A statisztikák szerint a Hargita és Kovászna megyei fogorvosok közül alig néhányan állnak szerződéses viszonyban a pénztárral. Maros megye sincs sokkal különb helyzetben, itt a szakemberek egynegyede kötött megállapodást.

„Drágább a leves, mint a hús”

A sepsiszentgyörgyi származású Márton Csongor úgy véli, a szerződéskötéssel „drágább lenne a leves, mint a hús”, magyarán a térítéshez szükséges dokumentáció elkészítése túlságosan sok időt rabolna el a fogászati munkától. „Nincs, és nem is volt szerződésem a biztosítási pénztárral, a papírok kitöltése helyett inkább ingyen kezelem a hozzám visszatérő gyerekeket” – mondja a Marosvásárhelyen dolgozó szakember, aki egyben a megyei kamara titkára is. Meglátása szerint,

Márton úgy véli, már az is jelentős előrelépés lenne, ha a finanszírozás ellenőrizhetővé tenné a gyerekek fogsorának állapotát. „A fiatal finn kollégák sokáig Romániába jártak gyakorlatozni, mert a saját országukban nem volt alkalmuk gyerekek fogát kezelni” – von párhuzamot az itthoni és a skandináv államban tapasztalt egészségügyi állapot között a marosvásárhelyi fogorvos. Míg egy foghúzás vagy tömés még „belefér” a költségvetésbe, a luxusnak számító fogszabályozás állami támogatásáról szó sem lehet.

Gyerekek, akik anyagiak híján nem jutnak kezeléshez

„Így egy gonddal kevesebb” – jegyzi meg némi iróniával Gyergyai Réka. A fogszabályozásra szakosodott orvosnő szerint az egészben az a jó, hogy így nem kell időt, energiát szentelnie a pénztárral való elszámolás lebonyolítására, és a pénzbírsággal fenyegetőző ellenőrök sem lógnak mindegyre a nyakán. A Marosvásárhelyen dolgozó fogorvosnő azonban

A fogszabályozás költségeit ugyanis csak a tehetősebb vagy az áldozatkész szülők tudják megengedni maguknak. Gyergyai Réka szerint már az is jelentős előrelépés volna, ha az állam a gyerekek időszakos ellenőrzését támogatná.

A nyárádmenti Lukafalva, más nevén Dózsa György község fogorvosa, Száva Hunor is úgy véli, sokat segítene a gyerekeken, ha az állam legalább az ő kezelésükre nagyobb figyelmet – és ezzel együtt pénzt – szentelne. A fiatal fogorvos azon kevés szakemberek közé tartozik, akik hónapról hónapra felveszik a harcot a bürokráciával, kitöltenek minden egyes nyomtatványt, és igényt tartanak a biztosító térítésére. „Nagyon kevés pénzről van szó, de pár rászoruló idős személynek, és néhány gyermeknek a minimális kezelésére elegendő. Ez főként abban a másfél éves időszakban derült ki, amikor a pénztár nem kötött szerződést.

– vázolja a helyzetet a fiatal szakember. Azzal, hogy 1989 után a román állam magánosításra kényszerítette a szakmát, számos pályakezdő orvost szinte lehetetlen feladat elé állított. Jobbára csak annak a fiatalnak volt esélye rendelőt nyitni, akinek a szülei képesek voltak biztosítani az indulótőkét.