Papp Annamária történész
Fotó: Rohonyi D. Iván
Minden olyan kezdeményezés üdvözlendő, amely közelebb visz bennünket múltunk megismeréséhez, így a második világháborúban hősi halált halt magyar katonák nemrég elindult internetes adatbázisa is, ezért is jelentős a januárban bemutatott, bárki által elérhető adattár – mondta el a Krónika megkeresésére Papp Annamária kolozsvári történész, a Gulag-Gupvi Kutató Nemzetközi Társaság tagja. Kifejtette, szinte nincs olyan erdélyi magyar család, amelynek ne lenne valamilyen első, második világháborús vagy az ’56-os forradalomhoz köthető emléke, vagy ne veszített volna el valakit a harctéren.
2022. február 06., 19:032022. február 06., 19:03
– Elindult a második világháborúban hősi halált halt, megsebesült és hadifogságba esett magyar katonák internetes adatbázisa – jelentették be nemrég Budapesten. A korszak történelmének erdélyi vonatkozásaival behatóan foglalkozó történészként hogyan látod: mi a jelentősége annak, hogy átfogó, bárki számára hozzáférhető adatbázis készül a második világháborúban részt vevő katonákról?
– Úgy vélem, minden olyan kezdeményezés üdvözlendő, amely közelebb visz bennünket múltunk megismeréséhez. Ha csak egy aprócska adalék kerül elő, adott esetben ez is nagyon sokat jelenthet, hiszen általa tovább tisztul a kép, és hozzásegíthet egy adott történelmi korszak, időszak, helyzet jobb megértéséhez. Valahogy olyan ez, mint a nagy türelmet és alaposságot igénylő puzzle kirakós, amikor a játékos megpróbál a sok darabból egy összképet összeállítani.
Ugyanakkor egy történelmi esemény kapcsán nem elég csak a nagyhatalmi, ideológiai, katonapolitikai, hadi összefüggéseket feltárni, hanem fontos megismerni azokat is, akik az események résztvevői voltak. Ilyen szereplők voltak például a katonák, és itt kiemelném elsősorban azt a több szász és ezer kiskatonát, fiatal fiúkat, szinte még gyermekeket, akik vezény- és parancsszóra vonultak a frontra, s teljesítették feletteseik utasításait akár életük kockáztatásával is. Közülük százezrek vesztek oda, estek el harc közben, haltak meg különböző egyéb okokból, betegségből kifolyólag, sebesültek vagy sérültek meg, estek fogságba, tűntek el.
Ők úgy élnek a köztudatban, hogy katonák, de e gyűjtőfogalom mögött sokkal több jelentés van. Hiszen hús-vér emberek voltak, akiket valaki szeretett, valaki várt otthon, akikért valakik könnyet hullattak.
Hóeltakarítás a szovjet hadifogolytáborban, 1941
Fotó: katonahoseink.militaria.hu
Többek között ezért is jelentős a januárban bemutatott, és bárki által elérhető második világháborús magyar katonai veszteségi adatbázis, mivel mintegy 241 087 esetben újabb adalékok kerültek elő elhalálozásuk, megsebesülésük vagy eltűnésük körülményeivel kapcsolatban. Mindamellett, hogy az újabb adatok feltárása, az újabb puzzle-darabok helyükre kerülése közelebb visz az adott történelmi korszak összképének a megismeréséhez, kegyeleti és családi szempontból is fontosak. Hiszen ezek a katonák legalább annyit megérdemelnek, hogy valahol jegyezzék a nevüket, és számontartsák őket. Továbbá a szóban forgó nyilvántartásoknak köszönhetően lehetőség nyílik arra, hogy a leszármazottaik hosszú évtizedek után esetleg szeretteik nyomára bukkanjanak, vagy további részleteket tudjanak meg haláluk vagy eltűnésük körülményeiről.
Elindult a második világháborúban hősi halált halt, megsebesült és hadifogságba esett magyar katonák internetes adatbázisa. A bárkinek hozzáférhető, kutatható iivh-katonahoseink.militaria.hu oldalt kedden mutatták be Budapesten.
– Magyarországon már évekkel ezelőtt széles körben elindították a 20. század történelmi veszteségeinek, tragédiáinak feltérképezését segítő internetes adatbázisok összeállítását: 2019-ben mutatták be az első világháborús adatsort, aztán az 1956-os forradalom és szabadságharc során elhunyt katonák adatbázisa is online felületet kapott, s szintén adatbázis összegzi a Gulag-Gupvi-fogolytáborokban meghalt magyar katonák adatait. Hogyan látod, általában miért fontos a történész és az érdeklődő, felmenői és a korabeli összefüggések iránt fogékony magánember számára is ez a hozzáférhetőség?
– Sajnos a 20. huszadik század bővelkedett a történelmi tragédiákban, amelyek bennünket, magyarokat is keményen érintettek, és nem kevés emberveszteséggel jártak. Függetlenül attól, hogy valaki katonaként vagy civilként élte át mindezt.
Úgy vélem, ezért is nagyon fontosak, hogy jöjjenek létre ezek a bárki számára elérhető adatbázisok, illetve adattárak. De ezek a nyilvántartások akár jogi, hivatalos ügyek intézésében is szerepet játszhatnak, lásd például a jelenleg Romániában zajló, a kommunista rendszer áldozatait érintő kárpótlási eljárást. Sok leszármazott számára nagy segítséget jelent, hogy a romániai hivatalos szervek idén januártól elfogadják a Magyar Nemzeti Levéltár által kiállított tanúsítványt azokról a hadifogságba került vagy civilként szovjet táborokba elhurcolt személyekről, akiről adatokkal rendelkeznek az orosz levéltárakból származó, jelenleg feldolgozás alatt álló kartonok alapján.
Most is sokan keresik még hozzátartozójuk, nagyapjuk, esetleg édesapjuk nyomát, de sehol nem találnak róluk semmi hiteles, hivatalos feljegyzést. A napokban is megkeresett egy nyolcvanas éveiben járó bácsi, aki könnyezve mesélte el, visszadobták kárpótlási kérését, mivel nem tudta megfelelő iratokkal igazolni, hogy édesapját,
Knizs Gyulát 1944 októberében a bevonuló szovjetek civilként elhurcolták Kolozsvárról. A fogságból hazatérő egyik rokonától tudta meg, hogy édesapja rövid időn belül meghalt a magnyitogorszki lágerben, és jéggé fagyott holttestét ő helyezte el a tömegsírba. Tehát rendkívül fontosak, hogy ezek az adatbázisok elkészüljenek, s folyamatosan bővüljenek az újabb és újabb adalékokkal. S talán a veszteségeinket felmérve, hosszabb távú, jövőre vonatkozó következtetéseket is levonhatunk.
Magyar hadifoglyok cipészmunkát végeznek a szovjet fogolytáborban, 1942
Fotó: katonahoseink.militaria.hu
– Történészi munkád során számos interjút készítettél a második világháború élő tanúival, akik közül sajnos egyre kevesebben vannak életben. Ha lehetséges lenne kiemelned: melyik alanyoddal való beszélgetésed számodra a legemlékezetesebb, és miért?
– Nagyon nehéz kiemelni egy személyt, hiszen mindenkihez külön-külön kötődök, minden egyes történet nagy hatással volt rám. Mindegyik különleges és egyedi a maga módján, hiszen minden egyes személy sajátosan élte meg az eseményeket. Én rengeteget tanultam ezektől az emberektől, és szerintem hatalmas élettapasztalatuk bárki számára rendkívül tanulságos lehet.
Ha kiemelnék valakit, Kilyén Karcsi bácsit említeném, de őt is valójában azért, mivel ő volt az első interjúalanyom. Kezdő újságíróként ugyanis az 1995-ben vele készített beszélgetés ösztönzött valójában arra, hogy folytassam a munkát. A székelyiklandi születésű, jogász végzettségű Kilyén Károly honvédként esett szovjet fogságba, és kilenc év után került haza a kelet-szibériai, kolimai megsemmisítő lágerekből, ahol rettenetes hidegben, embertelen körülmények között, aranybányákban – szavai szerint –, „mélyhűtőkben” dolgoztatták őket.
Nagy élményt és megtiszteltetést jelent számomra, hogy elbeszélgethettem a kor szemtanúival, beleértve az ’56-osokat és az 1944. június 2-ai amerikai kolozsvári bombázás túlélőit is. Természetesen nagyon fontosak a levéltári források is, de egy történelmi korszak vagy esemény akkor lesz igazán érthető, ha megismerjük annak személyesebb vetületeit is, vagyis azt, hogy miként élte át mindezt maga az ember. Két dolgot sajnálok igazán: egyrészt, hogy a szovjet fogságban négy évet lehúzott nagyapám, Filep Sándor – akinek egyébként Kilyén Károly falus- és sorstársa volt – történetét nem rögzíthettem, mivel szegény azelőtt meghalt, hogy én ezt megtehettem volna, másrészt pedig egyéb teendőim miatt nem tudtam még nagyon sokakat felkeresni – lásd például a Kolozsvárról elhurcolt mintegy ötezer férfit –, és így örökre magukkal vitték az emlékeiket.
Sok erdélyi hadifoglyot hiába vártak haza szeretteik. Konyhaügyeletes magyar munkaszolgálatosok az őrtorony árnyékában a Szovjetunióban, 1941
Fotó: katonahoseink.militaria.hu
– Január 12-én volt a doni áttörés 79. évfordulója: a Don-kanyar a hadsereg fekete napjaként íródott be a magyar történelembe, ezen a napon indította meg ugyanis a szovjet Vörös Hadsereg a Magyar Királyi Honvédség 2. magyar hadsereg elleni támadását. A jelenlegi tudás szerint Erdélyből hányan vesztették életüket a Don-kanyarban, és vannak-e még feltáratlan, de valamiképpen még feltárható fehér foltjai erdélyi szempontból ennek az áttörésnek?
– Illésfalvi Péter magyarországi hadtörténész, a téma alapos ismerője szerint a doni veszteségekről csak megközelítő értékeket lehet mondani.
Mintegy 45–50 ezerre tehető az elesettek száma, és körülbelül ugyanennyi a sebesülteké, a betegeké. Továbbá 28–30 ezren estek hadifogságba, azonban a foglyok több mint 80 százaléka elpusztult. Arról, hogy a katonák közül ki származott a visszacsatolt erdélyi területekről, semmilyen kimutatás nem készült. Véleményem szerint ezt közelítő értékkel el lehetne készíteni, de nem kis munkát igényel. Tehát bőven vannak még fehér foltok…
Szombat délután az összes vasútvonalon továbbra is télies körülmények között közlekedtek a vonatok, különösen a iaşi-i és brassói regionális kirendeltség körzetében, a sűrű havazás és az alacsony hőmérséklet miatt – számolt be a CFR.
Tizenegy Hargita megyei település közel 4000 lakójának háztartásában még mindig szünetel az áramszolgáltatás, miután a heves havazás és az erős szél megrongálta az elektromos hálózatot.
A szél erősödésére és hóviharokra figyelmeztető előrejelzést bocsátott ki szombaton az Országos Meteorológiai Szolgálat 23 megyére.
Tűz ütött ki szombat hajnalban egy székelyudvarhelyi tömbházban, tíz lakót evakuáltak.
Közös tudományünnepi rendezvény tartott az EME és a KAB. Az ünnepi alkalom a kolozsvári Protestáns Teológia Intézet dísztermében köszöntésekkel és megemlékezéssel kezdődött.
Az egyházi média szerepét és működését járta körül a kolozsvári Vallásszabadság Házában pénteken rendezett panelbeszélgetés és előadás, amelyen a legfontosabb erdélyi egyházi, vallásos sajtóorgánumok képviselői és kutatók vettek részt.
Országhatárokon kívül és belül újra minden nap meg kell harcolni azért, hogy magyarként élhessünk, méltósággal, szabadon – mondta Magyar Levente államtitkár pénteken Nagyváradon.
Rossz időre figyelmeztető vörös, narancssárga és sárga jelzésű riasztásokat adott ki pénteken az Országos Meteorológiai Szolgálat (ANM).
Az erős szél miatt lezárták péntek reggel az A1-es autópálya Nagyszeben és Bojca közötti szakaszát.
Fizetésképtelenné nyilvánítását kezdeményezte az egyik bécsi kerületi bíróságon a Ziegler csoport, a szászsebesi faipari kombinát tulajdonosa – írja az economedia.ro.
szóljon hozzá!