Ahol nemcsak az számít, hogy hány magyar van (X)

Először is, bár az elvándorlás itt is jelentős lehet, vidéken mindig kisebb természetes fogyással kell számolni, mint a nagyvárosokban. Ugyanakkor nagyon erős hatása lesz a számokra annak az utóbbi tíz évben egyre erősödő folyamatnak, amit a lakosság kiáramlása jelent Aradról vidékre, a város környéki kisebb településekre. 2011-ben a megye 430 629 lakosából 36 568 vallotta magát magyarnak, ami 8,49 százalékot jelentett. Az előbb említettek miatt sajnos az a valószínű, hogy az arányunk tovább fog romlani.

– Krónika Online: 2011-ben Kisjenőn a magyar anyanyelvűek aránya meghaladta a 20%-ot, a magyar nemzetiségűeké azonban nem. Vajon 2022-ben sikerül-e biztosítani a magyar nyelvi jogokat, eléri-e a magyar nemzetiségűek aránya az ehhez szükséges egyötödöt?

– Bölöni György: Kisjenő valóban a „kritikus” települések közé tartozik, természetesen kiemelt figyelemmel kísérjük mindazt, ami ott történik. Bár a nyelvi jogok helyi szintű érvényesülésében eddig nem jelentett akadályt az ottani magyarság arányának 20 százalék alá esése, mindenképpen azon vagyunk, hogy kellő odafigyeléssel elérjük azt, hogy egyetlen magyar se maradjon megszámolatlanul. Hogy ez mire lesz elég, azt ma még nem tudhatjuk.

– Krónika Online: Mi a helyzet Pécskával és Nagyiratossal? Előbbi esetén számítanak-e arra, hogy meglesz a 3000 magyar, utóbbinál pedig vajon lehet-e magyar többség?

– Bölöni György: Pécska esetében van esély, hogy a városban – a hozzá tartozó falvakkal együtt – 3000 fölött maradjon a magyarság lélekszáma, sajnos magán Pécska településen viszont már nem valószínű, hogy el tudjuk érni ezt a határt. Ami Nagyiratost illeti: ott eddig sem volt magyar többség, a 2011-es adatok szerint a magyarság aránya 44,68% volt a községben. A helyi viszonyokat ismerve nem igazán látom annak a lehetőségét, hogy ezt az arányt 50 százalék fölé tornásszuk.

Gyakorlatilag minden olyan településen, ahol legalább 50-100 magyar él, sikerült találnunk települési megbízottakat, akikkel állandó kapcsolatban vagyunk, és akik azon dolgoznak, hogy az üzenetünk minél több emberhez eljusson és lehetőleg egyetlen magyar se maradjon ki a népszámlálásból. Kiszállásokat is tartunk, amikor népes (igény szerint 3-5 tagú) csapatokkal látogatunk ki Arad megye településeire. Ilyen esetekben a helyi RMDSZ-szervezet – ha van ilyen – és a helyi települési megbízottunk feladata a szervezés, ügyféltoborzás.

– Krónika Online: Hány magyar ajkú önkéntes segíti a népszámlálás gördülékeny menetét a megyében? Hogyan lehet őket arra motiválni, hogy lelkiismeretesen végezzék el munkájukat?

– Bölöni György: Az önkénteseket illetően pontos számot nem tudok mondani, hiszen az önkéntesek toborzása leginkább a helyi RMDSZ szervezetek és a települési megbízottak feladata és nyilván nem is beszélhetünk egy állandó számról. Ami a motiválást illeti, nem hiszem, hogy szükség lenne rá. Ami tőlünk telik, megtesszük azért, hogy a munkájuk minél egyszerűbb, könnyebb, eredményesebb legyen. Viszont úgy gondolom, hogy az önkéntesség természetrajzához hozzátartozik az is, hogy jellemzően nem anyagi vagy egyéb természetű ellenszolgáltatásért végzi valaki. Meggyőződésem, hogy aki vállalta ezt a munkát, az hittel, öntudattal, meggyőződéssel, az önzetlen segítés szándékával tette és teszi azt.

– Krónikaonline: Ön szerint mi lehet a fő tétje Arad megyében a népszámlásnak?

– Bölöni György: A magam részéről nem hiszek abban, hogy darabszámokat vagy százalékokat kellene megvalósítandó célként magunk elé tűzni. Azt visszatérésnek érezném a valamikori ötéves tervgazdálkodáshoz.

Mert az igaz, hogy nem mindegy, hányan vagyunk. Csakhogy a létszám még nem minden. A magunk erejébe vetett bizalomnak, a hitnek, a magyarként való megmaradásra törekvésnek másra is szüksége van azért, hogy éljen. Ahogy négyévente a választások idején, úgy tízévente a népszámlálások alkalmával is lehetősége van arra a magyarságnak, hogy erős, életképes közösségként mutassa meg magát. Megteheti, és meg is kell tennie ezt!

(X)