„A korábbi, 2011-es népszámlálásnál is hasonló arányok voltak, illetve más felmérések is nagyjából ilyen arányokat mutatnak. A konzervatív értékrend például abban is megmutatkozik, hogy az életút folyamán az élettársi kapcsolatok szerepe viszonylag a fiatalabb életkorra korlátozódik” – fejtette ki lapunknak a társadalomkutató, hozzátéve, hogy az élettársi kapcsolatoknak a dominanciája a huszonévesek körében érvényesül. Ebben a korosztályban – Vita Emesének a magyar ifjúság körében végzett kutatásai alapján – 2016 óta látható egy növekvő trend, de ezzel együtt is a 25 év feletti fiatalok között már magasabb a házasok aránya, mint az élettársi kapcsolatot választóké.

Kérdésünkre azt is kifejtette, hogy az élettársi kapcsolatok nem homogének, hanem sokszínűek, illetve többféle motiváció állhat a hátterükben. Az esetek többségében a fiatalok egyfajta próbaházasságként tekintenek az élettársi kapcsolatra – melyben nem mellesleg kevesen vállalnak gyereket.

„A társadalom részéről van egy erős elvárás azzal kapcsolatban, hogy valamikor az élet folyamán házasságot kell kötni, az együttélésnek ezt a formáját ismeri el a jogrendszer, ösztönzi az állam, és ezt támogatja az egyház. Romániában nem tűnik úgy, hogy az élettársi kapcsolat hosszú távon alternatívája lenne a házasságnak, a fiatalok esetében inkább egy lépcsőfok a házasság irányába az ismerkedés útján, vagy egy olyan életszakaszban, amikor még tanulmányokat folytatnak, nem léptek be teljesen a munkaerőpiacra, vagy nem alakítottak ki önálló egzisztenciát a családalapításhoz” – fejtette ki a Krónikának a kincses városi szociológus. Hozzátette, ez a párkapcsolati forma még azoknál a középkorúaknál, idősebbeknél szokott gyakrabban előfordulni, akik már éltek házasságban, illetve túl vannak egy váláson. Ők jellemzően nem házasodnak újra, hanem az együttélést választják praktikus okokból, de a motivációk ez esetben is sokfélék lehetnek.

„Vannak persze olyanok esetek is, főleg a nagyvárosi, magasabb iskolázottsággal rendelkezők körében, ahol ez megmarad tartósnak, de ez egy elég kis szelet” – magyarázta Vita Emese.

Romániában egyébként elsősorban a társadalom két végletén található kategóriák választják az élettársi kapcsolatot. Egyrészt azok az emberek, akik urbanizáltabb térségben élnek, magasan iskolázottak – esetükben ez összekapcsolódik valamilyen értékrendi meggyőződéssel: vagy nem akarnak konvencionális kapcsolatban élni, vagy fölöslegesnek tartják a papírformát. Ugyanakkor a másik véglet a társadalom alsó rétegeiben lévőké, akik körben ugyancsak elég magas az élettársi kapcsolatban élők aránya. Esetükben viszont más motivációk játszanak szerepet: náluk elsősorban a gazdasági hátrányra vezethető vissza a jelenség, jellemzően anyagi gondokkal küszködnek, bizonytalan a megélhetésük. Sokan például nem tudják megengedni maguknak egy lakodalom költségeit, vagy egész egyszerűen nem tudnak hosszú távon tervezni, anyagi és egyéb kötelezettségeket vállalni.

– és mindez már a korábbi népszámlálási adatok alapján is látszott.

„Nem csak a székelyföldi megyék szerepelnek a lista élén, hanem például ott van Călărași megye is, ahol egyébként jelentős roma kisebbség is él” – mutatott rá Vita Emese. Hangsúlyozva azt is, hogy a romák esetében az élettársi kapcsolat sajátos együttélési formaként működik és bár jogi érelemben nem hivatalos, a tradicionális roma közösség belső normái szerint megfeleltethető a házassággal. Fontos tényező, hogy a romáknál jellemzően jóval korábban történik a saját családalapítás – nem feltétlenül egy olyan életkorban, ami egybeesik a hivatalosnak tekintett felnőttkor határával. Ezek a roma párok ettől függetlenül együtt élnek, mintha házasok lennének, vagyis tartós és elkötelezett kapcsolatban, és házasságként tekintenek a fiatalok összeköltözésére.

„A romák nagyjából egyharmada él házasságban, ez az arány jóval alacsonyabb, mint a többi nemzetiség esetében, amelyekhez viszonyítva jelentősen felülreprezentált az élettársi kapcsolatban élőknek az aránya. De bizonyos csoportnormákat tekintve ez úgyszólván házasságnak felel meg” – szögezte le Vita Emese.

A szakértő elmondta, hogy az élettársi kapcsolatnak a házassággal szemben történő választása összefüggésbe hozható az urbanizációval, a társadalom modernizációs szintjével és értékrendjével, amibe beletartozik a vallásosság is.

a legtöbb statisztika szerint Románia nemzetközi szinten is az egyik legvallásosabb ország. A népszámlálási adatok alapján a magyar fiatalok valamivel kisebb arányban kötnek házasságot, mint a románok, ami vallásossági tényezőkkel is összefügghet. Ez a párkapcsolati viselkedés az erdélyi magyarokat a nyugati, individualizáltabb mintákhoz közelíti. Ennek kapcsán a társadalomkutató elmondta, hogy a skandináv országokban, a fiatal nők körében már a kilencvenes évek elején elérte a 40 százalékot az élettársi kapcsolatban élők aránya, és ott született a legtöbb gyermek házasságon kívül.

– szögezte le Vita Emese.

A szociológus arra is rámutatott, hogy a jelenségnek lehetnek demográfiai vonzatai is. Az élettársi kapcsolatokról egyes kutatások bebizonyították, hogy könnyebben felbomlanak, tehát kevésbé stabilak, időtartamuk átlagban rövidebb a házasságénál, nagyobb bizonytalansággal, adott esetben kiszolgáltatottsággal is együtt járnak. Már csak abból kifolyólag, hogy az együttélés jogilag nem elismert formájáról van szó, de például nem lehet igénybe venni olyan kedvezményeket, mint a házasságban élő párok vagy családok esetében. Az élettársi kapcsolatban élőknél a szándék is kisebb arra, hogy gyermeket vállaljanak, a gyakorlat is ezt támasztja alá.

„Ez nem azt jelenti, hogy az élettársi kapcsolatban élők egyáltalán nem vállalnak gyermeket, de összességében statisztikailag kevesebb gyerek születik ilyen társkapcsolatban, mint házasságban” – hangsúlyozta a Krónikának a téma kapcsán Vita Emese kolozsvári szociológus.