Aranyat érő sóbányák

•  Fotó: Ifj. Haáz Sándor

Fotó: Ifj. Haáz Sándor

Több mint félmilliót embert vonz a sóra épülő gyógyturizmus. Az ingatlanpiachoz, a mobiltelefóniához és a számítástechnikához hasonló ugrásszerű fejlődés tapasztalható a hazai sóbányászatban. A sómennyiség jelentős részét a hazai bányák az európai piacon értékesíti – Magyarország jelenlegi sószükségletének 90 százalékát a romániai bányák fedezik –, néhány éve azonban arra törekednek, hogy minél több látogatót vonzzanak a kikapcsolódásra és gyógyturizmusra kialakított bányarészekbe.

Szucher Ervin

Szucher Ervin

2007. január 12., 00:002007. január 12., 00:00

Parajd, a faluturizmus sava-borsa

„Sóügyben” – a ráépülő faluturizmus által is – Parajd messze földön is ismert település. A Hargita megyei községben szinte nincs olyan család, amely valamilyen módon ne húzna hasznot a vendéglátásból.
„Minden évben azt mondjuk: ez a csúcs, ennél több látogatónk nem jöhet. Mégis évről évre nő a turisták és a gyógyulni vágyók száma. Míg 2005-ben 270 ezren voltak, a tavaly 330 ezren látogattak meg” – sorolja az adatokat a bánya igazgatója, Seprődi Zoltán, aki azt is pontosan követi: hányan érkeztek orvosi beutalóval, látogatóba Parajdra. A két kategória szinte fele-fele arányban oszlik meg, azzal a megjegyzéssel, hogy a tavaly néhány ezerrel többen voltak a kirándulók.
A látogatók arányával együtt a bevételek is szépen nőttek. Ez tette lehetővé, hogy a gyógyászatból és a turizmusból befolyó nyereség messze meghaladja a só kitermeléséből szerzett profitot. Az arány elsöprő 80–20 az előbbi javára. „Idén feltétlenül a kitermelésbe kell beruháznunk, hogy lépést tartsunk az igényekkel. Persze nem hanyagoljuk el a látogatókat sem, számukra egy háromszintes épületet húzunk fel a bányában, bemutató üzlettel és gyorsétkezdével” – vázolja a közeljövő terveit Seprődi. A bányalátogatók és az asztmás betegek a tengerszint felett 480 méterre lévő bejárattól a bányavállalat autóbuszaival jutnak a sóbánya belsejébe. A busz enyhe lejtőjű félkörívben a Sóháta legmagasabb pontja alá kanyarodó 1500 méteres alagútban mintegy 80 métert ereszkedik alá a só tömzs gyomrába. Itt a padokon, asztalokon és játszótereken kívül múzeum és ökumenikus kápolna várja a látogatót. A só kitermelése mélyebb szinteken történik.
Az elmúlt évben felújították a felszínen lévő tekepályát, amely sokakat vonz azok közül, akik nem a mélység sós levegőjét választják. A parajdi sóbánya különleges ajánlatai között szerepel a meleg sós kádfürdõ és a szabadtéri sósfürdõ is. A sósfürdő gyógykúra formájában a szervezet egészére hat, többek között nyugtató, szorongásoldó, izomlazító, gyulladáscsökkentő és értágító hatása van.
Távlatokban gondolkozva az igazgató úgy véli: szerencsés lenne megnyitni még egy szintet, ehhez viszont biztonságosabbá kell tenni a kamrarendszert, liftet vagy mozgólépcsőt kellene kialakítani, és egyéb jelentős infrastrukturális beruházásba kellene kezdeni.

Torda: az újra felfedezett bánya

A tordai sóbányát 2006-ban 20 százalékkal több turista látogatta, mint egy évvel korábban. Ovidiu Mera igazgató szerint a tavalyi 65 ezres létszám jócskán nőhet, ha a Kolozs megyei városi önkormányzat valóra váltja fejlesztési terveit. A korábban elnyert Phare-pályázatnak köszönhetően még idén üzembe helyezhetik azokat a lifteket, amelyek a Rudolf valamint a Mária Terézia galériákat kötnék össze a felszínnel. Ugyanakkor hangsúlyt fektetnének a sósfürdő korszerűsítésére. Ez a tavak partjának megerősítését, az öltözők átépítését, a napozók és zuhanyzók korszerűsítését feltételezi.
A tordai és környékbeli turisztikai vállalkozók jól ráéreztek a bánya fejlesztése által bővülő lehetőségekre. A városban több új szálloda és panzió épült, nemrég befejezték a Hotel Potaissa korszerűsítését. „Egyelőre nem a gyógyászatból élünk, mert aránylag kevesen jönnek Tordára kezelésre, viszont évről évre nő az egynapos látogatók száma” – mondja a ma már lényegében turisztikai szolgáltatóegységként működő bánya vezetője. Az 1690-ben megnyílt sóbányában ugyanis 1932-ben leállt a munka, idegenforgalmi rendeltetését pedig csak 1992-ben, hatvan éves szünet után kapta. Bár kitermelés már nincs, a helybéliek büszkék arra, hogy a bánya újra felfedezésével folytatódik a több évszázados hagyomány. A vendégek számára megnyitott rész látogatása gyalogosan zajlik, így a termeket légszennyezés nem éri. A bánya teljes bejárása – a kis múzeum látogatásával együtt – jó órát vesz igénybe.

Désakna: minifoci, sakk és exportsó

A tengerszint feletti 188 méter magasban lévő bányában, még javában folyik a kitermelés. A turizmus és a gyógyászat fogalma egyelőre ismeretlen a Kolozs megyei településen, de a látogatók felé való nyitás már megtörtént. A „civilek” jelenleg csak egy labdarúgó mérkőzésre vagy sakkpartira szállhatnak alá a mélybe. A bányában minifoci-pálya és sakkasztalok várják a fizikai és szellemi sportok hódolóit. „Ugyan városi focibajnokságot is szerveznek nálunk, de ez nem azt jelenti, hogy hangsúlyt tudnánk fektetni a látogatók számának növelésére – ismeri el Lukács Ferenc, a désaknai egység igazgatója. – A vendégfogadáshoz rendbe kellene tennünk a régi bányát, ami viszont óriási beruházást feltételezne.”
A désaknai bányát nem csak a potenciális turisták vagy gyógyulni vágyók, hanem a hóhiány sem érinti. „Mi az ipari sóra összpontosítunk, az útszóró só nem érdekel” – állítja az igazgató. Lukácsnak valóban nincs oka az aggodalomra. A bánya 2006-os nyeresége az előző év profitjának kétszerese volt. A désaknai sót többnyire külföldön, elsősorban Magyarországon értékesítik.

Moldva: az első turistacsalogató lépések

A Gyimeseken túl, a monda szerint valamikor székelyek által létrehozott moldvai aknavásári (Tîrgu Ocna) bánya alig néhány éve próbálkozik a gyógyturizmussal. Az 1968-ban megnyitott Tatros nevű bányát egyelőre csak néhány autobusznyi, kezelésre érkezett beteg látogatja. Õket a közeli kisvárosokból, vagy Szaláncfürdőről (Slãnic Moldova) már a korareggeli órákban leviszik a mélybe.
A sóbánya büszkesége a világ első földalatti ortodox kápolnája, melynek falait a Szűzanyát és Moldva uralkodóját, ªtefan cel Marét ábrázoló szőnyeg díszíti. „Mindkettőt Mircea Snegur moldovai államfő adományozta” – büszkélkedik az idegenvezető szerepét vállaló bányamérnök, Carmen Þintaru. A látogatókat számos sportpálya, sótörténeti múzeum, üzletsor, büfé, sós vizű szökőkút és egy forgalomból régen kivont kismozdony is várja.
Míg 2003-ban mindössze 10 ezren látogatták az aknavásári bányát, ez a szám azóta közel az ötszörösére nőtt. „Ez még mindig nem annyi, mint Parajdon, de a lemaradásnak egy lényeges előnye is van – állítja a mérnöknő. – A mintegy 11 ezer négyzetméteres szint mikroklímája sokkal tisztább, mint azokon a helyeken, ahol jelentősen több busz, és asztmás beteg fordul meg”.
Az altalaji tartalékok mennyiségét tekintve az aknavásári egység számára jó ideig azonban még a kitermelés marad az elsődleges cél. „Többnyire exportra dolgozunk, most is láthatja, hány külföldi kamion áll a bányavállalat előtt. Németországot, Ausztriát mi látjuk el sóval, Magyarországon pedig piacvezetők vagyunk” – mondja Petriºor Chelaru igazgató.


KERET:
Sókitermelés Erdélyben
Az erdélyi és az ókirálysági sóbányászat története a római korig vezethető vissza. A kordokumentumok szerint Parajdról és környékéről négy LVM (Legio V Macedonica) feliratú tégla került elő. A visszavonuló rómaiak által elhagyott sófejtéseket először az avarok, később a bolgárok vették művelés alá. A többi átvonuló vándor nép, mint például a gótok, hunok vagy gepidák ideje alatt szünetelt a só kitermelése. A honfoglaló magyarok egyik vezérének, Töhötömnek a kémei már előre jelentették hogy Erdélyben „sót ásnak”. István király sószállító hajói 1003 után rendszeresen közlekedtek a Maroson, ezeket többször megdézsmálták Ajtony vezér pogány harcosai. A legelső írásos utalás a parajdi só bányászatára III. András magyar király 1291-ben írt oklevelében található, a sóbányák királyi jogainak szabályozásai kapcsán. A levélből kitűnik, hogy a parajdi bányát az 1200-as években kezdték rendszeresen működtetni, ekkor a tordai sóhivatalhoz tartozott. A székelyföldi ősi vagyonközösség és jogi egyenlőség nagymértékben meghatározta a székelyek sóbányászatát és kereskedelmét. Mátyás király is megerősítette a székelyek szabad sóbányászatát és kereskedési jogát, melyet az évszázadok során egyes uralkodók megvontak, mások visszaadták. A 17. század vége és a következő század eleje fellendülést hozott az erdélyi bányászatban a Bécsi Udvar által hozott rendelkezéseknek köszönhetően, melyeknek célja a régió gazdasági megerősítése volt. Parajdon a földalatti sóbányászat 1762-ben kezdődött, ekkor nyitották meg a Sóhát délnyugati felében Frendl Aladár osztrák bányamérnök vezetésével a József-bányát. Módszeres bányászatról azonban tulajdonképpen 1787-től beszélhetünk, ekkor Parajd sója átmegy a bécsi kincstár tulajdonába.
Tordán a bányászatot igazoló dokumentumok 1271-re vezethetők vissza, amikor hivatalosan is létrehozták a sókamarát. A sót legelőször – statikai okok miatt – a harang formájú nagytermekben termelték ki – József, Mária Terézia és Antal termek –, majd 1850 után a trapéz alakú aknákban folytatták. Ezzel az ásási móddal nagyobb mennyiség kitermelése vált lehetővé ugyanabban a mélységben. 1853-ban elkezdték a Ferenc József galéria ásását, amelynek teljes hossza 917 méter. Ezzel egy időben felújították a Mária Terézia aknát, és mellette megnyitották a Gizella és Rudolf aknákat is. Egy-egy ilyen akna több százezer tonna sót biztosított több évtizeden keresztül. A sót mindvégig szakképzett bányászok termelték ki, a függőleges kiemelés pedig lovak által húzott csigaszerkezettel történt. Az aknákban faggyúviaszos gyertyákkal, gyertyákkal és fáklyákkal világítottak. A só kitermeléséhez soha nem használtak robbanóanyagot, kizárólag emberi erőt. A bánya 1840-ben kritikus gazdasági helyzetbe került, mivel a marosújvári sóbánya egyre nagyobbá vált, de az 1850-es években a trapéz alakú tárnák megnyitásával a kitermelés újabb lendületet kapott. Az 1930-as években bezárt bánya a második világháborúban menhelyként szolgált.
Az erdélyi sóbányák középkori eredetű művelési technikáját az első világháború után a román államigazgatás újjászervezte, majd ’45-ben bevezette a robbantásos kitermelést. Ennek következtében a nagy hagyománnyal rendelkező magyar sóbányászat végleg történelmi emlékké vált.

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei

2025. április 24., csütörtök

Színpompás és múltidéző oázis a Szilágyságban: látogatás a zsibói botanikus kertben

A kellemesen meleg időt és a húsvéti munkaszüneti napokat kihasználva a zsibói botanikus kert felfedezését tűztük ki célul. Sikerrel járva megannyi növényfajjal ismerkedhettünk meg, sőt még teknősöket, őzeket, szarvasokat is megcsodálhattunk.

Színpompás és múltidéző oázis a Szilágyságban: látogatás a zsibói botanikus kertben
2025. április 23., szerda

Hektáronként 3000 eurót kaphatnak a fokhagymatermesztők

Összesen hatvanmillió lejjel támogatná idén a mezőgazdasági minisztérium a fokhagymatermesztőket.

Hektáronként 3000 eurót kaphatnak a fokhagymatermesztők
2025. április 23., szerda

Családi perpatvarral kezdődött, majd felgyújtotta a felesége kocsiját

Harmincnapos előzetes letartóztatássá fajult egy elharapódzó családi vita, amelyet követően egy feldühödött nagykárolyi férfi megverte a feleségét, megszegte a távoltartási végzést, és felgyújtotta házastársa kocsiját.

Családi perpatvarral kezdődött, majd felgyújtotta a felesége kocsiját
2025. április 23., szerda

Hídavatásra várva: nyárra ígérik a Partium és a Bánság közötti új átkelő megnyitását

A Partium és a Bánság között a Maros jelenti a történelmi határt, így az új híd nemcsak a városi forgalmat teszi gördülékenyebbé, hanem a két régió között is új összeköttetést teremt.

Hídavatásra várva: nyárra ígérik a Partium és a Bánság közötti új átkelő megnyitását
2025. április 23., szerda

„Székelyföld szívéről” beszélt Crin Antonescu egy csíkszeredai kampányendezvényen

Az erdélyi magyaroknak arra van szükségük, hogy Románia következő elnöke tisztelje őket, és tegye lehetővé számukra, hogy megőrizhessék és megerősíthessék identitásukat, megtarthassák az ehhez szükséges intézményeiket – jelentette ki Kelemen Hunor.

„Székelyföld szívéről” beszélt Crin Antonescu egy csíkszeredai kampányendezvényen
2025. április 23., szerda

Elaludt a volánnál egy részeg sofőr, a szilágysági rendőrök őrizetbe vették

Részegen elaludt a kocsijában az a szilágysági sofőr, akiről egy járókelő azt gondolta, hogy rosszul van, ezért segítséget kért a 112-es sürgősségi hívószámon. A részeg férfi végül a rendőrségi fogdában ébredt fel.

Elaludt a volánnál egy részeg sofőr, a szilágysági rendőrök őrizetbe vették
2025. április 23., szerda

Erdélyi magyar írók és a Securitate viszonyát vizsgáló átfogó program indul

A Méhes György – Nagy Elek Alapítvány kuratóriuma úgy döntött, hogy elindítja az erdélyi magyar írók és a Securitate viszonyát vizsgáló átfogó programját – tájékoztatta szerdán a Krónikát a szervezet.

Erdélyi magyar írók és a Securitate viszonyát vizsgáló átfogó program indul
2025. április 23., szerda

Neurológus az ideggyógyászati népbetegségekről: sok embert veszélyeztet a sztrók (VIDEÓ)

A sztrók az egyik legelterjedtebb népbetegség, amivel szemben egyre hatékonyabban veszik fel a harcot a neurológusok, de Romániában még mindig lemaradást kell behozni a gyors beavatkozás terén. Dr. Simori Gábor kolozsvári ideggyógyásszal beszélgettünk.

Neurológus az ideggyógyászati népbetegségekről: sok embert veszélyeztet a sztrók (VIDEÓ)
2025. április 22., kedd

Kétfrontos előrelépés az épülő kolozsvári körgyűrűn

Új szakaszba lépett a hosszú ideje tervezgetett kolozsvári körgyűrű megvalósítása: nekiláttak a felüljáró-építésnek az ország egyik legforgalmasabb útszakaszán, a DN1-es jelzésű főúton, a kincses város és Szászfenes között.

Kétfrontos előrelépés az épülő kolozsvári körgyűrűn
2025. április 22., kedd

Halálos közlekedési baleset történt Maros megyében

Egy fiatalember meghalt, három személy pedig megsérült egy kedd délutáni közlekedési balesetben a Maros megyei Apold község környékén.

Halálos közlekedési baleset történt Maros megyében