Fotó: Tóth Gödri Iringó
Találkozót tartott a Napsugár és Szivárvány gyereklapok szerkesztősége Kolozsváron a szökőnapon. A szerkesztőség tagjaival beszélgethettek az érdeklődők – gyerekek és felnőttek egyaránt –, az ismerkedés, a nosztalgiázás, tervezgetés egyaránt helyett kapott. László Noémi főszerkesztő napjaink gyereklapszerkesztői kihívásairól is beszélt a Krónikának.
2024. március 02., 13:452024. március 02., 13:45
2024. március 02., 16:442024. március 02., 16:44
A Napsugár és Szivárvány gyermeklapok szerkesztőségének régi és új tagjai, „nagy öregek” és fiatalok gyűltek össze csütörtökön, hogy családias hangulatban beszélgessenek magukról, a lapokhoz való viszonyukról.
Az 1957-ben alapított Napsugár főszerkesztője, László Noémi József Attila-díjas költő a lap közel hét évtizedes múltja és hagyományai kapcsán, illetve a „nagy elődök” tiszteletének és a megújulás igényének összetett kettősére utalva úgy fogalmazott lapunknak, hogy minden váltáshoz kapcsolódó dilemma:
„Tudjuk, hogy szinte lehetetlen, de azért minden stafétaátvevő csapat igyekszik legjobb képességei szerint a kihívásnak megfelelni. Ezt tesszük mi is, akik néhány esztendeje a Zsigmond Emese – Müller Kati párostól megörököltük a Napsugár és Szivárvány erdélyi magyar gyermekirodalmi lapok szerkesztőségi szobáját. Változtattunk a két lap arculatán, és olyan papírt választottunk, ami drágább ugyan, de firkálni lehet rá, a lapok tartalmát azonban igyekszünk a jól bevált hagyományos értékek és elvárások mentén rendezni” – ismertette. Elmondta, hogy
Ennek jegyében a szerkesztőség ma igyekszik olyan tetszetős mezbe bújtatott tartalmat összeállítani, amit a pedagógus sikerrel kamatoztathat a tanteremben. „Fél lábbal a múltban, féllel a jövőben, ez minden igényes gyereklapot igazgató csapat sorsa, szerintem” – hangsúlyozta a főszerkesztő.
Forró Ágnes – aki szinte negyven éve a lap illusztrátora – azt idézte fel, hogyan ihlették a kerek fejű rajzgyerekeit a saját „nagy, kerekfejű” gyerekei, és azt, hogy ahogy a gyerekei nőttek, változtak, a lapban megjelent rajzai is átalakultak. Továbbá beszélt az alkotási folyamatról is, arról, hogy szereti a játékot a kollázsok darabjaival – amiket újabban előszeretettel készít.
Fotó: Tóth Gödri Iringó
Ozsváth Zsuzsa a lap „legfrissebb” szerzeménye, munkatársa, költő – aki „a szavaival fest”, és nem ódzkodik a formától – arról mesélt, hogy egy félig-meddig nosztalgikus érzése volt, amikor a főszerkesztő felkérte, írjon a lapba, mert gyerekkorában jelentek meg benne rajzai, illetve nagy megtiszteltetésnek érezte.
László Noémi ennek kapcsán azt is elmondta lapunknak, hogy egyrészt „gyomorszorító élmény” nagy múltú intézmény sorsát kezünkbe venni.
A kérdés mindig az, hogyan felelünk meg a kihívásnak, és ha képtelenek vagyunk az előttünk járók fortélyait bevetni, akkor bizony ki kell találnunk saját varázstrükkjeinket! Mindenképp komolyságra, kitartásra, bátorságra és egyfajta erélyességre is szükség van, mert a mai világban már nem minden szülő tudja, hogy amit ajánlunk, az a gyerekek számára nem zsákbamacska, sőt” – fogalmazott.
Darvay Tünde festőművész, akinek munkái a 2024-es évfolyam címlapjait díszítik, azt mesélte el, hogy képei eredetileg fára készülnek, így azok arányai nem mindig borítólap-kompatibilisek. Ennek kapcsán a főszerkesztő elmondta, jellemző a szerkesztőségben zajló munkára, hogy kicsit „csalni” kell, hogy a mese vagy vers és az illusztráció összhangban legyenek, így néha egy-egy jelzőt kicserélnek, elhagynak a szövegekből.
Az illusztrátorok közül Jánosi Andrea is jelen volt, akinek nevét sokan a Kincses Képeskönyv révén ismerik, tulajdonképpen épp az erdélyi városokat bemutató sorozat illusztrációi által „jutott be” a lap szerkesztőségébe is.
A látványos és változatos illusztráció, illetve a folyóirat sajátos képi világa kapcsán László Noémi elmondta, hogy
„Fontos számunkra, hogy illusztrátoraink tehetséges, képzett szakemberek legyenek, mint ahogyan az is, hogy merjenek, akarjanak a helyi, történeti kincsestárakban kutakodni. Tudjuk, hogy fontos az új technikákkal lépést tartani, és a nagyvilágban vonzónak ítélt képi világgal párbeszédet kialakítani, ez azonban számunkra akkor sem jelenti azt, hogy feladnánk a vizuális tradíció, kidolgozottság és harmónia eszményeit. Olyan fiatal képzőművészeket hívunk meg csapatunkba, akiknek alkotásain érezni az új idők új szeleit, de akik a maguk módján valamely többé vagy kevésbé rejtett szálon mégis kapcsolódnak az oly gazdag és értékes magyar, kelet-közép-európai illusztrációs hagyományokhoz” – fejtette ki a főszerkesztő.
A lapok terjesztése a mai napig nagyban függ a tanítónőktől, óvónőktől, így a szerkesztőség nagy hangsúlyt fektet a kapcsolattartásra. Tulajdonképpen ez az egyetlen út, amelyen el tud jutni a gyerekekhez, abban a reményben, hogy a Youtube-videókon nevelkedett közönség ingerküszöbét is képesek elérni.
Kiállítás nyílik Kolozsváron a Napsugár és Szivárvány gyermekirodalmi lapok vonzáskörében kialakult alkotói műhely tagjainak munkáiból.
„Fele-fele arányban szerepelnek most már képek és szövegek az oldalakon, ami régebben nem pont így volt. A mostani generációk vizuális ingerekre buknak, úgyhogy szellősebb elrendezéssel, nagyobb és ritkább betűkkel, feltűnőbb képi tálalással kísérletezünk. Mindeközben azért odafigyelünk arra, hogy ha terjedelmében szenvedett is a szöveg, minőségében szinten maradjon, hogy a most Napsugárt olvasó szülő vagy nagyszülő ne gondolja, volt ez a lap sokkal jobb is! – hangsúlyozta. – Bár, tudjuk, a régi szép időkben minden szebb és jobb volt… Nos, újak vagyunk és ropogósak, tetszetősek és frappánsak, amennyire csak lelkes csapatunktól telik, de folyamatosan ott ül bennünk a régi csapat miniatűr változata, és figyelmeztet, hogy a kezdeteket ne áruljuk el. Mi pedig újból és újból bizonyságot teszünk a hozzájuk való hűségről.”
A rendhagyó esemény – amelyen az új olvasógeneráció tagjai is részt vettek, sőt rácsodálkoztak, hogy milyen régóta létezik a Napsugár, ahova előszeretettel küldik be rajzaikat – kulcsmotívuma volt a nosztalgiázás, a közönség soraiban ülők és a szerkesztők egyaránt felidézték, hogy gyerekkorukban mekkora hatással volt rájuk a lap, világképüket formálta, néha életutakat határozott meg.
Romániában jelenleg a népességfogyás jelenti a legnagyobb kihívást – jelentette ki szombaton Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke és államfőjelöltje.
Leszállópályának nézett egy lucernaföldet a pilóta, ezért következett be idén tavasszal repülőbaleset Fehér megyében.
Civil szervezet próbál meg keresztbe feküdni a veszélyes medvék kilövése előtt Kovászna megyében.
Alexandru Rafila egészségügyi miniszter követendő példának nevezte pénteken a nagyváradi kórházak összevonását, mert szerinte ez az intézkedés nemcsak az orvosi teljesítményt növelte, hanem a bevételeket is.
Az Európai Bizottság pénteken engedélyezte, hogy Románia 790 millió euró (3,9 milliárd lej) állami finanszírozást nyújtson négy versenyképtelen szénbánya (Lónyatelep, Lupény, Livazény, Zsilyvajdejvulkán) bezárásához.
Minél jobb eredményt ér el az RMDSZ a választásokon, annál jobb Magyarország és Románia együttműködése, a magyarság élethelyzete Romániában, ezért összenemzeti érdek, hogy az RMDSZ minél erősebb legyen – hangoztatta Szijjártó Péter Csíkszeredában.
Az iskola névadójára emlékeztek pénteken az aradi magyar főgimnáziumban. Idén a Magyar Szórvány Napján szervezték meg a Csiky-napot, jelezve: az iskola a nyelv és identitás megőrzésének fontos színtere.
Gábos Zoltán fizikus születésének 100. évfordulóját ünnepelték a Babeș-Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) pénteken, szobrot is avattak az emlékére.
A jelek szerint egy gyermek csontjai kerültek elő Temesváron a városközponthoz közel zajló építkezés során.
Raluca Turcan román művelődési miniszter szerint megvan az anyagi fedezet a gyulafehérvári Batthyáneum könyvtár és több jelentős romániai kulturális intézmény székhelyének felújításához.
szóljon hozzá!