A Krónika arra volt kíváncsi, hogy mi ennek az oka. Vizsgálatunk során csak a kimondottan általános iskolákra összpontosítottunk, ugyanis a gimnáziumokban helyet kapó általános iskolák általában magyar középiskolákban működnek, amelyeknek már régóta magyar nevük van. Mint kiderült, nemcsak a szórványközösségekben akadnak gondok, hanem olyan, közel fele arányban magyarok lakta városban, mint Marosvásárhely sincs magyar személyiség nevét viselő 1–8. osztályos oktatási intézmény.

Igény lenne rá

Nagyváradon összesen kilenc általános iskolában van magyar tagozat is, miközben mindössze egy, magyar személyiség, Juhász Gyula nevét viselő általános iskola működik, az is a városhoz tartozó Biharpüspökiben. Áttörést jelenthet viszont a témában, hogy hamarosan Szacsvay Imre nevét veszi fel a magyarok által amúgy 9-esként emlegetett George Coşbuc Általános Iskola, amelyből egyébként a közeljövőben ki is költöznek a román osztályok. Még mielőtt színmagyarrá válik, már felveheti Szacsvay nevét a Coşbuc-iskola – reméli Soós Sándor igazgató, aki lapunkat arról tájékoztatta, mintegy 600 szülő támogatta aláírásával, hogy az iskola névadója Szacsvay Imre, az 1848-as forradalom országgyűlésének Nagyváradon tanult és dolgozott mártír jegyzője legyen. A szükséges dokumentumokat – kérvényt, Szacsvay-életrajzot és egyebeket – múlt héten eljuttatták a tanfelügyelőségre, amely a tanügyminisztériumhoz továbbítja azokat, és az igazgató szerint lehetséges, hogy már a tanév vége, tehát augusztus 31. előtt meg is érkezik a jóváhagyás.

Felemás megoldás

Szatmár megyében csak falvakon vették fel magyar személyiségek nevét az általános iskolák. Szatmárnémetiben felemás megoldásként értelmezhető a Bălcescu–Petőfi elnevezés, illetve az, hogy azoknak a számmal jelzett iskoláknak a falain, ahol a tanulók több mint kétharmada magyar nyelven tanul, az elnevezések magyarul is olvashatók, teljesen magyar tannyelvű általános iskola azonban nincsen. Kónya László főtanfelügyelő-helyettes lapunknak elmondta, korábban a 10-es számú általános iskolát Szilágyi Domokosról szerették volna elnevezni, ám akkor a tantestület ezt nem szavazta meg, és azóta nem is foglalkoztak a kérdéssel. Annak ellenére, hogy Nagykároly lakosságának több mint fele magyar, és a környéken számos színmagyar falu van, ahonnan szép számban ingáznak a diákok, egyetlen általános iskolát sem neveztek el magyar személyről, sőt még teljesen magyar anyanyelvű általános iskolát sem találni.

Hasonló helyzet Marosvásárhelyen, Kolozsváron és Nagybányán

Ezzel szemben Marosvásárhelyen összesen 12 általános iskolában tanulnak 1–8. osztályos diákok, amelyek közül egyet sem neveztek el az utóbbi húsz évben magyar személyiségről. Kettő megőrizte a rendszerváltás előtti számozást, egyet Európának, egyet Daciának neveztek el, a német iskola Schiller nevét, a többi román uralkodók, írók nevét viseli. Ezen oktatási intézmények mindegyikében működik magyar tagozat is,  miközben mindössze egynek van magyar igazgatója Andrássy Árpád személyében. Ő már két alkalommal folytatott ádáz harcot azért, hogy a jelenleg 7-es számú intézet magyar személyiség nevét viselje. Mind a kétszer kudarcba fulladt a kezdeményezés. „2003-ban először arra tettünk kísérletet, hogy a híres marosvásárhelyi származású matematikus, Vályi Gyula nevét vegye fel iskolánk. De sajnos nálunk – hogy úgy mondjam – nincs új a nap alatt. A román kollégák hallani sem akarnak a helyi magyar személyiségekről, és egyáltalán az erdélyi magyar kultúráról. Másodszor 2006-ban lett volna jó alkalom arra, hogy felvegyük Bernády György egykori polgármester nevét. Ugyanis ő 1906-ban öt iskolát alapított Marosvásárhelyen, egyik a miénk volt, persze nem ebben a szocreál épületben, hanem a patinás régi ingatlanban, amelyben jelenleg a Petru Maior Egyetem egyik részlege pöffeszkedik. Tehát nem azt javasoltam, hogy nevezzük el valakiről az iskolát, mert akkor a román tanárok rögtön román nevet javasoltak volna. Hanem megjegyeztem: illene, hogy felvegyük a Bernády nevét. A kollégák leszavazták a javaslatot. Emléktábla ugyan kikerült az iskolára, ez azonban csak arra emlékeztet, hogy százéves tanintézetről van szó, de hogy ki alapította, az már nem szerepel” – részletezte a Krónikának névadási kálváriáját az igazgató. Andrássy szerint a hazai sajátos demokrácia körülményei között Marosvásárhelyen esély sincs arra, hogy magyar személyiségek nevét viseljék az iskolák. 2004-ben, tanévkezdés előtt, amikor Ştefan Someşan volt a Maros megyei főtanfelügyelő – akinek egyébként édesanyja magyar – oly módon vontak össze iskolákat, hogy a magyar tagozat mindenütt kisebbségbe került. Andrássy korábbi kinevezése folytán akkor egy olyan tanintézet élén találta magát, amelyben a román tanárok többségben voltak. Ezért félre is akarták állítani, de ő peres úton bebizonyította: jogosan tölti be a tisztséget.

A tanfelügyelőség keretében működik az öttagú testület, amely arra hivatott, hogy eldöntse: kiről lehet iskolát elnevezni. Abban a testületben is kisebbségben vannak a magyar ajkú tagok. Persze a fentebb vázolt okok miatt ez a testület eddig sem kapott magyar vonatkozású javaslatokat, és egyelőre nem is „fenyegeti ez a veszély”, hiszen az ilyen vonatkozású igényt már az iskolák szintjén elfojtják.
Kolozsváron a magyar diákok többnyire a magyar gimnáziumokban működő általános iskolai osztályokban tanulnak, ezenkívül csak a Nicolae Titulescu és a Ion Agârbiceanu Általános iskolában vannak magyar osztályok. László Attila alpolgármester lapunk kérdésére elmondta, mivel a magyar diákok ezekben az intézményekben kisebbségben vannak, a szülők nem kezdeményezték az iskolák névváltását.
Máramarosban két román–magyar nyelvű vegyes általános iskola viseli magyar híresség nevét. A tavaly Petőfi Sándorról elnevezett koltói iskola, valamint a pár évvel ezelőtt Kós Károlyról elnevezett szamosardói iskola. Kós Károly tervezte az itteni iskola épületét, innen jött az ötlet az iskola átkereszteléséhez. Nagybányán a tizenhét, román személyiségekről elnevezett általános iskola közül kettőben működik magyar tagozat is. Az egyetlen nagybányai, kizárólag magyar tanintézményben, a Németh László Gimnáziumban pedig 5–12. osztályos diákok tanulnak. Máramarosszigeten hét általános iskola van, ezek közül már egyben sincs magyar tagozat. 2002-ben ugyanis megnyílt a magyar tannyelvű Leövey Klára Gimnázium, ahol óvodától érettségi szintig folyik a magyar oktatás.

Tömbben is vannak gondok

A helyzetet nem ismerve azt lehetne hinni, hogy ha valahol, akkor a Székelyföldön már régen megoldódott a helyzet. De miközben Csíkszeredában már a kilencvenes évek legelején rendezték a kérdést, s önálló román, illetve magyar iskolákban tanulnak a diákok minden szinten, addig Sepsiszentgyörgyön még mindig nincs így. A kovásznai megyeszékhelyen négy önálló általános iskola működik: a Váradi József, a Gödri Ferenc, az Ady Endre és a Nicolae Colan. Míg a gimnáziumok már a kilencvenes évek elején különváltak, és ezekben kizárólag magyar vagy román nyelven zajlik az oktatás, az általános iskolák továbbra is kétnyelvűek, és párhuzamosan alakulnak meg a magyar és román tannyelvű osztályok. A fejkvótarendszer bevezetésével azonban a jövőben kérdésessé válik a román tagozatok fennmaradása, mert ezeket nem tudják finanszírozni. Keresztély Irma főtanfelügyelő elmondta, ha az elemi osztályokat meg is tartják, ötödik osztálytól össze kell vonniuk a román tagozatokat.

Korábban Antal Árpád polgármester is felvetette, hogy át kell szervezni az iskolarendszert olyan módon, hogy az fenntartható legyen.

Ezzel szemben Csíkszeredában már a kilencvenes évek legelején teljes mértékben szétvált a magyar és a román oktatás minden szinten. Jelenleg négy olyan általános iskola működik a városban, ahol csak magyar diákok tanulnak, ezek az oktatási intézmények Petőfi Sándor, József Attila, Nagy Imre és Xántus János nevét viselik. Beder Tibor, Hargita megye egykori főtanfelügyelője, a Julianus Alapítvány elnöke a Krónika kérdésére elmondta, viszonylag egyszerű és gyors döntés eredménye volt az, hogy 1990-ben szétválasztották a román és a magyar tannyelvű oktatást. „Kell lennie egy helynek, ahol az ember az első, ahol a magyar nyelv elsődleges szerepre tehet szert, hiszen minden nyelvnek megvan a maga intimitása” – idézte fel Beder az akkori döntésük mellett szóló érveket. Annak ellenére, hogy elhatározásukkal sokan nem értettek egyet, és ellenségeskedésnek nevezték, az iskolákat szétválasztották. „Apa és fia kerttel választja el területét, házát egymástól. Ettől nem lesznek ellenségek, csupán el akarják határolni magukat egymástól. Mi is körül akartuk határolni a magyar nyelvet” – fogalmazott Beder.