Karácsonyra, a szeretet ünnepére való készülődés a kincses városbeli, impozáns evangélikus templomban
Fotó: Orbán Orsolya
Nemcsak az adventi időszakban, a szeretet ünnepe közeledtével lenne jó lelassulni, és hagyni, hogy utolérjen bennünket a lelkünk, hanem a mindennapjainkban is – vallja Fehér Attila, az evangélikus-lutheránus egyház főtanácsosa, a kolozsvári egyházmegye esperese. Fehér Attilát arról kérdeztük, milyen lelki útravalókat kapott otthoni közegétől ahhoz, hogy ezt a hivatást válassza és hogy a karácsonyt miként kellene megélnie a teljesítménykényszerbe került embernek. Interjúnk második, befejező része.
2024. december 25., 18:412024. december 25., 18:41
2024. december 25., 18:472024. december 25., 18:47
– Karácsonykor a gondolataink első vonalába kerül az istenkeresés. Az istenkeresés és a neveltetés összefüggéseiről szólva feltevődhet a kérdés, hogy vajon az, akinek jó a kapcsolata a szüleivel, könnyebben alakíthat ki kapcsolatot Teremtőjével?
– A szülőkkel való jó kapcsolat mindenképp meghatározza az embert, és persze az istenhit útján ez is segítheti vagy épp eltántoríthatja. A családi élet, amit megélünk a mindennapokban, szintén igen fontos szerepet játszik e kérdésben. Itt is mondhatom, hogy áldottnak érzem magam, hiszen szerető feleségem és három csodálatos gyermekem van.
Egy tradicionális keresztény, erdélyi családban a gyerek általában azt látja, hogy a felnőttek vagy rendszeresen, vagy hébe-hóba, de eljártak a templomba, istentiszteletre. És ebben a folyamatban a gyermek kap valamit.
Minden ember tudja és érzi, hogy létezik valami felső erő, ami irányítja az egész életet, még ha ezt – a hatalmas egója miatt – nem is vallja be magának. Ez az irányító pedig nem más, mint a gondviselő Isten.
De vannak különféle helyzetek, amiket az emberek nehezen dolgoznak fel. Természetesen nekem is vannak olyan ismerőseim, akik például megéltek egy-egy traumát, és ennek következtében teljesen elhatárolódtak Istentől, mondván, hogy ha Isten jó, akkor miért engedhet meg ilyesmit. És akkor ezek az emberek általában istentagadók lesznek. De vannak olyanok is, akik átélik azt, hogy Isten az ölében hordozza őket a nehézség idején és nagyon mélyen istenhívők lesznek.
És hogy a nehézséggel mindig célja van Istennek.
Nemcsak az adventi időszakban, a szeretet ünnepe közeledtével lenne jó lelassulni, és hagyni, hogy utolérjen bennünket a lelkünk, hanem a mindennapjainkban is – vallja Fehér Attila, az evangélikus-lutheránus egyház főtanácsosa.
– De az ember ezt nem láthatja, emberi ésszel nem is fog belelátni...
– Én úgy hiszem, hogy mielőtt Isten lehajol az emberhez és felemeli őt, azelőtt sokszor hagyja, hogy mélyre jusson, hogy erősödjön meg hitében. Túrmezei Erzsébetnek (1912 – 2000. költő, evangélikus diakonissza volt – szerk. megj.) van erről egy gyönyörű műfordítása. Az ismeretlen szerzőtől származó versnek a magyar címe Lábnyomok, és arról szól, hogy az ember álmában végignézi az életét, és látja, hogy két pár lábnyom követhető végig a tengerparti homokban. És azt mondja, hogy „igen, Uram, látom, hogy mindig velem sétáltál, de az életem legnehezebb időszakában csak egy pár lábnyom van, hát pont akkor hagytál magamra”.
Tehát sokszor utólag jövünk rá, hogy a nehézségeket csakis azért vészeltük át, mert Isten hordozott minket az ölén, és a nehézség a javunkra vált.
Fehér Attila a karácsonyi készületekről: „hiába akarjuk egy hónapba vagy három hétbe besűríteni mindazt, amit nem tettünk meg egész évben”
Fotó: Orbán Orsolya
– Hozna példát a saját életéből arra vonatkozóan, amikor nem úgy történtek a dolgok, ahogy eltervezte, elképzelte?
– Igen, sokszor.... Csak hogy egyet említsek: én például soha nem gondolkodtam azon, hogy teológiára menjek. Sokat segítettem és önkénteskedtem a brassói egyházközségben, ifi körben működtem, de nem akartam teológiát végezni. Középiskolás éveimben földrajz-angol szakra akartam felvételizni, világutazó-idegenvezető szerettem volna lenni. Az angolt és a földrajzot is nagyon szerettem, utóbbi a mai napig passzióm. De úgy alakult, hogy 1996-ban nem indult földrajz-angol szak. Ekkor beszélgettem a lelkészemmel, ő mondta: „olyan tevékeny vagy itt, hát próbáld meg a teológiát”.
Elsőre nem sikerült a felvételim a teológiára, és akkor elkezdtünk beszélgetni Raduch Zsolt brassói lelkésszel (egyébként ő most nyugalmazott lelkész, az édesapja kolozsvári volt, Raduch Gyuri bácsi, aki Reményik Sándornak volt jó barátja). Szóval Raduch Zsolttal elkezdtünk sokat beszélgetni, és valahogy
1997-ben sikeresen felvételiztem, és elkezdődtek a tanulmányok.
2021-ben szentelték újra a külsőleg és belsőleg is gyönyörűen megújult kolozsvári evangélikus-lutheránus műemlék templomot
Fotó: Orbán Orsolya
– Dehogy, egyáltalán nem gondoltam arra, hogy gyülekezeti lelkipásztorként, vagy egyházi adminisztrációban fogok-e dolgozni. Egyébként a mostani fiatalok közül igen sokan már az egyetemi évek alatt tudják, hogy mihez akarnak majd kezdeni, sőt dolgozni is kezdenek. Én egyszerűen úgy voltam, hogy egyszer elvégzem a teológiát. Azután elmentem egy gyorstalpaló mesterire Dániába. Majd hazajöttem, és kinevezést kaptam Kolozsvárra püspöki titkárként.
Ő pedig kinevezett maga mellé püspöki titkárnak, aztán majd egyházkerületi főtanácsosnak és 2017-től esperes is lettem.
– Kolozsvári lelkészként is szolgál, ugye?
– Kolozsváron Adorjáni Dezső Zoltán püspök úrral együtt öten szolgálunk. Mindenkinek megvan a szerepe, én a gyülekezetben kevésbé foglalkozom a lelki szolgálattal, általában havonta egyszer végzek istentiszteleti szolgálatot. Inkább besegítek az adminisztratív feladatoknál, pályázatoknál stb. Püspök úr irányítása alatt Kerékgyártó Imola lelkésztársam végzi többnyire a gyülekezeti tevékenységeket és a gyerekekkel való intenzív szolgálatot. Boldizsár Beáta lelkésztársam, az Evangélikus Harangszó főszerkesztője egyben püspöki titkár is, ő a gyülekezetben a családos tevékenységekre összpontosít. Fejér Olivér kollégám pedig diakónusként az idősek lelki gondozásával és a szórványban való szolgálattal van megbízva.
Egyébként soha nem terveztem, hogy egyházi adminisztrációban fogok dolgozni. Mindig, amikor kérdik tőlem, hogy milyen kegyelmi ajándékot kaptam, azt válaszolom, hogy az adminisztráció kegyelmi ajándékát kaptam. Az egyház ezt elősegítette: a püspökség adminisztratív igazgatója lettem, ami tulajdonképpen a főtanácsosi pozíció, és egyházunk nyugdíjpénztárának is az igazgatója vagyok. Tehát az elmúlt években nekiálltam tanulni közgazdaságot, befektetési tanfolyamokon vettem részt, olyasmiket tanulok, amik pénzzel és a befektetésekkel kapcsolatosak. 2017-ben pedig püspök úr meg a kollégák felkértek, hogy legyek a kolozsvári egyházmegye esperese. Erre jelöltek, majd megválasztottak és a tavalyi újraválasztás után, Isten kegyelméből, elkezdődött egy újabb hat éves mandátum.
A kolozsvári Pietati templom, amelynek alapkőletételére 1816-ban került sor, a templomot 1829-ben szentelték fel
Fotó: Orbán Orsolya
– És úgy érzi, hogy mindezeken a fázisokon, átmeneteken keresztül a Jóisten vezette?
– Én úgy vagyok vele, hogy visszatekintve az elmúlt 30 évre, hiába volt egy csomó más elképzelésem, hogy ezt vagy azt fogom csinálni az életben, sok minden nem úgy jött össze, ahogy én akartam, terveztem. Különféle, emberi vagy más körülménybeli okok miatt.
Ha a világnak azt a szeletkéjét, ami rád van bízva, becsületesen kiteljesíted, akkor az nagy dolog. Ez vonatkozik az egyházi adminisztrációs munkára, a lelki munkára is. Az ember próbál helytállni mindenben, kihívásoknak megfelelni, nehézségeket áthidalni. Én szeretek dolgozni, szolgálni, és hála Istennek sok feladatom is van. Nem mondom, akadnak stresszesebb időszakok, de a jelen élethelyzetemben úgy próbálom megélni, hogy igyekszem megadni a lelkemnek egyfajta nyugodtságot. Azért is, hogy például én is fel tudjak készülni az ünnepre. Lelkészértekezletünk volt december elején Nagyváradon, és pont erről az ünnepre való felkészülésről is beszéltünk. A Magyarországi Református Egyházban szolgáló, hollandiai származású, magyarul beszélő missziói előadó, Márkó tartott nekünk előadást a lelkipásztori elhívásról és a kihívásokról. Arról értekeztünk, hogy
Fehér Attila evangélikus lelkész-esperes: „ha nincs bennünk felebarátaink iránti szeretet, családtagjaink iránti önzetlen szeretet, akkor az igazi örömöt sem fogjuk soha átélni”
Fotó: Orbán Orsolya
Óriási ebben az időszakban a szervezkedés, mindazt, amit lehet, hogy nem teszünk meg egész évben, azt gondoljuk, hogy négy hét alatt meg tudjuk oldani. Holott nem a naptári adventi időszakban kellene ezeket az extra jó diakóniai szolgálatokat elvégezni, hanem folyamatosan, egész évben kellene gyakorolni a szeretetszolgálatot.
Vagyis amit az igén keresztül át kéne adjunk azoknak, akik hasonlóképpen robotolnak, mint mi lelkészek. Amúgy meg a keresztény embernek egész évben „adventben” kéne élni.
Hagyni kellene, hogy „utolérjen” bennünket a lelkünk, le kellene lassulni – és nemcsak adventkor, nemcsak karácsonykor
Fotó: Orbán Orsolya
– Ha már karácsonyra való lelki készülődésről van folyamatosan szó, megosztaná olvasóinkkal, melyik a kedvence a Jézus születésére vonatkozó bibliai, teológiai gondolatok közül?
– Találtam egy nagyon-nagyon szép gondolatot arról, hogy az advent négy vasárnapja Jézus négy eljövetelére utal. Ezt az érdekes magyarázatot Bod Péter református lelkész írta le az 1700-as években. És ezt a várakozást kellene megélnünk egész évben.
Harmadszor akkor jön el az ember életébe, amikor meghalunk (és számunkra, keresztények számára a halál csak egy átmenet, nem a végső állomás), akkor van a vele való találkozás, az a harmadik eljövetel. És a negyedik eljövetel az utolsó ítéletkor lesz.
A kincses város szívében várja karácsonykor is a híveket a szép evangélikus templom
Fotó: Orbán Orsolya
– Az egész Biblia, egyúttal az Újszövetség egyik utolsó gondolata – vagyis a legutolsó könyvnek, a Jelenések könyvének az utolsó előtti mondata is az eljövetelre utal: „Jöjj, Uram, Jézus!” (Jel 22,20).
– Igen. És gyakorlatilag az advent négy vasárnapján Jézus Krisztus eljövetelére irányul a figyelem. Advent első vasárnapján Krisztus úr és király köszöntése kerül az előtérbe, aki emberi testet öltve jött el közénk. A második vasárnapon az a Megváltó áll a középpontban, aki eljön az emberek közé és aki megváltja az embert. A harmadik vasárnapon Keresztelő János, a Megváltó útjának előkészítője mutat rá az emberekhez érkező Messiásra.
Örömmel készülünk ezen a vasárnapon a Jézus születésére. És ez lenne az egyik kedvenc, a karácsonyra utaló bibliai igém. Az adventi koszorú négy gyertyája közül nekem a negyedik az örömöt jelképezi. Az első három a hit, a remény és a szeretet. És ha ezek hiányoznak, akkor nem tudunk eljutni az örömhöz. Ha nem tudunk lassítani, ha nincs hitünk ahhoz, hogy ezt megtegyük, akkor nem is fogunk lassítani.
Az evangélikusok advent negyedik vasárnapján az öröm vasárnapját ünneplik
Fotó: Orbán Orsolya
És ha nincs bennünk felebarátaink iránti szeretet, családtagjaink iránti önzetlen szeretet, akkor az igazi örömöt sem fogjuk soha átélni. Azt az örömet sem, hogy mindannyian az Úr megváltott gyermekei vagyunk. Ebben a lélekölő világban az ünnepre készülődve, vagy épp karácsony ünnepéhez érkezve Túrmezei Erzsébet Lélekszakadva című versét idézném: „Lélekszakadva rohanunk, / és szakadozik a lelkünk. / Ronggyá szakad. / De mi lélekszakadva, / lelkünk rongyaiban / mégis tovább rohanunk. / Miért? Meddig? Hova?”
Ha valaki ebben magára ismer, akkor mindenképpen ott a figyelmeztetés: igyekezzen lassítani, hogy utolérje saját lelke és elérje Isten újjáteremtő Szentlelke is! Nemcsak adventkor, nemcsak karácsonykor.
Adventi istentiszteletek keretében is felkészülhettek a hívek a szeretet ünnepére
Fotó: Orbán Orsolya
Nemcsak az adventi időszakban, a szeretet ünnepe közeledtével lenne jó lelassulni, és hagyni, hogy utolérjen bennünket a lelkünk, hanem a mindennapjainkban is – vallja Fehér Attila, az evangélikus-lutheránus egyház főtanácsosa.
Rövid bejegyzésben méltatta hétfőn Kolozsvárt Crin Antonescu, a Szociáldemokrata Párt (PSD), a Nemzeti Liberális Párt (PNL) és az RMDSZ közös államfőjelöltje a kincses városban megtartott szombati kampánygyűlést követően.
III. Károly brit király egészségi állapota miatt kénytelen volt lemondani idei külföldi látogatásait, így idén Erdélybe sem látogat el – közölte a The Sun.
Hegyimentőként dolgozik az a férfi, akit vasárnap este súlyosan megsebesített egy medve Predeál városában – közölte a Brassó megyei hegyimentő-szolgálat.
Súlyosan megsebesített a medve egy férfit vasárnap a Brassó megyei Predeálon. Az áldozatot a támadás nyomán kórházba szállították.
Két férfi előzetes letartóztatását kérte a rendőrség vasárnap a Temes Megyei Törvényszéktől, mert egy drogkereskedő bandának voltak a tagjai. Egyikük ráadásul rendőr.
Vasárnap elkezdődött a választási időszak a május 4-i időközi helyhatósági választásokra, amelyeket 14 megye 19 településén szerveznek a polgármester, valamint – Bihar megyében – a megyei tanácselnök megválasztására.
A helyiek szerint éjszaka nincs bátorságuk átkelni azon a közúti hídon, amely a brassói régi kerülőúton található, mert olyan rossz állapotba került, hogy már életveszélyessé vált.
Crin Antonescu, a kormánykoalíció államfőjelöltje szombaton Kolozsváron úgy fogalmazott: Orbán Viktor legutóbbi állásfoglalásai közül sokat nem oszt, de hozzátette, hogy a magyar miniszterelnök „Európa egyik személyisége, egy hang, egy minta”.
Bűnvádi feljelentést tett és az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz fordul Botond Nagy színházi rendező, aki a bukaresti I. L. Caragiale Nemzeti Színházban az Ilja próféta című, nagy port kavart előadást állította színpadra.
Kolozs megye díszpolgári címével tüntették ki Uray Zoltán erdélyi magyar biológust, radiológust, vívót és Bogdán László atlétát, nyugalmazott egyetemi tanárt pénteken kora délután Kolozsváron.
szóljon hozzá!