Nagyheti istentiszteleteink mellett ez a koncert is alkalmat nyújtott mindenkinek az elcsendesedésre, a nagyhét és a húsvét misztériumában való elmélyülésre. A programban Orbán György, Kocsár Miklós és Kelemen László kiváló kortárs magyar zeneszerzők egyházzenei darabjai hangzottak el, Bíró Júlia énekes, a Tokos zenekar, és az UniCante egyetemi kórus közreműködésével.

– A böjti időszakot másként élik meg a katolikus, és másként a protestáns felekezetekhez tartozó hívek. Az evangélikus egyház miként viszonyul a böjt, a megtisztulás gondolatköréhez, és miként közelíti azt híveihez?

– Egy nagyon kedves viccet idézek: megkérdezik a plébánost, hogy „mit nem szabad enni a böjt idején, Atyám? – Egymást Fiam, egymást!” Jézus evangéliuma, a megváltás műve egyetemes minden ember számára. A katolikus és protestáns böjtben nem az alap, a lényeg különbözik, hanem inkább a forma, a hogyan. Ha böjtről beszélünk, általában az jut eszünkbe, hogy mit nem tesz ilyenkor a keresztény ember. De a böjtnek nem az a lényege, hogy mit nem teszünk, hanem hogy mit teszünk meg.

Aki felfogja Jézus útjának nagyságát, az érzi, hogy a bűneinket magára vevő Krisztus előtt nem állhatunk meg akárhogyan. A hétköznapok kacatjaival teli lelkünkben rendet kell tennünk. Annyi mindent felhalmoztunk, hogy nem látjuk sem az elejét, sem a végét. A sok tehertől, konfliktustól, szennyes indulattól, szorongástól, félelemtől megmerevedett a lelkünk és nem tudunk józanul eligazodni a benne lakó káoszban. Ideje lenne sok mindent nevén nevezni, helyre tenni, elvégre húsvét misztériumának minél teljesebb megélésére készülünk, arra, hogy minél mélyebben merítsünk az új életből. Az evangélikus gyakorlatban minden vasárnapnak neve, meghatározott igei üzenete van. A böjti vasárnapok pedig sajátos belső logikával rendelkeznek. Miközben hétről hétre elkísérjük Üdvözítőnket a Golgota felé vezető úton, felcsendül a győztes Úrnak a dicsősége.

Ezt a belső logikát, a felolvasott igék által felépített ívet teszi teljessé a hetenkénti úrvacsora, a böjti énekek. Ezek mellett a személyes imaélet, az otthoni igeolvasás, a passiói énekek hallgatása, éneklése mind-mind abban segítenek, hogy híveink elmélyüljenek az ünnep misztériumában.

– Mindenik felekezet erdélyi templomai közül számos épületet felújítottak az utóbbi években, ezek közé tartozik az Önök temploma, a Kolozsvár szívében található, kívül-belül gyönyörűen restaurált Pietati. Sokszor elhangzik mostanában, hogy bár sorra újulnak meg az istenházák, legfontosabb az lenne, hogy ne néptelenedjenek el, hanem teljenek meg élettel, és nemcsak a legnagyobb ünnepeken, karácsonykor, húsvétkor. Mit tehet, tesz az egyház, mit tehetnek ezért a lelkészek nap mint nap?

– Az evangélium hirdetése roppant összetett feladat, és bár mennyei elhívásra történik, megvannak az emberi korlátai. Az, hogy az evangélium hirdetése, a közösségépítés mennyire történik karizmatikus, az emberek számára vonzó módon, nyilván a lelkipásztor személyiségétől, temperamentumától, rátermettségétől, lelkiségétől függ. Egy személyben nem lehet gyülekezetet építeni. Kellenek lelkes, a közösségért időt áldozó önkéntes munkatársak.

Templomba járni nem társadalmi elvárás, hanem lelki igény. A lelki igény felkeltése, fenntartása addig, amíg az evangélium, Isten igéje, a Lélek „dolgozni” kezd az egyénben, korántsem egyszerű feladat. Bármit is tesz a lelkész, imával kezdje, és azzal a reménységgel, hogy képessége szerint a munkát elvégezte, a növekedést azonban nem ő irányítja.

– Az elmúlt hetekben meglehetősen beárnyékolta a közhangulatot a szomszédunkban dúló háború közelsége, az embereket aggodalommal töltheti el, hogy a háborús helyzet miatt megélhetési, gazdasági gondok is körvonalazódnak a láthatáron. Mi lenne a legfontosabb, a lelki megújulásra, a Krisztus feltámadására is összpontosító, húsvéti vigasztaló gondolat, amit lelkészként megfogalmazna olvasóink számára?

– A háború kitörése óta fájdalmas súlya van a kegyelmi igére válaszul énekelt vótumnak: „És béke a földön, s az emberekhez jóakarat!”. Biztonságot, állandóságot keresünk, és látjuk, hogy milyen relatív fogalom a biztonság. Igazságot keresünk, de azt nem árulják kilóra a piacon. Mekkora ajándék, hogy pont a megváltás műve által tanulhatjuk meg, hogy ebben az önmagából kifordult világban, amelyben folyamatosan elbukunk a szeretet útjain, mégis van igazság. Az igazság nem egyik vagy másik félnél van, hanem csak Őnála, a Golgota középső keresztfáján.

A húsvéti hit felszabadító békességet ad. Mert egyrészt érzed, hogy legyen szó bármilyen mélységről, Isten a halál árnyékában is ott van veled. Másrészt tudod, hogy földi utad végén nem a semmi vár, hanem az Atyai otthon. Harmadrészt életed nem cél nélküli, hanem igenis ahhoz a küldetéshez próbálunk felnőni, azt próbáljuk teljesíteni, amire mindannyiunkat egyen-egyenként elküldött az Úristen. Én személy szerint azért imádkozom 2022 húsvétján, hogy a lelki menedéket és kapaszkodót kereső embereknek legyen élő reménysége, húsvéti hite. Nagyon elgondolkodtató, hogy mennyi mindent tud az ember. Mekkora ismeretet halmozott, gyűjtött össze az emberiség. A modern technológia vívmányai hihetetlenek.

Lehetsz zseni bármilyen tekintetben, lehetsz világhírű tudós, de amikor nincs biztonság, nincs igazság, a Szentlélek világossága nélkül csak a kétségbeesés fojtogat. Sok minden el van rejtve szemünk elől. Nem világos előttünk, mi mindenen kell még keresztülmenni egyikünknek-másikunknak, nem tudjuk, mi vár ránk a mai nap, mit hoz a holnap. De ad hozzá erőt az Isten, ha a végső célt, az élő reménységet nem veszítem el a szemem elől. A megváltást elfogadó embernek abban nem lehet kétsége, hogy életünk végén mi is ott pihenhetünk meg Atyánk szerető ölében. Ez a reménység az, ami nem szégyenít meg.

Életünk tele van tragédiával, fájdalommal. Ott állunk koporsó mellett, de túl látunk rajta. Ott állunk a lebombázott romok között, de túllátunk rajtuk, mert tudjuk, hogy Isten elkezdte és végbeviszi az Ő akaratát. Az Ő szeretete és akarata változatlan: azt akarja, hogy minden ember hozzá térjen és eljusson az igazság ismeretére.