Szent László arcrekonstrukcióját bemutató tárlat nyílt Győrött

 A komputerfestési eljárást alkalmazó Boda László professzor elmondta: a sikeres arcrekonstrukciót két kudarcos kísérletsorozat előzte meg, a hiányzó állkapocs különösen nehéz feladat elé állította. Boda László úgy vélekedett: az arcrekonstrukció nemcsak tudomány, hanem művészet is, bizonyos fokú intuíciót is feltételez.

Kustár Ágnes, a Magyar Természettudományi Múzeum antropológusa, a plasztikai arcrekonstrukciót készítő csapat tagja fotók segítségével ismertette a munka fázisait. Elmondta, az arcot „visszaépítik” a koponya alapján. Az arcrekonstrukciót a koponya gipszmásolatára készítik. Elsőként a nyakat és a rágóizmokat építették fel, majd az arc következett az izmok és a lágyrészek figyelembevételével.

Ennek során kialakul a szem- és a szájkörnyék karaktere. A szakember az objektivitás fontosságát emelte ki, rámutatva, hogy a módszernek vannak korlátai, így például a haj, a szemöldök, a szakáll jellegzetessége a csontokból nem következtethető ki. A koponyaereklye embertani vizsgálata alapján 50–55 éves, markáns férfit jelöltek meg a szakemberek.

A metrikus vizsgálatok alacsony és hátrafutó homlokot határoztak meg, jellegzetességként a csontos szemöldökív kiemelkedését és az orrgyök behúzottságát definiálták. A kutatók munkájának folyamatáról képet adó kiállítás június végéig látható. Szent László plasztikusan rekonstruált arcát a május második felében a Káptalandombon nyíló kiállításon tárják az érdeklődők elé.

Az arcrekonstrukciókat megelőzően a hermán és a benne őrzött koponyaereklyén orvosokból, antropológusokból, műszaki szakemberekből álló kutatócsoportok végeztek átfogó természettudományos és műszaki vizsgálatokat a Győri Egyházmegye felkérésére. A nemzeti ereklyék történetében mindeddig egyedülálló komplex program fontos spirituális törekvése, hogy Szent László kultuszát az érdeklődés középpontjába állítsa.