Szent Erzsébetet ünnepelték

Szent Erzsébet 1207-ben született II. András (1205–1235) király harmadik gyermekeként, a legnagyobb valószínűség szerint Sárospatakon. I. Hermann türingiai őrgróf kérésére Erzsébetet a kor szokásának megfelelően már négyéves korában eljegyezték Hermannal, az őrgróf fiával, így Erzsébet Eisenachba, majd Wartburgba került.

Vőlegénye 1216-ban 19 évesen meghalt, ekkor annak öccse, Lajos jegyezte el. Az esküvőt 1221-ben tartották Eisenachban. Erzsébet a nála hét évvel idősebb Lajossal boldog házasságban élt. Erzsébet gyakran böjtölt, ostorozta magát, vezeklőövet is hordott. Éjjelente gyakran virrasztott. Első gyermekének születése után menedékhelyet alapított árva gyerekek részére, szegényeket segített. Második gyermeke születése után hálából 28 ágyas kórházat alapított, ahol maga is segített a betegápolásban. Lajos halála után annak öccsei, Raspe Henrik és Konrád igen keményen bántak Erzsébettel.

A 20 éves özvegyet megfosztották a vagyona kezelésének jogától és férje birtokainak jövedelmétől. A kialakult helyzet miatt az asszony elhagyta Wartburgot, fonással tartotta fenn magát, gyermekeit a megmaradt ékszereinek eladásából neveltette. Erzsébet később Assisi Szent Ferenc harmadrendjének tagja lett, és bár II. András hívta, nem tért vissza Magyarországra gyermekei neveltetése miatt.

A legenda szerint Erzsébet 1231-ben megjövendölte, hogy három nap múlva – fiatal kora ellenére – meg fog halni. A katolikus hagyomány azt tartja, hogy sírja mellett számos csodás esemény történt. IX. Gergely pápa avatta szentté 1235-ben. Szent Erzsébet marburgi sírja fölé 1236-ban elkezdték építeni a róla elnevezett templomot, amely 1283-ban készült el. Magyarországon IV. Béla, Erzsébet testvére építtette tiszteletére az első templomot Kápolnán.