Tudományos konferencia az erdélyi örményekről

Õze Sándor egyetemi docens, a program egyik házigazdája szerint az április 25-i piliscsabai rendezvényt a tavalyinál nagyobb érdeklődés kísérte. Az elmúlt évben elsősorban erzsébetvárosi kutatásaikra építették előadásaikat a doktorandusok, idén pedig főképpen az erdélyi örmények „fővárosára”, Szamosújvárra fókuszáltak. A tavalyi konferenciához képest újdonság az is, hogy a fiatalok mellett „mestereik” közül is többen beszámoltak kutatási eredményeikről. Az egynapos program során egy dokumentumfilmet (Tokodi Gábor István: Örmény kultúra Szamosújváron) nézhettek, és húsz előadást hallgathattak meg az érdeklődők – főképpen művészet-, egyház-, társadalom- és sajtótörténeti témakörökben. Az örmény genocídiumhoz kapcsolódó négy előadás előtt bemutatták a tavalyi konferencia igényes kivitelezésű utódkiadványát is.
Egy pap, egy egyetemi tanár és két fiatal kutató személyében erdélyi résztvevői is voltak a rendezvénynek. A megjelentek köszöntésére felkért Szakács Endre, a szamosújvári örmény katolikus egyházközség plébánosa közvetlen hangú felszólalásában – egyebek mellett – kifejezte nagyrabecsülését és háláját az erdélyi örmények múltjának feltárásán fáradozó magyarországi kutatók iránt. Pál Judit, a Babeº–Bolyai Tudományegyetem Történelem-Filozófia Karának tanára a 19. századi erdélyi örmény identitásról értekezett, Nagyné Lukács Klára doktorandus a Világosító Szent Gergelyről elnevezett szamosújvári árvaház történetével ismertette meg a hallgatóságot, Poósz Lóránd doktorandus pedig az örmény népirtás erdélyi magyar és román sajtóbéli visszhangját vizsgálta.