„Ha kell, szavazzanak dühösen a magyarok” – Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a választói dacról, az arányos képviselet fontosságáról

– A szeptemberi helyhatósági megmérettetéshez hasonlóan ismét rendkívüli körülmények között zajlott a választási kampány. Miként sikerült megszólítani az embereket, a járvány okozta hangulat közepette milyen részvételre számít vasárnap?

– Az önkormányzati választások kampányához képest is nehezebb volt a mostani, mert akkor még kültéren lehetett találkozókat szervezni, és az emberek kevésbé féltek. Azóta nőttek az esetszámok – ami nincs összefüggésben a szeptemberi helyhatósági választással, egyszerűen bennünket sem kerül el az Európán végigsöprő őszi–téli hullám –, növelve az emberekben a bizonytalanságot, ami visszaköszön, különösen az idős embereknél, városon. Ugyanakkor a félelem mellett megjelent a kormány rossz intézkedései miatti düh, hiszen bezárták az iskolákat, piacokat, központilag képtelenek árnyalt döntésekre, csak a fűnyíróelvet alkalmazzák. Holott differenciáltan, helyi szinten kellett volna mérlegelni, és ahol nincs fertőzés, ott nyitva kell tartani az iskolákat, tesztelve a pedagógusokat.

Így viszont kompromittáltak egy egész nemzedéket, mert online oktatásban nem lehet megtanulni írni, szöveget értelmezni, kell a pedagógus irányítása; én is dühös vagyok, amikor látom, miként kínlódik a kislányom. Mármost amikor a félelem és a düh találkozik, megtörténhet, hogy van egy dac, viszont otthonmaradással nem lehet megbüntetni a kormány buta döntéseit. Folyamatosan azt kellett elmagyaráznunk, hogy értjük a felháborodást, azonban nem az RMDSZ hozta ezeket a döntéseket, ezért ha kell, szavazzunk dühösen, de menjünk el szavazni.

– És mik a tapasztalatok az Erdélyi Magyar Szövetséggel való közös fellépés terén, hogy ment a közös kampány? Volt ilyen?

– Erről a kampányfőnök sokkal mérvadóbb dolgokat tudna mondani. Olyan településeken, ahol megfordultam, és MPP-s a polgármester, azt láttam, hogy beálltak a kampányba, Gálfi Árpád székelyudvarhelyi polgármester, valamint Mezei János, az EMSZ társelnöke üzenetet fogalmaztak, de a járványhelyzetben nyilván ők sem kampányolhattak úgy, ahogyan tudnának. Talán Bihar lóg ki egy kicsit a sorból, az ő részükről erősebb kampányt vártam volna el, de nyilván nem látom teljes egészében át a folyamatot.

– A magyar kormány számos minisztere, tisztségviselője biztosította támogatásáról az összefogás listáját, akár üzenetben, akár személyesen, Erdélybe látogatva. Feltételezem, ez azért jelentős kampányhátszélnek számít.

– Négy évvel ezelőtt, majd az EP-választáson, idén pedig a helyhatósági megmérettetésen is volt hasonló buzdítás, ez most már természetes dolog, csodálkozom is azokon, akik ezen fennakadnak. Mi is támogattuk a 2018-as magyarországi választáson a Fidesz–KDNP listáját, gyakorlatilag ez már a sokadik ilyen típusú együttműködésünk. Orbán Viktor miniszterelnök is szívesen jött volna, megvolt a nyitottság részéről, de a járványügyi helyzet nem tette lehetővé a személyes jelenlétét, ezért fogalmaztunk meg közösen levelet a magyar embereknek. Morális politikai támogatásról beszélünk. Ezenkívül

Ez egyformán igaz a Vajdaságra, Felvidékre, Kárpátaljára: a magyar kormánynak nem érdeke, hogy a környező országokban meggyengüljenek a magyar közösségek politikai képviseletei.

– Miként kommentálja az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetőinek állásfoglalása kapcsán elhangzott bírálatokat? Ezek elsősorban Kovács Gergely gyulafehérvári római katolikus érsek szavazásra buzdító kiállására vonatkoztak.

– Mindegyik egyházfő ezt tette, köszönet érte, a gyulafehérvári érseknek külön is. Ez a világ legtermészetesebb dolga, harminc éve így történik. Ha nem így történt volna, ugyanazok, akik most teljesen elfogadhatatlan módon bírálják az érseket, azt kérdeznék: vajon mi történt, hogy az érsek nem buzdítja a híveit választásra. Nem akarom, természetesen nem is szabad azt nézni, kinek milyen érdeke vagy értékrendjéből kifolyólag megfogalmazott bírálata hogyan hangzik. Ezek elhibázott bírálatok, mondom, minden egyes választási kampányban elhangzottak hasonló buzdító szavak.

Ilyen szempontból is egymásra vagyunk utalva, csodálkozom, hogy vannak, akik ezen fölháborodnak. Egyesek kifogásolták, miért szerepel ezeken az üzeneteken az RMDSZ-logó, viszont nekünk be kellett tartanunk a kampányra vonatkozó szabályokat, a kampány szereplőinek fel kellett tüntetniük az azonosító adataikat, legyen az kisfilm, nyomtatott anyag vagy online. Ha elolvassák ezeket a szabályokat, bizonyosan nem bírálták volna az egyházi vezetőket.

– Az RMDSZ járványkezelési és gazdaságélénkítő programja ismert, ellenben nem találtam az RMDSZ-nek a mostani parlamenti megmérettetésre vonatkozó klasszikus választási programját. Van ilyen?

– Az RMDSZ nagy programjáról 30 éve mindig azt mondjuk, hogy ez a keret. Ezenkívül létezik a tavalyi államfőválasztási program továbbgondolt, kiegészített változata, azóta ugyanis lényeges dolgok nem változtak, nem lett több autópálya, több gazdaságfejlesztés. Oktatásügyben történt némi előrelépés, például a bölcsődefinanszírozás terén, csak a kormány elhalasztotta jövő évre. Ennél sokkal fontosabbnak tartjuk ugyanakkor a mostani akciótervünket, ami középtávon meghatározná a gazdaságot és az egészségügyi rendszert. Akár a közúti infrastruktúráról, akár mezőgazdaságról, kis- és középvállalkozásokról vagy egészségügyről beszélünk, ha sikerül megvalósítani, ezeknek a hatása akár egy kormányzati ciklusra elegendő lehetne.

Ezért fogalmaztuk meg a nagy választási programunk mellett a gyors intézkedéseket feltételező javaslatainkat, amelyek éppen ezekre a bizonytalansági tényezőkre fókuszálnak, és a munkahelyek megteremtését, a gazdaság fejlesztését célozzák.

– Négy évvel ezelőtt azt szorgalmazta a szövetség, hogy legyen regionális hivatalos nyelv a magyar, a húszszázalékos nyelvhasználati küszöböt szállítsák le tízre, vagy hogy szülessen a kisebbségi jogokat is garantáló alkotmány. Ezek a célok ma is érvényesek? És mennyi esélyt lát a megvalósításukra a következő ciklusban?

– A magyar nyelv hivatalos használata regionális erősítésének szükségessége szintén a nagy programunk egyik eleme, a küszöb tíz százalékra történő leszállítása pedig ugyancsak cél. Ezzel próbálkoztunk az előző ciklusban, volt is belőle nagy kalamajka, de még próbálkozunk, megpróbálva bevinni az alternatív küszöböt, mert főleg a déli megyékben értetlenkedtek egyesek, hogy akkor mi lesz a helyzet a romák nyelvhasználatával. Viszont az alkotmánymódosítást továbbra sem tartom járható útnak, a korábbi tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy egy általunk szorgalmazott módosítás nem állja ki a taláros testületnél az alkotmányossági próbát, ami a 22-es csapdája.

A korábbi módosítási kísérletkor ösztönöztük, hogy államalkotó nemzetként elfogadják a kisebbségeket, továbbá a nyelvhasználattal, kulturális autonómiával kapcsolatos előírásokat, de nem ment át az alkotmánybíróságon. Emiatt én egy teljesen új alaptörvénynek vagyok a híve, ami viszont rettenetesen bonyolult, mivel a mostani alkotmányt a kilencvenes évek elején annyira brutálisan körbecövekelték mindenféle biztonsági cikkelyekkel, hogy szinte lehetetlen új alkotmányt írni. Ez 2024-ig biztosan nem fog megtörténni, mert erre nincs politikai akarat, nincs módszertan.

Klaus Iohannis biztosan megkísérel majd egy alkotmánymódosítást, mert az elnöki mandátumából fennmaradó négy esztendőben valamit föl kell mutatnia, egyelőre ugyanis az elmúlt hat év nagy mutatványa az, hogy „Muie PSD” és „ionopot chivanoc”. Mi új alkotmányt szeretnénk, ami nyilván a közigazgatásban is fontos változást jelentene, és természetesen a kisebbségi jogok garanciáit is meg kell erősíteni benne.

– Ludovic Orban miniszterelnök nemrég az RMDSZ-t is ama pártok közé sorolta, amellyel a PNL a választások után kormánykoalícióra léphet, elemzők szerint is nagy ennek a valószínűsége, egyesek már azt is tudni vélik, milyen tárcákra tart igényt a szövetség. Mi a helyzet e téren? Járvány idején például az egészségügyi minisztériumot bevállalnák?

– A kormányzati szerepvállalás lehetősége mindig adott egy választási kampányban, ezt nem lehet kizárni, ettől nem lehet szégyenlősen elfordulni. De hogy ez meg fog-e történni, nem tudjuk, hiszen nem tudjuk meghatározni, hogy a román választók kit és milyen arányban küldenek a parlamentbe. Ha nekünk meglesz az erős képviseletünk, és lehetőségünk lesz kormányalakítási tárgyalásokon részt venni, akkor természetesen jön a feltételrendszer a programunkból. A tárcákkal kapcsolatban a spekulációknak nincs semmilyen alapjuk, abból indulnak ki, amit korábban már betöltöttünk – egészségügyi, környezetvédelmi, kulturális minisztérium. Csakhogy ha ma le kellene ülni tárgyalni, ezek közül első körben egyet sem kérnénk.

„Nem lehet szégyenlősen elfordulni a kormányzati szerepvállalás lehetőségétől” • Fotó: Gönczy Tamás

– Gazdasági szempontból a jövő év is nehéznek ígérkezik Romániában, számos elemző szerint elkerülhetetlenek lesznek a megszorítások – adóemelés, elbocsátások, bércsökkentés, négynapos munkahét a közszférában – a magas államháztartási hiány miatt. Attól függetlenül, hogy kormányra kerül-e az RMDSZ, vagy ellenzékben marad, milyen intézkedéseket tart szükségesnek?

– Bizonyos dolgokat el tud kerülni Románia, másokat nem. Ma azt látjuk, hogy év végére tíz százalék közeli lesz az államháztartási hiány, ami nagyon nagy, de ezzel nem lesz egyedül az ország Európában. Az Európai Bizottság nem kéri, hogy 3 százalék alá nyomják a tagállamok a deficitet, tehát nem lesz ilyen kényszer Románián. Illene jövőre 7 százalék alá lefaragni, ehhez viszont nem kell adót emelni, négynapos munkahetet bevezetni, ám szükség lesz a közalkalmazotti bérek befagyasztására.

A bérlefaragással nem értek egyet, azt azonban elfogadhatónak tartom, ha 2021-ben és 2022-ben nem lesz béremelés. Megőrizném és kitisztítanám az egykulcsos adót, brutálisan ellenőrizném az adóbehajtást, különös tekintettel az áfára, mert ott Romániának óriási kintlevőségei vannak. A közigazgatási reform keretében digitalizálásra, valamint racionalizálásra van szükség, például csökkenteni lehetne a bukaresti főpolgármesteri hivatal alkalmazottainak számát, megnézni, mi a helyzet a nagyvárosokban, megyékben, de a kistelepüléseken nem lehet leépíteni. Tehát észszerűsíteni lehetne a közigazgatást, de tömeges elbocsátásokra nem kell sort keríteni.

Azzal számolok, hogy 3-4 százalékos gazdasági növekedés mellett ennél több megszorításra nem lesz szükség, még a Valutaalappal való megállapodást sem tartom indokoltnak, sőt messze elkerülném.

– A jelenlegi körülményeket, a járványhelyzetet, a magyar összefogást, az RMDSZ megítélését figyelembe véve milyen eredményre számít a vasárnapi megmérettetésen?

– Talán soha nem volt ilyen nehéz megjósolni, mint most, hogy milyen lesz a jelenlét. A jó eredményt számunkra mindig a matematikai arányos képviselet jelenti, de ha alacsony román részvétel esetén mi azt picivel megugorjuk, akkor jobb eredményt is elérhetünk ennél.

Már az önkormányzati választáson is tapasztaltuk, hogy szavazáskor – a szabályok betartásával – nem betegszünk meg. Másrészt a félelem nem uralhatja el az életünket, nem áldozhatjuk fel a szabadságot a félelem oltárán. Azt gondolom, az az észszerű, ha a dühünket arra használjuk, hogy erős képviseletet biztosítsunk a bukaresti törvényhozásban, hogy kevesebb buta döntést hozzanak később. Arra biztatjuk a magyar embereket, hogy ne féljenek, és az erőt mutassuk meg, ne a gyengeséget.

– Nem tart attól, hogy az alternatív küszöbre szorul az RMDSZ, és csak úgy jut be a törvényhozásba?

– Nem foglalkozunk ezzel. Az erdélyi magyar közösség szerintem 2020-ban van olyan állapotban, hogy nem a küszöb alatt akar átcsúszni, hanem ennél többre képes. Az arányos képviselet a minimum.