Tolnay István nagykárolyi református esperes: „úgy érzem, engem építkező papnak rendelt az Úr Isten”
Fotó: Facebook/Nagykároly-kertvárosi Református Egyházközség
Folyamatos a túljelentkezés a nagykárolyi Kálvin János-óvodában, az első olyan tanintézetben, mely a magyar kormány Kárpát-medencei óvodafejlesztési programja keretében épült meg Erdélyben. Az öt évvel ezelőtt megnyílt, egyfajta kiindulópontnak, mintának is tekinthető kisdedóvó egy jóval nagyobb, bő negyed évszázados álom, az új református templomot és közösségi teret is magában foglaló Kálvin-központ része, mely azóta teljes egészében elkészült. A 19 ezer lakost számláló, 52 százalékban magyarlakta Szatmár megyei város – románok által is elismeréssel fogadott – megvalósításának történetéről, immár bebizonyosodott létjogosultságáról, óvoda és templom kapcsolatáról, közösségmegtartó és -formáló erejéről az „építkező papot”, Tolnay István kertvárosi lelkipásztort, a Nagykárolyi Református Egyházmegye esperesét kérdeztük.
2023. október 07., 10:222023. október 07., 10:22
– Öt éve nyitotta meg kapuit a gyerekek előtt az első óvoda, melyet a magyar kormány kisdedóvó-építési programján keresztül valósítottak meg Erdélyben, éspedig Nagykárolyban, a református egyház segítségével. Ráadásul egy olyan központ részeként, mely új templomot, közösségi teret is magában foglal. Idén volt 25 éve, hogy letették a Kálvin-központ alapkövét. Milyen indíttatásból tűzött ki anno ilyen merész álmokat a gyülekezet, és végül hogy sikerült megvalósítani?
– A rendszerváltás után gyakori volt az, hogy a nagyobb létszámú gyülekezeteket „kettéválasztották” – ezt egyébként már akkor egyházkerületi rendelet is előírta. Erre szükség is volt, mert a nagy gyülekezetekben egy lelkipásztornak túl sok volt a szolgálata. Nos, nem történt ez másképp Nagykárolyban sem, ahol akkoriban mintegy ötezer református élt, és egyetlen lelkipásztor látta el a feladatokat. 1996-ban jött létre a két új gyülekezet, a belvárosi és a kertvárosi. A két közösség együtt döntötte el, hogy a belvárosi oldalon lakóké marad majd a régi templom, az új kertvárosi gyülekezet pedig megkezdi a templomépítést a település keleti oldalán, a református temető végében, természetesen a belvárosiak támogatásával és hozzájárulásával.
A templomépítési elképzelések egyébként 1996–2016 között több „metamorfózison” is átestek. Amikor 1999-ben ideérkeztem, egy nagyon szép látványterv fogadott, azonban rájöttünk, hogy az akkori romániai építkezési technológiával vagy nagyon drága lett volna, vagy egyenesen megoldhatatlan az épület tetőszerkezetének az elkészítése. Ezért 2001-ben átterveztettük az egész épületet egy kolostorszerű, belső zárt udvaros épületre, amely magában foglalt már akkor is egy kétcsoportos óvodát, idősek napköziotthonát és egy étkezdét is a megszokott, vallásos célokat kiszolgáló helységek mellett.
Az alapásásra és alapöntésre 2002–2006 között került sor, 2007–2010 közt földszinti falazásokat végeztünk, 2011–2015 között pedig a földszinti betonfödémeket öntöttük ki a leendő épület első részében. Amikor hosszú idő elteltével, 2016-ban megtudtuk, hogy lehetőségünk van óvodát építeni a magyar kormány Kárpát-medencei óvodaprogramjának köszönhetően, újra átterveztettük az épületet, hogy megfeleljen az új EU-s normatíváknak. Ez az épület látható ma elkészült állapotban.
A Kálvin-központot 2019 októberében adták át teljes egészében
Fotó: Facebook/Felépült a kertvárosi Kálvin-központ
– A kisdedóvó Erdély-szinten is mérföldkőnek, kiindulópontnak, egyfajta mintának számít az első átadott épületként a magyar kormány programjában, mely révén Kárpát-medence-szerte immár 155 új beruházást fejeztek be, és 730 meglévő tanintézetet újítottak fel. Nagykárolyban az akkori beszámolók szerint 40 gyermekkel indult az oktatás 2018 szeptemberében. Hogyan változott a kicsik, csoportok, pedagógusok száma, ma hányan vannak? Szükség lenne bővítésre, esetleg bölcsőde beindítására?
– Az óvoda mondhatni rekordidő, 9 hónap alatt készült el. 2018. szeptember elejére fejezte be az építővállalat úgy, hogy mellette még az épülő templom és közösségi tér szinte csak „pirosban” volt. Ez azért volt ennyire sürgős, mert mi annak a 40 családnak, amelyet felkerestünk, hogy „meghívjuk” ebbe az óvodába a kicsinyeiket, meg is ígértük a „lehetetlent”: hogy itt egy év múlva bebútorozott, kész óvodába járnak majd a gyermekek. Az Úr Isten meg is adta, hogy az ígéretünket teljesíthessük.
Az emeletre pedig tudtommal nem lehet felvinni óvodásokat, jóllehet ott lenne egy nagyobb, eredetileg pedagógustanácskozónak kialakított helyiség, amelyben akár még húsz gyermek is még elférne. Aztán gondolkoztunk egy bölcsőde építésében is, hiszen van még elegendő hely a Kálvin-központ udvarán, azonban az időközben kitört Covid-járvány, majd a szomszédunkban kirobbant háború miatt erről egyelőre le kellett mondanunk.
A partiumi Nagykárolyban vasárnap átadták a magyar kormány által finanszírozott Kárpát-medencei óvodafejlesztési program keretében épült első erdélyi óvodát.
– Ön szerint visszaigazolást nyert, bebizonyosodott, hogy szükség volt, szükség van az új óvodára?
– Természetesen. Ez egyértelmű. Amikor 2016-ban Nagyváradról, az egyházkerület közigazgatási osztályától felhívtak telefonon, hogy lehetőséget kapunk az óvodaépítésre, én két embert hívtam fel azonnal, hogy tanácsot és megerősítést kérjek: édesapámat, id. Tolnay Istvánt (aki hosszú éveken át a Királyhágómelléki Református Egyházkerület tanügyi előadója volt), illetve városunk polgármesterét, Kovács Jenőt. Természetesen mindketten arra biztattak, hogy vállaljam be a gyülekezettel együtt az óvodaépítést, a polgármester úr ráadásul régebben nem is egyszer mondta már, hogy Nagykárolyban kevés az óvoda, és feltétlenül szükség lenne még egy óvodaépületre.
Az óvodába jelenleg csaknem hatvan gyermek jár
Fotó: Facebook/Felépült a kertvárosi Kálvin-központ
– Tapasztaltak bármiféle nyomást, kötözködést amiatt, hogy csak magyar tannyelvű az óvoda?
– Személy szerint hozzám nem érkezett be ezzel kapcsolatban semmilyen panasz vagy kifogás. Persze, a háttérben ott lapult néhányunkban az aggodalom, hogy esetleg azok, akik egyébként mindenben mindenkor hibát keresnek, s olykor magyarellenes megnyilvánulásaik is vannak, majd ennek hangot is adnak a médiafelületükön. Azonban nincs tudomásom arról, hogy ez meg is történt volna, vagy ha igen, akkor sem volt nagy visszhangja.
– Az intézményt működtető önkormányzattal rendben van a kapcsolat? Egy másik óvoda alegységeként működik a református óvoda. Miért csak most nyáron került ki az intézmény nevét tartalmazó hivatalos tábla?
– Természetesen az önkormányzattal a lehető legjobb kapcsolatot ápoljuk, hiszen nélküle a gyülekezet képtelen lenne anyagilag fenntartani ezt az óvodát. Felmerült egyszer a szerződés lejártával a református „magánóvodává” való átalakulás gondolata, azonban ezt az ötletet elvetettük.
Marad tehát újabb öt évre a jelenlegi felállás, azaz a nagykárolyi 1-es számú óvodacsoportba való tartozásunk, amelynek igazgatónője Héb Ildikó óvodapedagógus, és akivel szintén nagyon jó viszonyt ápolunk. Egyébként mind a négy óvónéni református vallású, s partnerkapcsolati szerződéssel alkalmanként vallásórákat is tartunk, ezt a szolgálatot a feleségem, Tolnay Adrien vallástanár látja el, mindamellett, hogy az óvodás gyerekek az óvó nénik szolgálatának is köszönhetően például rendszeresen imádkoznak és részt vesznek a gyülekezeti alkalmakon.
Kezdettől fogva szerettük volna – a Kálvin-központ épületének szerves részeként – ezt az óvodát a nagy genfi reformátorról, Kálvin Jánosról elnevezni. Ennek természetesen van egy bizonyos bürokratikus (akkreditáció, engedélyek beszerzése, stb.) procedúrája is, ami egyébként a Covid-járvány miatt is időben kitolódott. Idénre azonban sikerült pontot tenni ennek a kezdeményezésnek a végére, így lett az óvodánk románul (franciául) Jean Calvin-, magyarul pedig Kálvin János-óvoda.
A kisdedóvó Kálvin Jánosról kapta a nevét
Fotó: Facebook/Felépült a kertvárosi Kálvin-központ
– Az óvoda beindításához képest egy évvel később, 2019 októberében avatták fel teljes egészében az akkortól már új templomot és közösségi házat is magában foglaló Kálvin-központot. Összesen mekkora befektetésből valósult meg a központ, és ebből mennyi a magyar kormány támogatása?
– Valóban, a Kálvin-központ gyülekezeti épületrésze (a templomhajó és a közösségi tér, valamint a szolgálati lakások) 2019. október 20-án lett felavatva mintegy 1200 résztvevő jelenlétében.
Pontos összeget nyilván azért nehéz mondani, mivel – még ha lejben össze is számoljuk 1996-tól egészen 2019-ig a kiadásokat – a végösszeg nem fedi a beruházás mai, aktuális értékét. Ennek oka részben az építkezés közel 20 éve alatt összeadódó infláció, másik oka pedig az a rengeteg közmunka, amit a gyülekezet önkénteseivel végeztünk az évek során, az alapásástól kezdve a már kész épület kitakarításáig és az avatásra való előkészítéséig. A gyülekezet hozzájárulása ilyen értelemben számomra felbecsülhetetlenül értékes.
A magyar kormány látta ennek a közösségnek a hosszú éveken át tartó erőfeszítéseit, és előbb kisebb, majd nagyobb összegeket adományozva, egyértelműen az építkezés fő támogatójává lett, természetesen a Királyhágómelléki Református Egyházkerület közbenjárásával.
A többit önerőből, illetve egyéb forrásokból gyűjtöttük össze: a román kormány vallásügyi államtitkárságánál benyújtott pályázatokból, Nagykároly és környéke vállalkozóinak rendszeres adományából, a Svájcban élő magyarok körétől származó gyűjtésből, a németországi Gustav Adolf Werk-alapítványtól, a belgiumi Groupe Action Roumanie Egyesülettől, az Amerikai Egyesült Államokban és Ausztráliában élő magyar gyülekezetek gyűjtéséből, stb. Lehet, viccesen hangzik, de az biztos, hogy ha Magyarország kormánya nem állt volna mellénk, akkor – amilyen ütemben haladt az évi átlagot számítva a gyűjtés, az adakozás – talán nyugdíjas koromra lett volna kész a templom és a közösségi tér.
Több mint két évtizeddel az alapkő elhelyezését követően, a magyar állam támogatásának köszönhetően épült fel Nagykárolyban a református templomot és közösségi házat is magában foglaló Kálvin-központ.
– Hogyan fogadta a kertvárosi közösség: hamar „belakta” a központot? Mekkora a gyülekezet, átlagosan mennyien járnak templomba?
– Istennek legyen hála, nagyon hamar megszoktuk új templomunkat, részben azért, mert évek óta vágyott a közösség arra, hogy felépüljön a templom és mihamarabb átköltözhessünk, másrészt mert – ahogy a mondás tartja – a jót s az újat könnyű megszokni. Gyülekezetünk jelenleg mintegy 1800 lelket számlál. Amikor beindultak itt az istentiszteletek, 280–330 lélek között mozgott a résztvevők száma egy átlagos vasárnapon, ami azért volt rendkívüli, mert a régi templomban az átlag 160 fő volt vasárnaponként. Aztán jött a koronavírus-járvány, be kellett zárni egy ideig a templomokat.
Tolnay István: a fiatalok (konfirmált ifjak) közül is jönnek néhányan (de nem elegen) templomba
Fotó: Facebook/Nagykároly-kertvárosi Református Egyházközség
– Hogy látja: több gyerek jár templomba annak köszönhetően, hogy óvoda is működik a központban? Illetve ezáltal több szülő is? Nagyobb számban képviselteti magát a fiatalabb felnőtt korosztály?
– Nos, az mindenképp igaz, hogy az óvodának és az óvodai vallásoktatásnak köszönhetően több családot tudunk bevonni a közösségi életbe. Mint mondtam, ez főként a gyermek-istentiszteletek vasárnapjaira jellemző. Ugyanakkor a fiatalok (konfirmált ifjak) közül is jönnek néhányan (de nem elegen) templomba. Ennek okát az iskolai túlterheltségben látom, és persze abban is, hogy a fiatalokat sajnos jobban lekötik a médiaeszközök és a virtuális közösségi oldalak. Továbbá jellemző, hogy a 20-45 éves korosztály tagjai sem járnak sokan templomba, inkább az 50-esek és az 50 felettiek teszik ki a templomba járó közösség legnagyobb hányadát.
Persze, sok olyan fiatal és középkorú hiányzik családostul a templomból, akikről „menet közben” derül ki, hogy kivándoroltak a szebb jövő reményében Nyugat-Európa valamelyik országába. A legutóbbi népszámlálásból kiderült, hogy 10 év alatt közel 1000 lélekkel csökkent Nagykároly református magyarsága is, és ez nemcsak az elhalálozások nagyobb száma, hanem a kivándorlás miatt is van.
Fotó: Facebook/Felépült a kertvárosi Kálvin-központ
– Melyek az egyházközség következő tervei? Hibrid orgonát is beszereznének: az miben különbözik a többitől?
– Mivel a beruházásba már nem fért bele egy új orgona építése (a templom teljes bútorzata a gyülekezet adományaiból származik, mintegy 30 000 euró értékben), ezért elkezdtünk gyűjteni egy orgonára. Az az igazság, hogy 2015-ben kaptunk adományba egy szétbontott erdélyi (Beszterce-Naszód megyei) szász templomból származó, neogótikus külsejű pneumatikus romantikus orgonát, azonban ennek fémsípjai használhatatlanná váltak, a faszerkezet is igencsak megviselt állapotban van. Sok pénzbe, mintegy 40-50 ezer euróba került volna az újjáépítése, a korszerű mechanikus szerkezettel.
Az interneten barangolva találtunk rá a budapesti Koppel Kft. honlapjára, ott találkoztam először ezzel a kifejezéssel, hogy hibrid orgona. A mai informatikai ismereteknek és eszközöknek köszönhetően meg lehet szólaltatni egy orgonát számítógép segítségével úgy, hogy mindezt egy valóságos játszóasztalba építjük bele – ez az ú.n. virtuális orgona, és vigyázat, nem tévesztendő össze a digitális orgonával vagy harmóniummal, noha hasonlóan néz ki.
Mi vásároltunk is a Koppeltől egy ilyen hárommanuálos virtuális orgonát, mely a híres lytomisli katedrális (Csehország) 52 regiszteres szimfonikus orgonáját szólaltatja meg a mi templomunkban. Azonban a presbitérium ragaszkodott a sípos orgonához is, ezért megkértük a budapesti Kft. szakembereit, hogy amikor meglesz rá az anyagi alapunk, építsenek fel egy sípos orgonát, felhasználva és megmentve így a régi orgona külső darabjait.
Fotó: Facebook/Tolnay István
– Régóta szolgálja a Nagykároly-kertvárosi Református Gyülekezetet. Érez egyfajta beteljesülést a mostani megvalósítások láttán, vagy „csak” erőt ad a folytatáshoz?
– 1999 augusztus havában jöttem el a máramarosi Domokosról ide, Nagykárolyba. Nagyon megszerettem ezt a közösséget, és hát a települést is, mely még mindig többségében magyar kisváros. Természetesen nagyon örülök annak, hogy elkészült a Kálvin-központ, hiszen, mint mondtam, csak nyugdíjba vonulásom idejére lett volna kész a magyar kormány támogatása nélkül ez a beruházás, annak is csak a templomi része. Viszont ezzel nem ért véget számomra a munka. Úgy látszik, az Úr Isten engem nem arra szánt, hogy valamilyen teológiai tárgyból doktoráljak, vagy esetleg más gyakorlati gyülekezetépítő szolgálatban tűnjek ki (pl. lelkigondozás, vagy szociális gondoskodói szolgálat, mint ahogyan sok más lelkipásztor társam esetében ez igaz).
Ahogy befejeztük a Kálvin-központot, a rá következő évben máris hozzáfogtunk a nagykárolyi esperesi hivatal építéséhez, mely szintén a magyar kormány támogatásából indult el. Ez az épület is elkészült 2022-re, az udvarrendezés azonban még hátra van. Ami pedig a fentebb említett bölcsőde megépítését illeti, természetesen vállalhatónak tartom abban az esetben, ha a teljes anyagi forrás meglesz ehhez, bár bevallom, van bennem olyan érzés is, hogy nekem ennyi is „elég volt”.
Hálát adhatok Istennek, hogy nagyon jó a hangulat és az együttműködés ebben a közösségben, gyakorlatilag soha nem kellett vitatkozni sem a presbiterekkel, sem más munkatársakkal, mindig mindenben meg tudtunk egyezni. Egyébként nagyon hálás vagyok minden munkatársamért, az irodai szolgálattól kezdve egészen a környezet gondozásáig, itt mindenki szeretettel, lelkesen végzi a dolgát, a szolgálatot. A presbitérium, a nőszövetség, az énekkar, és mindenki más segítő derekasan helytáll, legyen szó bármiről. Külön köszönettel tartozom a hitvesemnek, Adriennek, aki gyülekezeti vallástanárként maximálisan megtesz mindent azért, hogy a gyermekek és családjuk sajátjuknak érezzék ezt a templomot, sőt az egész épületet, magát a lelki közösséget (mondják is sokan, hogy közösségünk egyik legerősebb oldala a gyermek- és ifjúsági misszió).
Persze, nagyon sok még a feladat, amelyeket időközben fel kellett ismernünk, s a kihívások is folyamatosan változnak, gyűlnek. Nem tudunk mindenhol, mindenkor és mindenben jelen lenni, eleget tenni a feladatainknak, ezért fontos, hogy mindig küldjön számunkra Isten jó munkatársakat, újabb és újabb önkénteseket. És mindenféle panasz nélkül – de tényleg – csak hálát tudok adni az Úr Istennek, hogy egy ilyen nagyszerű közösség lelkésze lehetek.
Az erős szél miatt lezárták péntek reggel az A1-es autópálya Nagyszeben és Bojca közötti szakaszát.
Fizetésképtelenné nyilvánítását kezdeményezte az egyik bécsi kerületi bíróságon a Ziegler csoport, a szászsebesi faipari kombinát tulajdonosa – írja az economedia.ro.
A Hargita megyei Marosfő és Székelyhodos közötti vasúti pályán kidőlt fák és leszakadt ágak miatt leállt a vasúti közlekedés a Román Vasúttársaság (CFR) 400-as számú fővonalán, több vonat a vasútállomásokon vesztegel – közölte a katasztrófavédelem.
Hét megye hegyvidékére pénteken érvényes harmadfokú (vörös jelzésű) riasztást adott ki sűrű havazásra és hóviharra az Országos Meteorológiai Szolgálat (ANM).
Szerda délelőtt tartotta alakuló ülését a megyeházán az Arad megyei önkormányzat új, a június 9-i helyhatósági választásokon megválasztott képviselőtestülete. A 33 tagú közgyűlésből 28-an tettek hivatali esküt, a két RMDSZ-es tanácsosból csak az egyik.
A szerdáról csütörtökre virradó éjszaka és csütörtökön reggel 11 munkagéppel dolgoztak az útkarbantartók a hó eltakarításán a Beszterce-Naszód megyei főutak hegyvidéki szakaszain.
Hargita megye tucatnyi településén több ezer ember maradt áram nélkül csütörtök reggel, miután a lehulló hó és a viharos erejű szél több transzformátorállomást megrongált.
Az államfőválasztás második fordulója után kezdődnek csak a tárgyalások az új kormány megalakításáról – jelentette ki Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke és államfőjelöltje szerdán Szatmárnémetiben.
Havazásra és a szél erősödésére figyelmeztető előrejelzést bocsátott ki szerdán az Országos Meteorológiai Szolgálat 29 megyére.
A brassói városháza arra kényszerítette a bérelhető elektromos rollerek üzemeltetőit, az Ubert és a Boltot, távolítsák el ezeket a járműveket a település utcáiról, miután ezt a szolgáltatást meghatározatlan időre felfüggesztették – írta a helyi sajtó.
szóljon hozzá!