Fotó: Haáz Vince
Maros megyében, a Felső-Maros mentén, Szászrégen közvetlen közelében található Marosfelfalu, amely lakosságának zöme református. A református templom az országút mellett áll, nemrég újították fel kívül-belül. A parókia kertjében, hátul a diófák takarásában egy Árpád-kori templom maradványa található, amellyel kapcsolatosan nagy tervei vannak a helyi lelkésznek, Dobos Lorándnak.
2021. október 03., 20:362021. október 03., 20:36
Nyolc éve szolgál Marosfelfaluban a lelkipásztor, aki elégedett a közösséggel, jól érzi magát a faluban, ahol sok a tettrekész, erős és energikus fiatal, akik részt vesznek a rendezvények szervezésében, a közösségi életben.
A főút mentén álló református templomot 1913-ban szentelték fel. Fennállásának századik évfordulóját 2013-ban meg is ünnepelték – meséli a lelkész, aki elmondja azt is, hogy a templom fedele rossz állapotban volt, ezért teljesen ki kellett cserélni.
A fa szerkezetet is, a fedelet is, a tornyokat is megjavították. Idén pedig a külső részét is sikerült befejezni, újrafesteni, megváltoztatni a színét. „Valójában visszaadtuk az eredeti színét, hiszen ez volt eredetileg is a színe. Ehhez támogatásokra volt szükségünk,
A gyülekezeti tagok nagy pénzbeli adományokkal támogatták egyházközségünket, hogy felújíthassuk a templomunkat” – hangsúlyozta Dobos Loránd, hogy mennyire fontos a közösségnek a temploma.
Tervei vannak a református lelkésznek
Fotó: Haáz Vince
„Mindig azzal biztatnak, hogy tiszteletes úr, ha még szükség van pénzre, akkor még adunk. Pedig nem volt meghatározva, hogy ki mennyit adjon. Csak annyit hirdettem ki a templomban, hogy templomot javítunk, újítunk, de nem kértem, hogy mennyit adjanak. Azt mondtam, aki szeretne adományozni, az adományozzon, és erre jött a nagy meglepetés, hogy nem száz lejeket adtak vagy ötven lejeket, hanem ezer lej fölötti adományokat, volt, aki 15 ezer lejt, tehát nagyon szépen hozzájárultak a felújítási munkálatok költségeihez” – részletezte a lelkész a falubeliek nagyvonalúságát.
Érdeklődésünkre, hogy járnak-e templomba az 546 lelket számláló gyülekezet tagjai, a lelkipásztor elmondta, a jelenlegi körülmények között a vasárnap délelőtti istentiszteleteken nyolcvan az átlagos jelenléti szám. Ennél sokkal többen jártak a járvány előtt, csakhogy
„Egy ideig nem is volt szabad istentiszteletet tartani, aztán elkezdtük kevesebb létszám mellett az istentiszteleteket, mert itt délelőtt és délután is volt. Egyből megszűnt minden, az emberek pedig elszoktak. Nagyon megváltozott minden, és féltek is, még sokan most is félnek eljönni, mert félnek a fertőzéstől” – ecsetelte Dobos Loránd.
Tettre kész fiatalokkal büszkélkedhet a falu református gyülekezete
Fotó: Haáz Vince
A 18 éven aluli fiatalok száma a gyülekezetben hozzávetőlegesen nyolcvan fő. Közöttük vannak a kicsik, a vallásórások, a kátésok meg az IKE-sek is. Vallásórára is sokan járnak, 35–40 között volt azoknak a gyermekeknek a száma, akik részt vettek a vakáció utolsó hetében tartott vakációs bibliahéten.
A lelkész elmondta, amúgy is fiatalos a gyülekezet, ami szerinte azzal is magyarázható, hogy közel vannak a városhoz, Szászrégenhez, és van munkahelyük. Bár igaz, a járvány miatt itt sok változás történt, sokan elveszítették a munkahelyüket, ami nehézséget okozott, az egyháznak segítenie kellett, ahol szükséges volt.
és sok fiatal házaspár kisgyerekekkel költözött vissza a faluba. „Valójában mind olyanok, akik innen mentek el, tehát Felfaluból mentek Régenbe, és most Felfaluba jöttek vissza. Mert nyolc év alatt, amióta itt vagyok lelkipásztor, nem apadt a gyülekezet lélekszáma. Pedig több volt a temetés, mint a keresztelő, de nem olyan nagy arányban. Ha volt nyolc temetés, arra jutott hat keresztelés. Nem volt olyan nagy a különbség, mint más településeken. Például Régenben van ötven temetés egy évben és tizenkét keresztelő, sokkal nagyobb a különbség” – magyarázta a lelkész.
Dobos Loránd lelkész jól érzi magát a gyülekezet élén
Fotó: Haáz Vince
A parókia kertjében, a gyümölcsfák között található a régi, Árpád-kori templom maradványa. Noha az 1900-as évek elején presbiteri határozat született arról, hogy elbontják és anyagát, köveit felhasználják az új templom megépítéséhez, szerencsére ebbe a magyar állam beleszólt, a kultuszminiszter megakadályozta, hogy lebontsák a műemléket.
Megőrzésére azonban nem fektettek hangsúlyt, magára hagyták, és az elmúlt száz év alatt teljesen tönkrement, mára csak a falai maradtak. Ám a lelkész elhatározta, hogy nem hagyja teljesen elpusztulni ezt az értéket, és elsősorban az állagmegőrzést szeretné elvégeztetni.
valamint idegenforgalmi vonzereje sem elhanyagolható, hiszen sokan érdeklődnek, buszok, személygépkocsik állnak meg gyakran a parókia előtt, hogy megtekinthessék a templomromot.
Cikkünk eredetileg a Székelyhon napilap Hit-Vallás mellékletében látott napvilágot szeptember 27-én.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!