Régi és új freskók

A nagyszabású munkálat finanszírozásához szükséges pénzösszeg előteremtését a gyergyóalfalvi származású, Magyarországon élő Bege Attila vállalkozó, a Buda környéki Székely Kör elnöke vállalta fel. A begyűjtött 2–3 millió forintra rugó összeget a Székely Kör tagsága, a Kárpátaljai Szövetség, a helyi Rózsafüzér Társulat karitatív jellegű rendezvények során, többségében magánszemélyektől gyűjtötte be, de számos vállalkozó és egyéni adományozó is támogatta Bege templomszépítő akcióját.

„Talán a bűntudat munkált bennem szülőfalum elhagyása végett, de az is lehet Isten használt fel céljának eléréséért” – indokolta kezdeményezési szándékát Bege Attila, aki úgy véli a templom a falu jelképe, és a benne található értékeket meg kell mutatni a világnak. Czimbalmos Attila restaurátor elmondta, több mint négy réteg festék alól bontották ki a freskókat, amelyek, a stílusjegyek alapján ítélve, a 18. század végén, illetve a 19. század elején készülhettek. „Keletkezésüket tekintve semmilyen írásos adat nem áll a rendelkezésünkre” – magyarázta Czimbalmos, aki arra is kitért, a Domus Historia bejegyzéseiből tudják, négy alkalommal volt nagyobb felújítás a templomban. Először az 1920-as években festették át, amikor valószínűleg már egy réteg festék volt a freskókon, utána az 1930-as években, majd 1958-ban és végül 1992-ben.

A Hargita megye műemlékeinek hivatalos jegyzékében műemlék épületként szereplő templomot 1213-ban Árpád-kori alapokra építették, ám a történelem sodrásában több alkalommal is átépítették, felújították. A 15. században gótikus stílusban építették újjá, meghagyva a torony alsó emeleteit és kapuzatát. A jelenlegi főbejárat ablakai még mindig őrzik a gótikus stílusjegyeket. 1766-ban a templomhajót teljesen újjáépítették, végső formáját azonban csak 1773-ban kapta az épület, és a feltételezések szerint ebben az időszakban készülhettek a feltárt freskók is. 1930-ban egy újabb oldalhajóval bővítették ki a templomot.