„Mérhetetlen” az iskolaelhagyás mértéke, Erdélyben a legrosszabb a helyzet

Erdélyben a legmagasabb, Havasalföldön a legalacsonyabb az iskolaelhagyás mértéke – állapította meg az Edupedu.ro oktatási szakportál az Országos Statisztikai Intézet (INS) 2018-as adatait elemezve.

Az országban a legmagasabb iskolaelhagyást 2018-ban a központi fejlesztési régióban – Fehér, Brassó, Kovászna, Hargita, Maros és Szeben megye – mérték, ahol vidéken 5,3 százalékos, városon 3,7 százalékos a lemorzsolódás.

A másik véglet Havasalföld, hiszen a Dél-Munténia fejlesztési régióban ez az adat vidéken 1,6 százalék, városokon 2,3 százalék. Az oktatási szakportál elemzése szerint az iskolaelhagyás 0,1 százalékponttal növekedett egy év alatt az elemi és az általános iskola szintjén, az elméleti középiskolákban és a szakoktatásban stagnált, míg az egyetemeken és mesterképzőben 0,8 százalékponttal csökkent. Az Edupedu.ro szerint a tanév elején beírt, majd a tanév végén még a rendszerben levő diákok száma közötti különbség minősül iskolaelhagyásnak.

Az Európai Bizottság jelentésére hivatkozva kifejtik, az iskolaelhagyás munkanélküliséget, szegénységet, sőt egészségügyi problémákat generál. A brüsszeli testület szerint a diákok különböző okok miatt hagyják abba a tanulmányaikat, ezek között a leggyakoribb a személyes vagy családi problémák, tanulási nehézség, hátrányos társadalmi és gazdasági helyzet. Ugyanakkor hozzájárulhat az oktatási rendszer működése, a tanintézetekben levő hangulat, a pedagógusok és a diákok közötti kapcsolat. Az iskolaelhagyásnak hosszú távon a társadalom fejlődésére és a gazdasági növekedésre is hatása van.

Elemzők szerint akik idő előtt kimaradnak az iskolából, kevésbé vesznek részt a demokratikus folyamatokban.

A jelenség negatívan befolyásolja az innovációt is, hiszen a gazdaság egyre inkább a szakképzett munkaerőn alapul, nemcsak a technológiai folyamatokban szükség képzett munkásokra. Az EB szerint ha az európai átlag iskolaelhagyást egy százalékponttal vissza lehetne szorítani, az európai gazdaság évente további félmillió szakképzett fiatal munkaerővel rendelkezhetne.

Az elemzés további nehezen értelmezhető adatokat közöl: a központi fejlesztési régióban öt év alatt vidéken egy százalékponttal csökkent az iskolaelhagyás, így 2018-ban 5,2 százalékos volt, közben városokon két százalékponttal növekedett, elérve a 3,7 százalékot. A Dél-Munténia fejlesztési régióban, ahová Argeș, Prahova, Dâmbovița, Teleorman, Giurgiu, Ialomița és Călărași megye tartozik, eközben a statisztikai adatok szerint öt év alatt jelentős mértékben visszaszorult az iskolaelhagyás, jóval alatta van az országos átlagnak. Bukarest-Ilfov régióban tanul a legtöbb diák, itt viszonylag alacsony a lemorzsolódás – 2 százalék városon, 2,2 százalék vidéken –, és egyik évről a másikra nincsenek nagy kilengések.

Az északnyugati fejlesztési régióban – Bihar, Beszterce-Naszód, Kolozs, Máramaros, Szatmár és Szilágy megye – folyamatosan csökkent az évek során az iskolaelhagyás, 2018-ban 2,1 százalékos volt vidéken, 3,7 százalék a városokban. Az északkeleti régióban, vagyis a történelmi Moldva egy részét magában foglaló térségben városon 3, míg vidéken 6 százalékos a mutató. A délkeleti és délnyugati régiókban jelentős csökkenést mutattak ki.

A nyugati régióban, ahová Arad, Krassó-Szörény, Hunyad és Temes megye tartozik, öt év alatt 109 ezer középiskolás diák morzsolódott le, ezek 15 és 18 év közötti fiatalok, akik nem fejezték be a tanulmányaikat.

Harminc év alatt nem sikerült Romániában pontosan tisztázni az iskolaelhagyás fogalmát, és országos szinten egységes mérési módszert kidolgozni – értékelt a Krónika megkeresésére Kiss Imre Kovászna megyei főtanfelügyelő, akit az adatok értelmezésére kértünk. Kifejtette, folyamatos mozgások vannak az oktatási rendszerben, az elemi és általános iskolában előfordul, hogy a szülők szeptemberben beíratják a kisdiákot iskolába, majd néhány hét után elmennek dolgozni külföldre, és viszik magukkal a gyereket.

Tanév végén a sok hiányzás miatt osztályismétlőre bukik, ám ha ez évekig ismétlődik, már nem tudják visszaírni elemibe, mert egy 14 éves gyerek nem járhat első osztályba. Ilyenkor marad a második esély nevű, felnőtteknek szóló oktatási program.

Kiss Imre rámutatott, a szakiskolákban van lemorzsolódás, azok a fiatalok, akik csak „bukdácsolnak” egyik évből a másikba, ha akad pénzkereseti lehetőség, munkába állnak. Kiss Imre szerint külön kellene mérni a jelenséget általános és középiskolában, ugyanakkor pontos és egységes módszer kellene a követésre. A főtanfelügyelő hangsúlyozta, Kovászna megyében például minden gyereket név szerint ismernek és követnek, pontosan tudják, hogy milyen okból nem jár már iskolába, például rábízták a juhok őrzését, vagy időközben férjhez ment.

– irányította rá a figyelmünket Kiss Imre. Hangsúlyozta, Háromszéken például lelkiismeretesen beírnak minden hiányzást, vállalva, hogy emiatt élen járnak az erre vonatkozó statisztikákban. „Ez egy rendkívüli bonyolult folyamat, a számok nem relevánsak, mi egyenként megkínlódunk minden gyerekkel, próbáljuk benntartani a rendszerben, mások a számokkal játszanak” – mutatott rá Kiss Imre. Meglátása szerint az iskolaelhagyást konkrétan a nyolcadik osztályból kilencedik osztályba történő beírásnál lehetne mérni.