Kérik a szülők, hogy 3 év alatti gyerekeket írjunk be az óvodába, de ez dupla finanszírozást igényelne. Reméljük, hogy az épületet, melynek decemberre kell elkészülnie, sikerül fel is szerelni, és jövőre beindulhat az oktatás. Az egyházkerület a tornakertben is felújítási munkálatokat fog végezni, a nagy sportpályát, a kis pályát és a lelátókat újítják, szerelik fel. Ezzel befejeződik a teljes komplexum felújítása. Ez nem jelenti azt, hogy egyebek nem kerülhetnek sorra. Mindenki kérdezi, mi a helyzet a Kós-épülettel, az óvoda mellett ez a másik ingatlan, melyet visszaigényelt az egyházkerület, de nem szolgáltatták vissza, sőt elutasították a kérelmet. Állami tulajdonban van, de visszaigénylés alatt, olyan köztes helyzetben, hogy nem lehet vele semmit kezdeni. Meszelgetünk belül, hátha egyszer erre is sor kerül.

– Mennyi diákkal, osztállyal indul az új tanév?

– Az óvodában három csoporttal indulunk, 70 gyerekkel. Ebből két csoport hosszított programú, mintegy 40-en itt vannak délután is. Az elemiben öt osztályunk van előkészítőtől 4 osztályig, minden szinten egy, összesen 106-an. Az 5–8. osztályban egy sor osztály van, míg líceumban három évfolyamonként: két líceumi osztály és a szakiskola.

Ebből 120 körül van a bentlakók száma. A bentlakási helyeket minden évben megpályáztatjuk, van, aki teljes, van, aki résztámogatást élvez. És olyan is van, hogy szakiskolai ösztöndíjat kap.

– Egyre több iskolában panaszkodnak a gyereklétszám csökkenésére, szórványban ez hatványozottan érvényes. Enyeden mennyire tartható a létszám?

– Tartható a 600-as létszám, picit emelkedik is tavalyhoz képest. Nagyon sokat dolgozunk, hogy tartható legyen, nem szeretnénk ennél alább menni. A reál osztályban létszámon felül kezdünk, a tanítóképző is tele van, és a szakiskolai osztályok is közelítik a maximális létszámot. Az egy nyolcadikos osztályból három középiskolai osztályt sikerül indítani, mert máshonnan is jövögetnek diákok.

Sokszor azon gondolkodom, alapítványi elnökként vagy igazgatóként van több dolgom. A Bethlen Alapítvány ugyanis az iskola háttérintézménye, az állami támogatásból épp csak takaréklángon működtetni tudjuk az intézményt. Minden fejlesztés, az internethálózattól a bútorzatig, a bentlakási ágyaktól a matracokig, a reneszánsz- vagy néptánccsoport ruháiig, versenyekre való kiszállásig, tanári lakásokig – hogy csak néhányat említsek – az alapítványnak köszönhető.

A bentlakóink nagy része – akik szociálisan is rászorul, és jól tanul – mondhatni ingyen, havi 50 lejes hozzájárulással lakik a kollégiumban, ahol teljes ellátásban részesül. Ennek ellensúlyozásaként féltő-szerető odafigyeléssel terelgetjük őket, hogy egyrészt jól tanuljanak, illetve vegyenek részt hetente egy-két olyan tevékenységen, amit a tanárkollégák szerveznek nekik. Lehet önképzőkör, tánccsoport, cserkészet.

A tanórának is élményszerűnek kell lennie, de akkor tud az lenni, ha élményszerű a kapcsolat tanár és diák között, és nem biztos, hogy ez csupán a tanórán alakul ki. A délutáni foglalkozásokon olyasmit lehet átadni, ami élményszerűvé teszi a gyerekeknek az itt-tartózkodását. Az elején háborognak miatta, de mindig el szoktam mondani: ki kell próbálni, és utána mondani, hogy nem szeretem. Olyan nincs, hogy semmit sem szeret, csak a telefont simogatni.

– A kollégium nemcsak az egyik legszebben felújított erdélyi iskola, hanem a legmodernebbül felszerelt is, minden osztályteremben okostábla van. Mennyire sikerül kihasználni?

– Igazából ötvözzük a modernt a régivel. Idén sikerült egy hatalmas pályázattal megoldani a teljes internetellátást, minden teremben széles sávú internet van, most már az interaktív táblákat is lehet használni. Az alapítványunk webfelületeket is vásárolt ezekhez, hogy oktatóprogramjaink legyenek. Itt is van egy furcsa helyzet: Magyarországról szereztük be, mivel magyar nyelvű.

Jó a lapádi iskolának, közösségnek is, mert így megvan a gyereklétszám, jó a gyereknek, mert magyar közegben szocializálódik, és nem vész el, és jó nekünk, mert átvehetjük középiskolásként. Jó az együttműködés a magyarlapádi szórványkollégiummal, és a volt diákunk, Kerekes Zoltán irányította Bástya Egyesülettel (a Beszterce-Naszód megyei Vicében és Magyardécsében működtet szórványkollégiumot – szerk. megj.) is van hasonló kapcsolatunk.

– Ha már a tanítóképzőnél tartunk: korábban egész Erdélyből vonzotta ide a diákokat. Most, hogy megújult a kollégium, ez hogyan hat a jelentkezésre?

– Amikor igazgató lettem, sokat jártam Erdélyt. Hiszen itt van ez a hatalmas épület, és soha nemcsak Enyed iskolája volt, hanem erdélyi szórású iskola.

Azok, akik itt tanulnak, hazamennek, és elmondják, milyen volt: ők a legjobb nagykövetei a kollégiumnak.

– Régen a Gyimesektől Érsemjénig, Máramarosszigettől Bukarestig jöttek diákok. Ma is sikerül ekkora térséget lefedni?

– A Gyimesekből most is jöttek 9. osztályba. Bákó megyei csángók is vannak, a Gyergyói-medencéből is vannak gyerekek. Kolozs, Maros megyéből is jönnek.

Akik tanítók, óvónők akarnak lenni, felsőoktatásban rátanulnak még, mert a besorolás és a fizetés is nagyobb. Viszont akik a középfokút elvégzik, előnnyel indulnak, mert látnak gyereket pedagógiai gyakorlaton. Most is hospitálnak (órát látogatnak), és tanítanak, szemléltetőeszközt készítenek, napi rendszerességgel ott vannak az óvodában, elemiben. És mondják is, akik tanári szakra jelentkeznek, hogy a képző után nekik nem jelent gondot a módszertan, a lecketerv.

– A tanítóképző mellett a kollégium az elsők között vállalta fel a szakoktatást is. Mennyire vált be, látszik-e már az eredmény?

– Idén végzett az első olyan generáció, mely az aktuális 3 éves szakiskolát végezte, mert végignyomorogtuk minden formáját a szakoktatásnak. Van közöttük olyan, aki már alkalmazást nyert. Duális oktatás van, szakács–pincér szak és a vendéglőknek szükségük van a végzettjeinkre. Enyeden sok vendéglőben magyar pincérek vannak, előszeretettel alkalmazzák őket.

Igaz, a beiskolázási tervünk is olyan, hogy a másik két osztályban nincs helydömping, a 7-es bejutási jegynél megállunk. És abban reménykedünk, hogy azokból az osztályokból potenciálisan le is érettségiznek a diákok, mert érettségi nélkül nincs értelme líceumot végezni. Van átjárhatóság is: különbözeti vizsgát tehetnek azok a olyan diákok, akik befejezték a 3 év szakiskolát, és érettségizni akarnak. Erre is van lehetőség.

– Idén indul be a magyar kormány támogatásával a délutáni oktatási program a szórványban, Enyed is ott van a helyszínek között. Hány gyerek vesz részt benne, és mennyire hathat ösztönzően arra, hogy a vegyes házasságban élők magyar iskolába járassák a gyerekeiket?

– Nálunk négy éve működik délutáni oktatás. Pályázati rendszerre volt ráépítve, ugyanis civil szervezetekkel is próbálunk együtt dolgozni. Az alapítványnak számtalan tevékenysége van, ezért a délutáni program működtetését a Szász Pál Egyesület vállalta fel. Nagy dolog, hogy az Iskola Alapítványon keresztül intézményes keretben lehet működtetni Erdély-szerte. Négy csoport indul, nagy szükség van rá, főleg a vegyes házasságok esetében. Szórványvidéken a vegyes házasságból származó gyerek – főleg ha az anyuka román –, nagy valószínűséggel román iskolában köt ki.

Ebben nagy áttörést jelentett, és gondolom, a jövőben is jelenteni fog a délutáni oktatás, mert segítséget nyújtunk a szülőknek.