„Elképzelhetetlennek tartották Várad elcsatolását” – Fleisz János történész a román kormányfő kijelentéseiről

Nyilvánvaló, hogy nem a magyarok voltak azok, akik éljeneztek a román hadsereg 1919. április 20-ai nagyváradi bevonulásakor, hanem a román lakosság – fejtette ki a Krónikának az akkori események kapcsán Fleisz János történész. A nagyváradi egyetemi oktató – akinek fő kutatási területe a város 1867–1940 közötti időszaka – hozzátette: Várad akkor több mint 90 százalékban magyar lakossága úgy értelmezte, a román katonák az antant nevében jönnek a rendet fenntartani, a békét biztosítani, így más településektől eltérően valóban nem volt feszültség.

– ismertette az eredetileg nem várt fejleményt Fleisz.

A nagyváradi történészt annak kapcsán kérdeztük, hogy Nicolae Ciucă kormányfő szerdán Nagyváradon, a román hadsereg bevonulásának 103. évfordulója alkalmából tartott nagyszabású ünnepségen úgy fogalmazott: románok, magyarok és más nemzetiségű lakosok is éljenezve fogadták a bevonuló román hadsereget, hiszen a román katonák valójában felszabadították Nagyváradot a „bolsevik uralom alól”. Szerinte a város ezáltal a Román Királyság „védelme” alá került, és a hatalomátvétel „békésen” történt, anélkül, hogy leváltották volna a korábbi magyar adminisztráció tisztviselőit.

– fogalmazott a kormányfő.

Ciucă szerint a magyarok is éljenezve fogadták a bevonuló román katonákat Nagyváradon

Románok, magyarok és más nemzetiségű lakosok is éljenezve fogadták a 103 évvel ezelőtt, 1919. április 20-án Nagyváradra bevonuló román hadsereget – jelentette ki Nicolae Ciucă miniszterelnök szerdán a partiumi városban.

A korabeli tényeket ismertetve Fleisz János lapunknak kifejtette: zavaros időszakról van szó, amikor a Tanácsköztársaság volt hatalmon Nagyváradon, és a változás épp a román bevonulás előtti napokban történt meg, amikor a helyieknek – Rimler Károly polgármesternek és társainak – sikerült visszavenni a hatalmat a „vörösöktől”.

– mutatott rá az összefüggésekre a történész. Hozzátette, tudni kell, hogy a román hadsereg az antant nevében jött, mint aki helyreállítja a rendet, és visszaszorítja a „vörös veszedelmet”.

A városvezetés nagy dilemma előtt állt, mivel ha Nagyváradon történt volna egy összecsapás, elpusztította volna a várost. „Ilyen szempontból érthető Rimler Károly lépése: az volt a célja, hogy a város biztonságban legyen. Vannak, akik kritizálják, hiszen még sürgette a románokat, hogy mihamarabb bejöjjenek Nagyváradra, és megszüntessék a „vörös veszedelmet”. És valóban, ez viszonylag barátságos módon történt, a város Kolozsvár felőli bejáratánál fogadták a bevonuló román hadsereget, amelynek élén Traian Moșoiu tábornok állt” – idézte fel a 103 évvel ezelőtti eseményeket Fleisz.

Elmondta, a városban nem számítottak a román hatalomátvételre, azt gondolták, hogy Nagyvárad hovatartozását majd a békeszerződés fogja eldönteni.

„Aztán a románok rögtön át is vették a hatalmat, és már másnap, április 21-én bejelentették, hogy ezentúl Nagyvárad Nagyromániához tartozik. Már senki sem kérdezte a helyieket, hiszen a katonaság már bent volt, és kinevezték a román vezetőket, akiket a helyhatóság fölé helyeztek. Katonai vezetőség alakult ki, mely együttműködött a polgármesterrel” – mesélte Fleisz. Emlékeztetett, Rimler Károly hosszú távon nem vállalta az együttműködést, és nyugdíjba ment; bár letette a hűségesküt, utódja is lemondott, így hamarosan román polgármester lett, és elindult a város elrománosítása.

A magyar tisztviselők hivatalban maradásáról az egyetemi tanár elmondta: a román bevonuláskor megtarthatták állásaikat, de utána Aurel Lazăr azt akarta, hogy letegyék a hűségesküt a román állammal szemben. „Amit többen megtagadtak, hiszen a békeszerződés még nem volt meg, így egyértelmű volt, ha leteszik a hűségesküt, tulajdonképpen elébe mennek” – magyarázta. Azok a hivatalnokok, akik mégis letették, egy ideig megtarthatták állásukat, tette hozzá.

– összegzett a történész.

Fleisz János kérdésünkre elmondta, hogy ekkor Nagyvárad szinte színtiszta magyar város volt. A hivatalos adatok szerint 1910-ben a lakosság 93 százaléka magyar anyanyelvű volt, ebbe beletartozott a nagyszámú zsidóság is, mely magyar kultúrájú volt, és magyar anyanyelvűnek vallotta magát, míg a román nemzetiségűek száma 5,6 százalék volt.

„Egy színmagyar városba jött be a román hadsereg, így senki nem gondolta, hogy itt marad. A helyi lakosság elképzelhetetlennek tartotta, hogy egy ilyen magyar várost Romániához csatoljanak. Nem volt ilyen félelem, azt hitték, a békerendszer megoldja a helyzetet. Nyilvánvaló, hogy utána egyre inkább nőtt a feszültség, hogy a várost elrománosítják. Ez nagyon hamar megtörtént” – vázolta a történész, aki szerint Trianon után Nagyváradon valójában folytatódott a korábban elkezdett elrománosítás.

Még így is, az 1930-as romániai népszámláláskor a lakosság kétharmada magyar nemzetiségű volt, a románok 1970 után kerültek többségbe, amikor a kommunista hatalom felduzzasztotta a város lakosságát.

Fleisz János lapunk kérdésére kifejtette: a helyi hatóságok az utóbbi években rendszerint nagy ünnepséget szerveznek a román hadsereg bevonulásának évfordulóján Nagyváradon. „A románok és magyarok között kétfajta kapcsolat volt, együttműködés és konfliktus. Ez az esemény az együttműködés kategóriájába került, amikor békésen bejött a román katonaság, és megszállta Nagyváradot” – mutatott rá a motivációra a történész.

Amint arról beszámoltunk, Nicolae Ciucă miniszterelnök nagyváradi kijelentéseiről lapunk a kormányon lévő RMDSZ szóvivőjét, Hegedüs Csillát is megkérdezte.

– mondta a Krónikának Hegedüs Csilla. – Ehhez járul hozzá az a számtalan befektetés is, amit a kormány tagjaiként sikerül Erdélyben megvalósítanunk. Kiváló példa erre a szerdán átadott nagyváradi sportcsarnok, amely Cseke Attila miniszterünk munkáját dicséri, és amelyet magyarok és románok is egyaránt használnak majd.” A nagyszabású nagyváradi ünnepségen egyébként a fejlesztési miniszter is részt vett, holott az RMDSZ Bihar megyei elnökeként nem ápol „baráti kapcsolatot” a nemzeti liberális párti (PNL) megyei és városi vezetéssel.

Az RMDSZ Ciucă váradi kijelentéséről: „ma már mindegy, ki örvendett és ki nem” a román hadsereg bevonulásának

„Száz év távlatából nézve ma már teljesen mindegy, hogy ki örvendett és ki nem az eseménynek”, a román hadsereg nagyváradi bevonulásának – jelentette ki a Krónikának Hegedüs Csilla.