Újabb Scheffler-ereklyéket találtak

„Scheffler János püspök 1950-es letartóztatásakor ruháit és személyes tárgyait tartalmazó bőrönddel hagyta el Szatmárnémetit. A bőrönd létezését feljegyzésekből sejteni lehetett, ám hollétéről ez év január 23-áig a Szatmári Római Katolikus Püspökség kutatói sem tudtak” – közölte lapunkkal Józsa János püspökségi szóvivő.

A csomagot pár napja adta át Körtvélyesy M. Simplicia, a Páli Szent Vincéről nevezett Szatmári Irgalmas Rend idős nővére Hankovszky Ferenc vikáriusnak. Az apáca elmondása alapján a püspök személyes holmiját tartalmazó utazótáska Scheffler 1952-es halálát követő évben került a szatmári rendtagokhoz. Az ereklyékre először a rendfőnöknő vigyázott, röviddel halála előtt pedig továbbadta rendtársnőjének. „A 80-as évek végén, amikor már gyengének érezte magát, mivel megbízott bennem, átadta a bőröndöt, és a lelkemre kötötte, amikor eljön az ideje, adjam oda az illetékeseknek. Ha nem érem el – ugye, ha halál előtt vagyok –, akkor adjam át egy megbízottnak. De hála istennek elértem, és most megfelelő kezekre bízhatom” – nyilatkozta Simplicia nővér. Józsa szerint a tárgyakat megvizsgálták, és hitelesnek találták. A csomagban a püspök ruhái között megtalálták az óráját is, amely most is működik.

A tárgyak megtekinthetők lesznek a püspöki palota dísztermében berendezett kiállításon. A nővér egyébként személyesen ismerte a püspököt, aki 1943-ban kánonvizsgáztatta őt. „Minket, az akkori elsőéveseket ő kánonvizsgáztatott abban a kis szobában, amelyet a zárdában kapott a püspöki palota lebombázása miatt. Én 1947-ben elkerültem Erdődre, és utána hallottam, hogy 1950-ben elvitték. Nagyon megsirattuk... Aztán jött a hír, hogy az emberek le akarták venni az elhurcolók kocsijáról, de ő kiállt eléjük és azt mondta: »Hagyjatok, mert nekem mennem kell, Isten katonája vagyok! «” – emlékezett vissza a nővér, aki úgy tudja, a püspök csodával határos módon élte túl a püspöki palota 1944-es bombázását. Schefflernek ugyanis azon a napon Szatmárhegyen volt dolga, ám az autó elromlott, így csak egy nappal később indulhatott vissza. „Neki akkor este kellett volna hazajönnie, de a kocsi nem lett kész, és így nem tudott visszatérni, életben maradt. A püspökségen tartózkodókat a légvédelmi sziréna vacsora alatt érte a nagyebédlőben, lementek a pincébe, és egy kivételével mind meg is haltak” – mesélte a nővér.