A „Zöld Nyíl” bája: ha kellett, az utasok tolták, mégis nagy népszerűségnek örvendett a hegyaljai vicinális

A gépkocsi- és vagongyártásban úttörő Arad az elővárosi tömegközlekedés megszervezésében is élen járt. Már a millennium évében megalakult az Arad-Hegyalja Részvénytársaság, amelyet a városvezetés és a tehetős polgárság – főleg a hegyaljai szőlősbirtokosok – a helyi érdekű vasút megépítése céljából alapítottak, a kivitelezésre azonban még várni kellett. A 20. század elején vették elő újból a tervet, és Lőcs Rezső vezetésével nekiláttak a gyakorlatba ültetésének, az építéssel a berlini Henning és Hartwich Társaságot bízták meg. 1906 késő őszén pedig elindultak az első járatok. Igaz, kezdetben nehézségek is akadtak.

A vicinális 25 települést szolgált ki: 16 állandó és kilenc alkalmi megállója volt. A mintegy 60 km-es távon naponta négy – szüret idején hat – szerelvény is járt.

A „Zöld Nyíl” emlékét inkább csak az idősebb nemzedék őrzi. Néhány, kábeleitől megfosztott villanyoszlop, vagy a nyomvonalból megmaradt, a városi tömegközlekedésbe integrált, Arad és Gyorok között 25 kilométeren át zötykölődő villamosjárat kelthet nosztalgiát az emberekben a vicinális iránt. Az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés után a román vasúttársasághoz, 1984-ben pedig a helyi tömegközlekedési vállalathoz került a kisvasút. Karbantartására keveset fordítottak, a villamosközlekedés kiterjesztésével, a gépkocsik elterjedésével pedig fokozatosan épült le, mígnem 1991 októberében végleg felszámolták.

„Hagyták tönkremenni! A kocsikat talán a harmincas évek óta nem tartották karban, a vonalat se. Tehát ez nyugodtan működhetett volna, és működhetne most is. De azt hozták fel, hogy nem volt elég utas. Persze, hogy az utasok egy leromlott, elhanyagolt vonatra nem szeretnek felszállni” – legyintett Lehoczky Ferenc nyugalmazott vasúti mérnök.

„Fokozatosan épült le ez a korábban nagyon népszerű tömegközlekedési eszköz. Először, 1971-ben lebontották egy pártfőtitkári látogatást megelőzően, egyetlen éjszaka alatt, a szecessziós stílusban épült, érdekes, gombaszerű állomást az aradi Hegyalja téren, aztán pár évvel később a fedett peront is, a megállót a belváros szívéből, az úgynevezett motorállomástól kihelyezték a műtrágya-kombináthoz, Öthalomra, ami már megnehezítette a megközelítést, azt követően megszüntették a Máriaradna felé elágazó vonalat Gyorokról, Gyorokra pedig kivezették a városi villamost” – sorolta a megszűnéshez vezető állomásokat Puskel Péter.

Néhány motor- és pótkocsit Gyorokon a depóban őriznek egy felújított nosztalgiaszerelvénnyel együtt. Itt egy múzeumot is berendeztek.

A turistajárat vasárnapoként indult Mikelakáról, a megyeszékhely keleti külvárosából, és mintegy másfél óra alatt tette meg Gyorokig a 25 kilométeres utat. A végállomáson szórakoztató műsorral várták az utasokat, akik a menettérti jegy ellenében a bormúzeumot és a villamosmúzeumot is meglátogathatták.