket. Az EMSZ-nek is az az érdeke, hogy mozgósítson, különben a későbbiekben nem tudja bizonyítani az együttműködés fenntarthatóságát. Ez könnyen lemérhető azokon a településeken, ahol mi becsületesen kikaptunk, nekik pedig nagy a támogatottságuk: ha itt nincs szavazat, akkor azt jelenti, hogy az összefogásnak nem volt üzenete, nem mozgósítottak.

Mezei János szerint hosszú távú stratégiát kötöttek az RMDSZ-szel

Mezei János szerint hosszú távú stratégia alapjait fektették le az Erdélyi Magyar Szövetség (EMSZ) és az RMDSZ közötti megállapodás szentesítésével. Az EMSZ társelnöke azután nyilatkozott a Krónikának, hogy hétfőn aláírta a kétoldalú dokumentumot Kelemen Hunor szövetségi elnökkel Kolozsváron.

– És mi lesz a fő stratégiai üzenet, milyen prioritásokat fogalmaznak meg?

– Mindannyiunknak azt kell megfogalmaznunk, hogy a bajban összefogunk, a nehéz időkben egymásra vagyunk utalva, másrészt fel kell mutatni a prioritásokat és a jelöltek hitelességét. A prioritásaink két nagy csomagba tartoznak: az egyik az identitáspolitikánkra, a másik az általános problémákra vonatkozik. Utóbbi kategóriába sorolható az egészségügy, a gazdaság a mögötte lévő potenciális fejlesztésekkel – infrastruktúra, beruházások vonzása, munkahelyek megőrzése –, továbbá mezőgazdaság és élelmiszeripar.

– A járvány aggasztó mértékben terjed, sokakat ez riasztott el szeptemberben is a voksolástól, decemberben pedig több lesz a napi fertőzött. Fenntartja, hogy biztonságos a szavazás folyamata?

– Nem a mi döntésünk volt, hogy december 6-án lesznek a választások, hanem a kormányé, ezt elfogadtuk, jónak tartottuk. Mi el tudjuk fogadni azt is, ha halasztanak, de látni kell: maximum három hónapot lehetne odázni a megmérettetést, és nincs olyan tudományos érv, miszerint márciusban jobb lesz a helyzet. Sajnos inkább az a szakértői érv a helytálló, hogy meg kell tanulnunk ezzel együtt élni még jó néhány évig, és nem tudjuk, milyen irányba fog fejlődni a járvány.

De nem a félelem kell mozgasson bennünket, mert félelemben nem lehet élni, bízunk benne, hogy mihamarabb lesz oltás, a vírus mutációi pedig enyhébb tüneteket okozó változat felé mennek. Másrészt Európában egészségügyi szempontból semmivel sem jobb a helyzet azokban az országokban, ahol nem volt választás, tehát nem igaz, hogy a kampány során vagy a választás napján okozott nagyobb fertőzést Románia azáltal, hogy megrendezte a megmérettetést. Ha az ember betartja a szabályokat, akkor a választás napja nem jelent nagyobb fertőzési kockázatot, mint például bevásárláskor, amikor templomba megy, vagy amikor az utcán találkozik a barátaival.

– Milyennek értékeli az elmúlt négyéves parlamenti ciklust? Nem gondolja, hogy a PSD, a vitatott igazságügyi törvények támogatása eléggé ráégett az RMDSZ-re?

– Többféle megközelítése van ennek a ciklusnak. Én kritikusan látom az elmúlt négy évet, nem tartom jó időszaknak az ország szempontjából. Azt reméltük 2016-ban, lesz egy politikai stabilitás, amikor építkezni lehet, ehhez képest folytatódott a politikai válság, négy év alatt öt kormány váltotta egymást, ami tragédia.

Bár hozzájárultunk a Viorica Dăncilă, majd a Ludovic Orban vezette első kabinet megbuktatásához, az RMDSZ-en nem lehet számon kérni ezeket a sűrű kormányváltásokat. 2016-ban nem voltak meg a kormányzati részvételünk feltételei, nem is hívtak bennünket, 2017-ben fél szájjal hívtak ugyan, de akkor már mi nem akartunk. A PSD-vel és az ALDE-val ápolt parlamenti együttműködésnek nyilván megvannak az árnyoldalai, amit sokan az igazságszolgáltatási törvények körül határoznak meg, amelyek közül néhányhoz hozzájárultunk, másokhoz nem. A 13-as számú sürgősségi kormányrendeletet, amellyel a szociáldemokraták már a kezdést elrontották, magunk is bíráltuk, az igazságszolgáltatási rendszer működésével kapcsolatos döntéseket támogattuk, a büntető eljárással és a Btk.-val kapcsolatos változásokat viszont nem.

Láttam, éreztem, hogy ha volt kifogás, akkor elsősorban erre vonatkozott, az biztos, hogy mi nem rontottunk a helyzeten, és soha nem szavaztunk olyan szándékkal, hogy úgynevezett bűnözőket megmentsünk. Oktatásban, egészségügyben, szociális intézményekben sikerült előrelépni az anyanyelvhasználat terén, de hat-hét százalékos parlamenti jelenléttel egymagunkban nem tudjuk ezeket a tervezeteket elfogadtatni, mindig szükség van valakire.

Ha azt nézem, hogy milyen támadások értek bennünket, akkor ez a négy év a legnagyobb kiszolgáltatottságot jelentette egy kisebbségi szervezet számára, mert nem voltunk kormányon, de ellenzékben sem, mert a liberálisokkal sem tudtunk együttműködni. És azt is figyelembe kell venni: úgy sikerült talpon maradnunk, hogy nem volt ez szokványos időszak a két centenárium, a 2018-as és a 2020-as miatt sem. És akkor nem beszéltünk arról, hogy az elmúlt harminc évben nem tapasztaltunk olyan brutális, frontális támadást a magyarok és a szövetség ellen román államfőtől, mint ami Klaus Iohannis részéről elhangzott. Ha valaki mindezt egy békeidővel, harmonikusan fejlődő társadalommal, politikai együttműködésekkel teletűzdelt időszakkal próbálja összehasonlítani, akkor nyilván teljesen eredménytelennek nevezi az elmúlt mandátumot. Ha viszont megvizsgáljuk, hogy magában miként nézett ki, akkor azt hiszem, politikailag és emberileg egyaránt tisztességesen helytállt a szövetség.

– Az RMDSZ majdani kormányzati szerepe nagyban függ a PNL és az USR-PLUS választási eredményétől, de a PMP bejutásától is. No és az olyan magyarellenes politikusoktól, mint a liberálisok első alelnöke, Rareș Bogdan, aki nem akar együtt kormányozni az RMDSZ-szel, sőt ehhez azt szabta feltételül, ha Ön minden reggel felmondja a román alkotmány első cikkelyét. Az ilyen alapállás lehet akadályozó tényezője az RMDSZ kormányra lépésének?

– A politika egyik velejárója, hogy egy párt a végrehajtó hatalom része akar lenni. El kell felejteni azt a politikust, aki azt mondja, azért szavazzanak rá, hogy ellenzékben legyen. Mi 2014 óta nem vagyunk kormányon. Az említetthez hasonló politikusra volt még példa, Dan Voiculescunak hívták, 2012-ben azzal állt elő, hogy nyilvánosan esküdjek meg az alkotmány első cikkelyére. Akkor is elmondtam, hogy ebben az országban, román állampolgárnak születtem, ezért senkitől nem fogadok el semmiféle lojalitási tesztet. Ha szabad úgy fogalmaznom: egy bizonyos szint fölött nem megyünk egy bizonyos szint alá.

De minden politikai pártban vannak ilyenek. Például a Trianon-törvényt kezdeményező Titus Corlățean mitől jobb, mint Rareș Bogdan? Engem mindig az érdekelt, hogy mi a hivatalos álláspontja a pártvezetésnek, és milyen irányba tereli a többség-kisebbség viszonyt a politikában. Ha ahhoz igazítanánk magunkat, hogy mit nyilatkozik egyik-másik jobb vagy rosszabb pillanatában, akkor szomorúak, letargikusak lennénk, előbb-utóbb depresszióba esnénk, márpedig ez a politikában nem járható út.

Sok mindentől függ a kormányzati részvételünk, a nyolc instabil esztendő után Romániának mindenféleképpen stabilitásra lenne szüksége, a romániai magyaroknak is ez az érdeke. Személy szerint egy jobbközép koalícióban látom a stabilitást, de ezt nehéz összehozni anélkül, hogy ne legyen valamilyen más értéket képviselő eleme. Az USR-PLUS kapcsán például nagy kérdések merülnek fel, hogy mitől jobbközép. Ha nekem kellene jobbközép koalíciót összerakni ebben az országban, kompromisszumra lenne szükségem, különben nem jönne ki az 50 százalék. Erre lesz szüksége másnak is.