A forradalom igazi népjóléti hangulatot gerjesztett Székelyudvarhelyen is
Fotó: Dávid Sándor
Az 1989-es forradalom, majd a rendszerváltozás annyira megváltoztatta az életünket, hogy vétek lenne nem beszélni róla.
2020. január 08., 14:482020. január 08., 14:48
2020. január 08., 14:512020. január 08., 14:51
Boldog, felszabadító napokat éltem át, mintha valami külön szabadságban lettem volna. Persze nemcsak én voltam ebben az eufóriában, hanem nagyon sokan. Sőt hittünk is a jogos isteni szabadításban és segítségben. Persze ehhez a forradalmak sajátos önfeláldozása is kellett, más szóval véráldozás.
Emlékszem, gyorsan leutaztam Kolozsvárra, hogy lerójam kegyeletemet a hősök előtt, akik december 21-én ott hevertek lelőve a Continental Hotel sarkánál azon könyvesbolt előtt (ma ott van az emléktáblájuk), ahová egyetemi hallgató koromban sokat jártam. Majd leutaztam Temesvárra, hogy tiszteletemet tegyem Tőkés Lászlónak, akinek híres parókiájánál világmegváltás történt. Felkerestem a temesvári hősök sírhelyeit, és tisztelettel hajoltam meg előttük. Már nem egyetemi hallgatóként, hanem az új erő vagy hatalom embereként, az udvarhelyszéki RMDSZ alelnökeként. Jöttem-mentem egy szabad országban és új világban, amelyik akkor kezdett ébredezni, hogy mit is csináljon magával és a szabadságával.
Létezhetünk kommunizmus nélkül? Nem kell függni a Szovjetuniótól? Pedig az még létezett! És minden változni fog: címer, himnusz, zászló, útlevél, személyi, ünnepek, jogok? Nem lesz már Román Szocialista Köztársaság? Íme, a szabadság illata. Delacroix festményét teljesen kivetítettem a világra. Nyertünk, mert nem jöttek a szovjetek ellenünk, mint Magyarországra 1956-ban.
Fotó: Dávid Sándor
Harminc év elteltével, 2019. december 16-án történt meg először, hogy a román parlament ünnepi ülésén megemlékeztek a temesvári forradalomról, nem csak a bukarestiről. Amelyik december 22-én győzött, miután Ceaușescuék elmenekültek. Aznap délben foglaltuk el Székelyudvarhelyen a városházát, és vettük át a hatalmat. Hatalmas lelkesedéssel és örömmel, mert tudtam, hogy a kommunizmus már nem jöhet vissza, elbukott, és haldokolni kezdett. És ezzel az örömmel ezrek és ezrek, majd milliók voltak. Az ünneplő embereket, a tömegeket már nem lehetett megfélemlíteni és – főleg – fenyegetni. Emlékszem, megváltoztak a kommunisták, nemcsak a milicisták és a Szekuritáté emberei, hanem a minket irányító pártitkárok, elnökök, iskolaigazgatók, felügyelők. Szinte udvariasabbak lettek. Közösen járőröztek Kalasnyikovval a vállukon a milicisták és a forradalmárok.
Nem voltam párttag, nem készítettem jelentéseket senkiről, így még csak a felelősségre vonástól sem kellett félnem vagy elbújnom. 1989. december 22-én már sejthető volt, hogy nagy változások lesznek. Udvarhelyen erővel és megtorláshangulatban ment végbe a forradalom és a hatalomátvétel. Ilyen a forradalmi hangulat. Az mozoghatott szabadon, félelem nélkül, és vehetett részt a rendszerváltoztató hangulatban, aki nem szolgálta ki a kommunista hatalmat. Akkor még nem lehetett restauráció. Napokon át éreztem a forradalom illatát, amely szabadság-, füst-, pernye- és könyvszagból állott. Mikor a megyeházához értem, a fiatalok már ott voltak, átkutatták az épületet, mikor megláttak, megragadtak, és bevontak a kapun belül: „jöjjön, tanár úr, magára szükség van itt!” Nos, kérem szépen, az a tanár érezheti magát tanárnak egy forradalomban, aki az addigi életével rászolgált erre. Ilyenkor mindenki ismer mindenkit. Némi büszkeséggel gondolok erre, a forradalom angyala felismert. A forradalomban egyenlőség, szabadság és testvériség van! Akárhogyan is teszem a sorrendet, ez érvényesül; Rousseau gondolatai nemcsak jelszavak lettek, ma is érvényesek. Itt nálunk nem kellenek a vörös csillagok, a nép mi vagyunk, és nem a kommunisták. Kell a polgárság, a nemzet és a kereszténység, ezt akartuk akkor. Elegünk volt az éhezésből, a fagyoskodásból, a megszorításokból, a terrorból, a kicsi élelemadagokból, szögesdrótokból és az egész kommunista-szocialista ideológiából.
Az egyik vád a forradalommal kapcsolatban, hogy miért nem békésen, tárgyalással akartunk változtatni. Nos, aki ismerte Ceaușescuékat és a jól megépített diktatúrát, tudhatta, hogy itt semmi csevegés nem lehet. Keményvonalas kommunistáktól hatalmat elvenni csak erővel lehet. És jött a nép, és elvette. És nem a forradalmárok lőttek először, hanem a hatalom: a néphadsereg, a Szekuritáté és a milícia.
Mivel Isten adja a hatalmat, azt istenfélelemmel kell szolgálni ősidők óta. Feltéve, ha nem olyan okos vagy bátor valaki, hogy azt mondja: nem. Isten velem, velünk van. Temesváron az emberek bátrak lettek, bátran mentek a halálba is. Nem volt mit veszíteniük. Legalább 1100 halottja van a forradalomnak. Állítólag sokan a diverzió miatt haltak meg, Ion Iliescuék tudatosan küldték egymásnak a hadsereg alakulatait olyan címen, hogy Ceauşescut kiszabadítani akaró terroristák, holott a védelmi minisztérium alakulatai voltak. Ők lőttek a tömegre is, a kék parolisok, ők voltak kommunista hatalom megbízható emberei. Katona koromban a néphadseregben még verekedtem is velük. Mivel mi, piros parolis gyalogosok magyarul beszéltünk egymás között, minden ok nélkül ránk támadtak.
Fotó: Dávid Sándor
1989-ben a hatalom nem adta könnyen magát.
A kommunista párttagság előny volt. 1989 előtt nem iratkozhattam be egyetlen egyetemre sem a doktorátus megszerzéséért, mert nem voltam RKP-tag. Pedig Vofkori Laci tanártársam biztatott: Feri, beveszünk a pártba, és akkor nincsen akadálya. Nos, nem léptem be.
Mint valami nagy erő, úgy szabadult fel bennünk a tenni akarás és vágyás. Olyan gyorsan szerveződtünk, és hoztunk létre szervezeteket, hogy csodálni lehet. Két nap alatt alapítottuk meg a helyi, majd a széki RMDSZ-szervezetet. Abban az épületben, ahol hajdanában a városi kommunisták ültek, mi, a forradalmárok foglaltunk íróasztalt. Mindent lehetett a forradalom nevében. Létrehoztam egy környezetvédelmi irodát – még ma sincs Udvarhelyen saját irodája a természet- és környezetvédelemnek. Elfoglaltuk a KISZ-irodát, és kidobáltuk onnan Marx, Engels, Lenin és Ceaușescu műveit. Ki innen, el innen a kommunizmust! Dühünkben nem is gondoltunk arra, hogy ezekből az aranyozott könyvekből később nagy kereslet lesz, ma pénzt lehet belőlük csinálni. Amikor forradalmár vagy, nem félsz. Bibó Istvánt idézgettük: a demokrata nem fél.
Naponta írtuk a tiltakozásokat a világ népeihez, Románia polgáraihoz, egyházakhoz, intézményekhez, szinte gyártottuk a tiltakozásokat. 1989-ben és 1990-ben naponta voltak gyűléseink, amelyen bátran, határozottan vitattuk meg a fontos kérdéseket. Az első napokban és hetekben bárki bemehetett a Nemzeti Megmentési Front (FSN) elnökének, Kolumbán Gábornak az irodájába, aki sokszor ott is aludt. Nemcsak a helyi élelmiszer elosztását és kiadását oldottuk meg, hanem más gondokat is. A kommunisták által adott utcaneveket megváltoztattuk: eltűntek a Május 1., Augusztus 23., November 7., V. I. Lenin utcanevek. Szabad volt javasolni utcaneveket, ezt a kommunisták soha nem csinálták. A tanács megállította a húskivitelt a városból, és több kenyeret meg cukrot adott, karácsonyra lehetett húst vásárolni. Megszűntek a korlátozások és a szigorítások, igazi népjóléti hangulat volt. A forradalom a népért, a nép a forradalomért! Az élelmiszer-adományokat, amelyek Magyarországról és Hollandiából jöttek, szétosztottuk. Magam is cipeltem és emelgettem a sok csomagot a Varga Katalin utcai református imaházban (ma belvárosi II. református templom).
Fotó: Dávid Sándor
A forradalmár mindenben segít. Leromboltuk a „jó magyar és jó kommunista” mítoszt.
Márpedig a munkatáborok és a Gulag semmi emberiességet nem tartalmaznak. Aki visszasírja a kommunizmust, annak bizonyára jól ment a sorsa. De akik a forradalom napjaiban változásért tüntettek, tudták, hogy nincs tovább. A falhoz szorított, kiéheztetett és megfagyasztott emberek változást akartak, nem pedig demagógiát és ideológiát. A „csodálatos Romániával” meg az aranykorszakkal nem tudtunk mit kezdeni. Bíztunk, hittünk, reménykedtünk a szép új világban. Akkor még nem kezdődött el a restauráció, ami nem is lett teljes, mivel a kommunizmust elsöpörtük, és nem restaurálták. Akkor meg mit? – kérdezné valaki. Nos, a volt hatalom, a kommunizmus emberei jöttek vissza a közéletbe és hatalomba. Előbb óvatosan, majd bátrabban és mind pimaszabban. És sajnos elfogadták őket, pártok jöttek létre a volt hatalom embereivel. De mindezért nem a forradalmárok a felelősek.
Adatott volt a szabadság, hát éljünk vele!
Patkó Ferenc
A szerző székelyudvarhelyi tanár
A második világháborúból származó, működőképes tüzérségi bombát találtak a Bihar megyei Váradszentmárton községhez tartozó Váradcsehi faluban, a csatornahálózaton végzett munkálatok során.
Az erdélyi magyar jövőt veszélyezteti a romániai közigazgatási átszervezésre vonatkozó legújabb törvénytervezet – hangsúlyozta Antal Árpád és Tamás Sándor szerdán Sepsiszentgyörgyön sajtótájékoztatón.
Felavatták szerdán Tordán a német Stada új gyógyszergyárát – adta hírül a Ziarul Financiar gazdasági portál.
Kiírta szerdán a közbeszerzési eljárást a közúti infrastruktúráért felelős társaság (CNAIR) az A8-as autópálya Gyergyóditró és a Neamţ megyei Grinţieş közötti szakaszának megtervezésére és kivitelezésére.
A Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) idén is meghirdette mentorprogramját, immár 8. alkalommal.
Covid-19-fertőzésgóc alakult ki a csíkszeredai megyei kórház bőrgyógyászati osztályán, felfüggesztették a beteglátogatást.
A tanulók egyhetes vakációjának kezdetétől megnőtt a látogatók száma a parajdi sóbányában, ezért a létesítmény nyitvatartási idejét meghosszabbították.
Bűnrészesség gyanújával őrizetbe vettek a rendőrök egy 47 éves férfit annak a három szentandrási testvérnek az ügyében, akiket eltűntnek nyilvánítottak, majd négy nappal később Szerbiában találták meg őket az eltűnésüket bejelentő apjukkal együtt.
Elkészült az első két olyan játszótér, amelyet kimondottan a házi kedvenceknek alakítottak ki – jelentette be a kedden a nagyváradi városháza.
Felettesei közreműködésével hamis orvosi igazolással betegszabadságot kért, majd annak jóváhagyása után Afrikában tevékenykedett zsoldosként három Bihar megyei csendőr a korrupcióellenes hatóság szerint.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!