2010. június 04., 10:042010. június 04., 10:04
Az újszerű, interaktív elemeket tartalmazó istentiszteleti forma Finnországban keletkezett a 20. század 80-as éveinek végén, s azóta a német nyelvterületeken és Magyarországon is elterjedt. Az első ízben megszervezett erdélyi Tamás-misén, felekezeti határokat átívelően szolgálnak majd közösen lelkészek és laikusok. A Tamás-mise során, a hétköznapi nyelven megszólaló igehirdetés után húszperces „nyitott imádságidő”, úgynevezett „imádságjárás” áll a hívek rendelkezésére. Ezalatt az idő alatt mindenki szabadon mozoghat a megfelelően kialakított templomtérben, és igényeinek megfelelően vehet részt az istentisztelet eseményében: áldást kérhet, csendben imádkozhat, saját imáját megfogalmazva együtt imádkozhat egy lelkigondozó segítségével stb. Ennek megfelelően a főoltáron kívül több stációt állítanak fel, amelyek meditációra és imádságra hívogatnak. A szervezők lehetőséget biztosítanak arra is, hogy a résztvevők cédulán jelezzék, milyen tárgyban kérik az egész közösség imádságát. Ezeket összegyűjtik, majd beiktatják az istentisztelet közbenjáró könyörgésébe.
A Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye Családpasztorációs Központja szemléletformáló és gyakorlati alapképzésre hívja az egyházmegye házaspárjait.