„A ratosnyai vízerőmű országos érdekeltségű közberuházás, amely kiaknázza a Maros folyó jobb oldali mellékágainak vízenergiáját Palotailva–Ratosnya–Dédabisztra térségében.

Ceaușescu kézjegyétől napjainkig

Az előrelépések, az ígért-remélt megvalósítások már csak azért is nagyot szólnak, ha valóban teljesülnek, mert – több más romániai energetikai fejlesztéshez hasonlóan – több évtizedes múltra tekintenek vissza. A ratosnyai vízerőmű terve az utolsó olyan nagyberuházás, melyet 1989-ben, azaz még a kommunista diktatúra ideje alatt indítottak el Nicolae Ceaușescu „láttamozásával”.

Azonban a rendszerváltás új kezekbe helyezte át a terveket. Eleinte komolyan gondolták a megvalósítást: 1991-ben nagy erőkkel fogtak neki a munkálatoknak. „Leradíroztak” 50 hektárnyi erdőt, mintegy 16 kilométernyi alagutat ástak, csőrendszert építettek ki a környező hegyekben-erdőkben, hogy a tervezett víztározóba vezessék a patakokat, 65 méteres gátat építettek (melyet később 120 méteresre magasítottak). Azonban néhány év elteltével lelassult az előrehaladás, a 2010-es években pedig szinte teljesen leállt, többek között a Hidroelectrica fizetésképtelenné válása miatt. Ezzel együtt 2016-ban egyes kormányzati illetékesek úgy látták, „ha odateszik magukat”, az addigi megvalósításoknak köszönhetően 2017 végéig beindíthatják az erőművet.

Zöldek a gáton: erdők, patakok és a dunai galóca védelmében

Aztán újabb csend következett, majd 2019-ben az állami vállalat ismét napirendre tűzte a ratosnyai beruházás befejezését – addigra mintegy 90 százalékban készültek el a munkálatokkal. A tervek megvalósítását azonban a hatóságok érdektelensége és a pénzhiány mellett a zöldszervezetek panaszai, pereskedései is akadályozták. Egyes környezetvédelmi engedélyek ugyanis időközben lejártak, újakat pedig nehéz volt megszerezni – például a letarolt területen időközben újra kinőtt erdő kivágására. Összesen mintegy 130 hektárnyi erdőt kellett-kell eltüntetni. A tó vízfelülete akkora lesz, mint 20 ezer olimpiai medence mérete.

Azért is meg szerették volna akadályozni az energetikai gigaberuházást, mert védett halfajok kipusztulásához vezethet a ratosnyai víztározó megépítése. A környezetvédelmi egyesületeket tömörítő Natura 2000 koalíció emlékeztetett, a vízerőmű részeként egy hatalmas gátat építettek védett területen, amely legalább nyolc patak, illetve folyó vizét fogja fel és gyűjti össze (Ratosnya, Donca, Bisztra, Kis-Galonya, Nagy-Galonya, Visa, Fenyő és Ilva). Ezeket csőbe vezetik, megsemmisítve élővilágukat, ez pedig károsan hat ki a teljes környezetre.

Amint a Székelyhon korábbi összeállításából kiderül,

Kisajátítások, Bánffy-erdők

Időközben szintén végeláthatatlan állóháborúvá vált a kisajátítások ügye. Mintegy 210 hektárnyi terület volt konkrétan érintett a víztározó megépítésénél, de a további hidrotechnikai beruházásokkal, utakkal összesen 534 hektárt kellett „elkobozni” kártérítés fejében. Az összeget 2011-től kezdődően néha megnövelték, miközben a terepen gyakorlatilag semmi nem történt.

A Profit.ro portál 2016-ban arról cikkezett, hogy a legfőbb kárpótoltak között ott vannak a Bánffy-örökösök, akik elérték, hogy 56 hektárnyi kisajátítandó erdejükért a korábbihoz képest 18 százalékkal több pénzt, 1,314 millió lejt kapjanak. Mint ismeretes, a nemesi család leszármazottjai évtizedeken keresztül óriási szélmalomharcot vívtak örökségükért a térségben, nagy nehezen visszaszolgáltatott területeik jelentős részét újra államosították.

A birtoklevelet Bánffy Éva Mária Rozália Heléna Johanna és Bánffy Jósika Imre László javára állították ki a Ratosnya és Felsőrépa környékén elterülő 2260,81 hektár erdőről. Mindketten báró (losonczi) Bánffy László (1896–1974) örököseiként igényelték vissza a román állam által elkobzott jussukat még 17 évvel azelőtt, ám megannyi hatósági és bírósági hercehurcát követően csak 2022-ben vehették ténylegesen birtokba a tulajdonukat. Ezt megelőzően peres úton visszakerült a román állam tulajdonába több mint 9300 hektárnyi erdő Ratosnya, Gödemesterháza és Palotailva környékén, amelyet 2007-ben szolgáltattak vissza a Bánffy család másik ágának, gróf Bánffy Dániel örököseinek.

korábban írtuk

Aláírta a prefektus a birtoklevelet, 17 év hercehurca után visszakerül 2200 hektár erdő a Bánffyak tulajdonába Maros megyében

Tizennégy év pereskedés után birtokba vehetik a Bánffy-örökösök 2200 hektáros erdőterületüket Maros megyében, miután az igazságszolgáltatás tetemes bírság kiszabásának terhe mellett a birtoklevél kiállítására kötelezte a területi prefektust.

Ratosnya nevét 1808-ban említi először oklevél Restolcza, majd 1888-ban Ratosnya néven. A falu erdei munkások szálláshelyéből alakult faipari településsé. 1910-ben még magyar többségű volt, jelentős román kisebbséggel, ma viszont utóbbiak alkotnak nagy többséget. A legutóbbi népszámlálási adatok szerint az 1729 lakosból 237-en kerültek nyilvántartásba magyarként, többségük a községhez tartozó Jódon él.