„Arad márpedig a magyar Golgota” – 175 éve végezték ki a 13 vértanút

„A saját kertjéből egy eperfát ásott ki, amelyet a legényeivel kivitetett a vesztőhelyre. Tizenhárom ágát hagyták meg, amelyekre cetliken felírták a tábornokok neveit. Állítólag valaki egy emléket akart hazavinni, s letört egy gallyat a fáról. Sajnos a rossz példa is ragadós, és hamarosan csupasz maradt ez az eperfa” – mesélte Puskel Péter újságíró, helytörténész, aki 2011-ben megjelent Történetek és legendák az aradi vértanúkról című könyvében is említi az esetet.

A többiek csontjait és a bitófák darabját az 1930-as években folytatott ásatások során találták meg, és az aradi köztemetőkben helyezték el, végül 1974-ben újratemették a tábornokokat. A kutatásnak az lett az egyik eredménye, hogy kiderült: a közemlékezet tévesen jelölte meg a kivégzések helyét, mert a mostani obeliszktől mintegy 200-250 méterre lehetett, a Maros és a várfal között, ahol most a Temesvár felé vezető műút húzódik – magyarázta Puskel Péter, így összegezve:

A relikviák sokáig a színház emeleti helyiségeiben kaptak helyet, de a gyűjtemény folyamatosan bővült, és amikor 1913-ban felépült a Kultúrpalota, átköltöztették a több mint 17 ezer tárgyi emléket és dokumentumot. Ma már a hivatalos román kultúrpolitika is az Ereklyemúzeumot tekinti a mai Arad Megyei Múzeum elődjének, tavaly, az alapítás 130. évfordulóját ehhez a dátumhoz kötötték.

A gyűjtemény túlélte az első világháborút és a trianoni határmódosítást, sőt a kommunista diktatúra első sötét korszakait is, de az 1970-es évek közepén, amikor a Ceaușescu-korszak személyi kultusza kezdett elhatalmasodni, a raktárak mélyére száműzték a relikviákat, csak néhány tárgyat hagytak meg egy sarokban. 2009-ben és 2010-ben a szegedi Móra Ferenc Múzeummal és a Budapesti Hadtörténeti Intézettel és Múzeummal közösen, európai uniós támogatásból restaurálták és katalogizálták az Ereklyemúzeum anyagát, 2015. október elsejétől pedig újra állandó kiállításon tekinthető meg az aradi múzeum második emeletén.

Zakar Péter szegedi történész, a projekt egyik vezetője egyedülálló tematikus gyűjteménynek nevezte, amely civil kezdeményezésre, polgári összefogással született meg. „Olyan dokumentumokat találtunk, amelyek kiegészíthetik eddigi ismereteinket az 1848-as forradalomról, illetve olyan tárgyakat láthatnak a látogatók, amelyek alapján képet alkothatnak arról, hogy éltek ezek az emberek a hétköznapokban” – nyilatkozta korábban.

1999. október elsejéig az aradi várban őrizték az allegorikus szoboralakokat, amikor is román–magyar kormányközi megállapodás alapján kihozták onnan, és a restaurálást követően 2004. áprilisában ismét köztéren állították fel Aradon: de nem eredeti helyén, hanem a volt Attila, később Tűzoltók téren, ahol létrehozták a Román–magyar megbékélés parkját.

korábban írtuk

Európai szellemiségre vallott 20 évvel ezelőtt, ma már a románoknak is normalitást jelent az aradi Szabadság-szobor újraállítása

Az aradi Szabadság-szobor húsz évvel ezelőtti újbóli köztéri állítása a román–magyar együttműködés jó példája volt, egyúttal megmutatta Arad európai szellemiségét, jóval Románia uniós csatlakozása előtt – hangoztatták a szónokok a szombat esti ünnepségen.

Nemcsak a tragikus végkimenetel, a gyász fűződik Aradhoz, hanem dicsőséges harcok is kötődnek a városhoz: 1849. február 8-án az osztrák reguláris csapatok mellett a Délvidékről támadó szerb ellenforradalmárok dúlták fel a várost, a honvédeknek – akiket a legenda szerint Asztalos Sándor főhadnagy és az akkor már idős Boczkó Dániel kormánybiztos a sétabotjával buzdított a csatára – csak véres áldozatok árán sikerült kiűzniük az ellenséget.

Ujj János nyugalmazott történelemtanár és újságíró, helytörténész szerint egy fegyverletétel sosem lehet pozitívum, de Görgey belátta, hogy öngyilkosság lett volna 35-37 ezer fős seregével szembe szállni a 200 ezresre tehető orosz csapatokkal. A hegyaljai Világoson, az egykori Bohus-kastélyban (ma Ioan Slavici–Emil Monţia Emlékmúzeum) látható az az asztal, amelynél – a felirat szerint – aláírták a fegyverletételi egyezményt.

13 vértanút tart számon a közemlékezet, de tulajdonképpen 17 főtisztet (nem is voltak mind tábornoki rangban) ítélt halálra a „bresciai hiéna”, Julius Jacob von Haynau osztrák táborszernagy. Elsőként Ormai-Auffenberg Norbertet, Kossuth Lajos szárnysegédjét végeztette ki, akit az Arad-hegyaljai Pankotán fogtak el 1849. augusztus 22-én. Puskel Péter szerint elmenekülhetett volna, de vitézül várta a sorsát, ami az lett, hogy tárgyalás nélkül, helyben felakasztották.

Lenkey János hősiességét Petőfi Sándor is versbe foglalta – hívta fel a figyelmet a helytörténész a másik, kevésbé ismert katonára –, rajta viszont az aradi várbörtönben elhatalmasodott az elmebaj, ezért nem végezték ki, bár őt is halálra ítélték, végül 1850 februárjában a várfogságban halt meg. A mai Tisztviselőtelep helyén lévő egykori honvédtemetőben temették el, de 1936-ban Eger város küldöttsége kérésére a földi maradványait elvitték szülővárosába. Hauk Alajost a többiek után bő négy hónappal, 1850. február 9-én végezték ki.

Hármójuknak a belvárosi római katolikus templomban van közös emléktáblájuk.

Valójában sokkal több mártír volt Aradon, hiszen a főtiszteken kívül számos alacsonyabb rangú tisztet és közkatonát is kivégeztek. 120-nál is többre tehető a halálos ítéletek száma, illetve több százan voltak azok, akik az aradi várbörtönben sínylődtek a szabadságharc leverése után.

Fontos szerepet játszottak a forradalomban a minorita rend tagjai. 1848-ban közülük tízen álltak be nemzetőrnek, és a jelenlegi belvárosi római katolikus templomot, a minorita templomot is az emlékükre emelték. A konszakrációs táblán azt írja, hogy „a megdicsőült aradi vértanúk emlékére”, s másik érdekesség, hogy a templomban tizenhárom pár márványoszlop vezet a diadalív fele.

Aradon számos más ismert helyszíne van a 1848–1849-es eseményeknek. A forradalom kitörését követően a vár osztrák kézen maradt, és a várparancsnok három hónapon át lövette a várost, úgyhogy akkor pusztult el a középkori épületek többsége.

A városnéző túra a központból indul. „Itt áll a Fehér Kereszt Szálló, ahová megérkezett a postakocsi a tizenkét ponttal és a forradalom hírével, és ahol elszállásolták a tiszteket az ítélkezés előtt. Onnan eljutunk a Szabadság térre, ott volt régen a városháza, ott tartotta utolsó ülését a forradalmi kormány, és ott ruházta fel Kossuth teljhatalommal Görgey-t. Tovább haladva láthatjuk a régi színházat, ahol felolvasták a tizenkét pontot, elzavarták a német és cseh színészeket, és a Rákóczi-indulót énekelték. Eljutunk a Csernovics-házhoz, ahová Damjanich és Lahner tetemét hozták a kivégzés után, majd elszállították Mácsára. Közben útba ejtjük a vastuskót, vagyis a Winkler-házat, amiben az osztrák biztonsági működött” – vázolta az útvonalat Erdélyi István.

Kevésbé ismert személyisége a forradalomnak és szabadságharcnak Gaál László honvédtábornok, aki Bem vezénylete alatt tucatnyi győztes ütközetet vívott meg. Aradot elhagyva az erdélyi hadsereghez csatlakozott.

Az október 6-i aradi megemlékezés programja

• 13.30: az aradi 13 vértanú ereklyéinek megtekintése a múzeumban
• 16.00: tisztelgés és koszorúzás a vesztőhelyen
• 17.00: szentmise az aradi vértanúk emlékére az Arad-belvárosi római katolikus templomban: Főcelebráns és szónok ft. dr. Udvardy György veszprémi érsek; a szentmisét követően felvonulás a templomtól a Szabadság-szoborig.
• 18.30: emlékezés és koszorúzás a Szabadság-szobornál. Beszédet mondanak: Călin Bibarț, Arad polgármestere, Kelemen Hunor RMDSZ-elnök, Szijjártó Péter, Magyarország külgazdasági és külügyminisztere, Faragó Péter megyei RMDSZ-elnök
• Fáklyás felvonulás a Szabadság-szobornál.