Több száz zarándok Udvarhelyszék legnagyobb vallási eseményén

Népviseletben, virágkoszorúval díszített templomi zászlók alatt, papjuk vezetésével vonulnak évről évre a szentmise helyszínére, a Márton Áron téren felállított oltárhoz. A szentmisén Mátyás Károly, a székelyudvarhelyi egyházkerület főesperese köszöntötte a több száz hívet, Oláh Dénes marosvásárhelyi főesperes-plébános tartott szentbeszédet és Jakubinyi György gyulafehérvári érsek celebrált. A szentmise részeként később körmenetben, hagyományosan a zetelaki keresztalja vezetésével, egyházi énekek és imák kíséretében járták végig a városközpontot, a négy égtáj felé berendezett úrnapi sátrakat, stációt tartva, majd a búcsú hálaadással és eucharisztikus áldással zárult.

Udvarhelyszék legnagyobb egyházi ünnepe, az úrnapi búcsú nagy múltra tekint vissza. 1827-ben Szepesy Ignác püspök egyházmegyei szintű körlevélben kérte, hogy a plébániák együtt, a legünnepélyesebben és méltósággal üljék meg az oltáriszentség főünnepét. Más esperességektől, egyházmegyéktől eltérően csupán a székelyudvarhelyi főesperesi kerületben maradt fenn 180 év után is az együtt ünneplés szokása.
Úrnapja a pünkösd utáni tizedik nap, a katolikus egyházban rendszerint a Szentháromság vasárnapját követő csütörtök, parancsolt ünnep, amikor az egyházban, már az első századtól szokás megőrizni az oltáriszentséget a betegek, illetve mindazok számára, akik nem vehettek részt a szentmisén. De az ősegyházban is már nagy tisztelet övezte az eucharisztiát, akár a vértanúság vállalásáig. Az ünneplés mai rendjéhez hozzátartozik: a csütörtök az oltáriszentség emlékezetére rendelt nap, az utolsó vacsora emlékezetére. A kenyér és a bor kiváltságos ünnepe IV. Orbán pápa nevéhez fűződik, aki Szent Julianna lüttichi apáca látomása nyomán, és a Bolsena városában történt csoda hatására, az egész egyházra kiterjedően elrendelte úrnapja ünneplését. Orbán pápa bízta meg Aquinói Szent Tamást az ünnep miséjének és zsolozsmájának összeállításával. Ezek közül az ünnep szekvenciái és körmeneti énekei a középkori himnuszköltészet legmívesebb alkotásai. Babits Mihály és Sík Sándor fordításaiban olvashatjuk manapság is.