Életveszélyes csapdák az erdei ralizás ellen: gyanútlan turisták testi épségét is kockáztatják az önbíráskodók

Néhány éve törvény tiltja, hogy motorkerékpárokkal, terepmotorokkal, quadokkal, terepjárókkal közlekedjünk mezőgazdasági és erdős területeken a szükséges engedélyek nélkül, illetve az olyan különleges helyzeteken kívül, mint például az életmentés. A bírságok akár tízezer lejre is rúghatnak magánszemélyeknél, illetve börtönbüntetéshez is vezethet a törvénysértés. Csakhogy egy a baj: nincs ki ellenőrizze, tetten érje és bírságolja a szabálytalankodókat, akiknek száma egyre gyarapodik. Ami egy másik, ennél is súlyosabb problémához vezet: az érintett területek tulajdonosai, erdészek, vadászok sokszor saját kezűleg, önbíráskodás révén próbálják kiiktatni vagy legalább mérsékelni a jelenséget.

Csapdáik viszont rendkívüli veszélyt jelentenek nemcsak a motoros járgányokkal közlekedő törvénysértők, hanem a kerékpáros vagy hátizsákos turisták számára is.

Egyre több erdei út van „megszórva” összehegesztett éles vasrudacskákból vagy „százas” szegekből készült csapdákkal. A házilag eszkábált eszközöket a csapdaállítók gondosan helyezik el, lehullt avarral takarják el. Amint ráhajt vagy rátapos a gyanútlan autós, motoros, quados, kerékpáros, vagy gyalogos, valamelyik szeg a gumiabroncsába vagy a talpába fúródik. Ám

ennél is veszélyesebb a két fa közé, több mint másfél méteres magasságban kifeszített drót. A gyalogtúrán lévők ezt aránylag könnyen észrevehetik, a kerekes járgányokkal érkezők viszont akár a fejükkel is fizethetnek – a szó szoros értelmében.

A jelenségre a Maros megyei hegyimentők is felfigyeltek, miután csapdákkal találkoztak az általuk karbantartott különböző turisztikai útvonalakon. Mint mondták, a marosvásárhelyiek egyik kedvenc kirándulóhelyén, a várostól néhány kilométerre lévő marosszentgyörgyi Cinege-tetőn, de a megyeszékhelytől ötven-hatvan kilométerre, a Maros mentén a jódtelepi túraútvonalakon, vagy a Görgény völgyében, Üvegcsűr közelében találtak különböző csapdákat.

A lapunk által megkeresett motorosok, kerékpározók, futók és túrázók elmondása alapján kiderült, hogy hasonló csapdák felfedezhetők szinte a teljes Nyárád- és a Küküllő mentén is, mint ahogyan találtak már Szováta és Vármező környékén is.

Nemrég a Kelemen-havasokban is kiderült, hogy a nemzeti park megközelítése nem számít biztonságos vállalkozásnak.

Dósa László, az Erdélyi Kárpát-Egyesület marosvásárhelyi oszlopos tagja az az ember, aki életében nem pattanna motorkerékpárra vagy quadra csupán azért, hogy gyorsabban, könnyebben járja be a túraösvényeket. A természetbarát férfi mégis megégette magát. A Kelemen-havasok két, kétezer méter fölötti csúcsának, a Pietrosznak és a Magyar Negojnak a meghódítását a természetvédelmi park aljából kezdte. A védett övezet határáig autóval ment fel az Ilva völgyén, egy olyan erdei úton, amelyet a turistákon kívül a fakitermelők használnak. Estére, mire visszaért az „alaptáborba”, kocsija egyik abroncsát leeresztve találta. Ekkor még nem is gyanította, hogy egy hatágú, éles vasdarab kandikálhat ki a vadonatúj gumiból.

– mesélte nyár végi „kalandját” az EKE tagja. Dósa utólag értesült, hogy az Ilva völgyén mások is hasonló módon pórul jártak. Az érintettek és a hegyimentők feljelentést tettek; a rendőrség kiszállt a helyszínre, jegyzőkönyvezte a panaszokat, megvizsgálta a házilag összehegesztett vasdarabokat, de ennél többre nem jutott.

Az EKE-tagok közül egy másik személy Dósánál is pechesebb volt: ő gyalogtúrázás közben, Székelyboós környékén lépett szegbe. A szintén természetbarát Fábián Károly és kerékpározó társai a Jeddhez tartozó Agárdon észleltek hasonló csapdákat.

Mint mondják, az a hír járja, hogy állítólag az erdész „szórta meg” a sáros, mocsaras helyet, hogy távol tartsa a terepralizókat. Csakhogy azóta már egy tájfutó is belelépett a szegekbe.

„Amióta valaki a GPS-en bejelölte a veszélyes övezetet, mi már tudatosan kerüljük az Agárd fölötti részt” – vázolta Fábián. Közben a Nyárádszeredához tartozó Székelymosonban traktoristáknak okozott kárt és bosszúságot a szeges csapda.

Kik állítják a csapdákat? – merül fel a kérdés. A válasz aránylag egyszerű, de nem egyértelmű: azok, akiknek nem érdekük, hogy terepralizás folyjon földjeiken, erdeikben. Lehetnek tulajdonosok, erdészek, vadőrök vagy vadászok. De ugyanígy fatolvajok is, akik nem szeretnék, ha idegenek zavarnák meg ténykedésüket. A székelykáli Biró József neveket is sorol, mondván: a környéken mindenki tudja, hogy ki az a két erdész (apa és fia), aki meg szokta „szórni” szegekkel az erdei utakat. „A fiatalabbik nekem azt mondta, hogy még gyalog sem szabad bemenni az erdőbe, mert az olyan, mint amikor a lámpa piros jelzésén kelünk át a zebrán. Ő viszont a lucernásomon vitte keresztül az erdőből lopott fát” – neheztel erdész ismerősére a fiatalember, aki nemrég vasszegeket talált a székelymosoni erdőben.

Egyértelmű, hogy a drótokat ott nyújtják ki, vagy a szegeket ott helyezik el az avar alá, ahol quadokkal, enduro motorkerékpárokkal vagy offroad terepjárókkal bolygatják az erdő nyugalmát.

„A baj az, hogy ezekbe a szegekbe egy biciklis, egy kiránduló vagy egy futó is bele tud lépni, mint ahogyan több esetben meg is történt” – hívja fel a figyelmet Kovács Róbert. A Maros megyei Salvamont vezetőjét a baj megelőzéséről is kérdeztük.

Ki az, aki bírságolhatja a szabályszegőket? Illetve mit tehetnek a hegyimentők, amikor quados vagy motoros haddal találkoznak az erdőben?

– meséli Kovács Róbert.
A terepmotorozást sportszerűen űző Gálfi Csaba Zalán nem titkolja, ő maga is szokott két keréken az erdőben kalandozni. Van egy rész a Bese fölötti erdőben, egy körülbelül ötvenárnyi meredek terület, ahol a terepmotorosok gyakorolnak. „Arra törekszünk, hogy ne barmoljuk szét az erdőt, és ne tegyük tönkre a mezőgazdasági területeket” – mondja. Amint a csittszentiváni fiatalember fejtegeti, mindig ügyelnek arra, hogy a traktornyomban motorozzanak. „Sajnos egyre többen fittyet hánynak a magántulajdonra és az élővilágra. Pofátlanul belegázolnak a vetésbe, vagy végighúznak a hóvirágmezőn. Az ilyenek miatt meg szenvednek a természetet tisztelő emberek” – állítja.

Azt is megjegyzi, hogy az erdei utakat nem is annyira a motorok és quadok teszik tönkre, mint inkább a jóval súlyosabb négykerekű terepjárók. Amelyeket általában a vadászok használnak – teszi hozzá.

Gálfi idősebb kollégája, a többszörös országos bajnok Nagy Dániel arról beszél, hogy a tiltás életbe léptetése óta már nem motorozik az erdőben. Azelőtt ő is találkozott csapdákkal, különösképpen a Marosvásárhely és Mezőpanit közti remeteszegi erdőben vagy Szováta környékén. Ő is azt nehezményezi, hogy nem minden motoros hajlandó beállni a traktornyomba, inkább belevág az erdőszéli vetésbe. „Az a baj, hogy az efféle emberek miatt a csapdaállítók büntetését egy következő személy kapja” – állapította meg a Steaua bajnoka.

Semmiként nem tartja helyesnek a csapdaállítással való bosszúállást Péter Ferenc, a Marosszéki Közbirtokosság elnöke. A megyei önkormányzatot is irányító RMDSZ-es politikus, erdőtulajdonos és vadász szerint bármekkora is legyen a gazdák kára, nem lenne szabad más testi épségét veszélyeztetni.

– állítja. Péter Ferenc egy Szováta közelében történt esetet hoz fel példaként. Néhány évvel ezelőtt a vadőr egy erdei ralizásra figyelt fel, amelyet németországiaknak szerveztek, akik saját terepjáróikkal jöttek el több mint ezer kilométerről. A férfi jelentette a Környezetőrség munkatársainak, pontos leírást adott, azonban azt a választ kapta, hogy nincs üzemanyag, nincs mivel a helyszínre sietni.

A megyei tanács, illetve

a közbirtokosság elnöke arra is kitért, hogy a legtöbb autós, quados, motoros fel sem fogja, mekkora munkát jelent egy erdő karbantartása. Különösképpen a fenyőerdők, ahol a csemeték gondozása mintegy hét évet vesz igénybe.

„Egyszer meg jött egy motoros banda, és mindent tönkretett a Mezőhavas környékén. De úgy, hogy az erdész sírva fakadt” – elevenítette fel a kellemetlenségek egyikét Péter Ferenc.

Másfél évvel ezelőtt szintén Szováta fölött, a bekecsi kápolna környékén randalíroztak és garázdálkodtak szervezetten érkező motorosok. Azontúl, hogy megrongálták a kegyhely melletti kövezett teret, illetve az oda vezető kálvária útját, valamelyikük a kápolna ajtaját is berúgta. A Bekecsi-tető egyébként a quadosok és terepmotorosok kedvenc találkozóhelyének számít; hétvégente akár százötvenen is felcsődülnek a kápolnához és annak környékére.

A szeg és a drót nem kimondottan Maros megyei találmány; az önbíráskodást „sikeresen” alkalmazzák az ország más területein is. Gombászás közben a Gorj megyei Licurici község lakói közül többen vasszegbe léptek. Hasonló esetre panaszkodtak a környékbeli pásztorok is, akiknek állatait sebesítették meg a rögtönzött csapdák.

Az ennél is veszélyesebb sodronyos csapda viszont már emberéletet is követelt. A jászvásári Concert Band együttes szólistájával egy 120 centiméter magasságba kifeszített lánc végzett a moldvai nagyváros egyik erdejében.

A quadon lévő énekes eltévedt, besötétedett, nem vette észre a figyelmeztető táblát és a halálba rohant. A közfelháborodást kiváltó történet ellenére a Dobrovăţ erdőben a minap is találtak fák közé kifeszített szúrós drótot. Két évvel ezelőtt, 2020 nyarán Kolozsvár közelében, a Magyarlóna és Isztolna közti erdőben egy hobbimotoros is majdnem olyan tragikusan végezte, mint jászvásári társa. A kifeszített drót őt is lecsapta, vérző nyakkal, agyrázkódással és egyéb súlyos sérülésekkel szállították a sürgősségi osztályra. Az Observatornews.ro portál szerint mielőtt elájult volna, a földre zuhant fiatalember mindegyre csak azt ismételgette segítségére siető társainak, hogy „elvágták a nyakamat”. A nyomozás során kiderült, hogy a két fa közti drótot a terület tulajdonosa húzta ki.

Az erdei élőlények zavarása motorok felbőgetésével a civilizáltabb világban is előfordul. Walesben az erdészeti hatóság és a helyi rendőrség harcol a szabályszegők ellen. Ehhez számos eszköz áll rendelkezésükre, még helikopter is. Ausztráliában maguk a rendőrök pattannak motorkerékpárra és járőröznek az erdőkben. A kontinens Victoria államában villogóval és szirénával felszerelt terepgumis, gyors gépeket használnak.

Az erdei motorozásra talán az volna a legjobb megoldás, ha lennének kijelölt helyek, ahová az érdekeltek fizetség ellenében behajthatnának és hódolhatnának hobbijuknak.

Mint amilyenek bizonyos nyugati országokban is léteznek. Hollandiában például motorosegyletek erdőrészeket vásároltak fel és alakítottak ki erre a tevékenységre. Ugyanezen elv alapján lehet motorozni a dániai erdőkben is, csakhogy ott sokkal bonyolultabb az engedélyek beszerzése. Gálfi Csaba Zalán az Egyesült Államokban tapasztalta meg, milyen a quadosoknak és endurósoknak elkülönített rész. Mint meséli, létezik egy nagy parkolóhellyel ellátott alaptábor, ahol az érkezők akár kempingezhetnek is, majd befizethetik az erdőtulajdonosnak a belépti díjat, és használhatják a kijelölt negyven-ötven kilométeres szakaszt. Erről viszont nem térhetnek le, különben bírságot kockáztatnak.

Amíg Romániában nem alakítanak ki hasonló övezeteket, kevés esély mutatkozik a törvénysértések felszámolására.

Hiába bírságolhat a Környezetőrség, a hegyi csendőrség, az erdőőrség, a csendőrség és a rendőrség: a felsorolt intézmények képviselőivel legfeljebb az irodában lehet találkozni, terepen aligha. Aki kíváncsi arra, Marosvásárhelyen miként alusznak, hallgatnak zenét vagy simogatják telefonjaikat az alakulat kisbuszában a csendőrök a somostetői erdő szélén, időnként megtalálhatja őket a Jeddi úti temető Szent János utcai parkolójában.