Összefogva építettek templomot az andrássytelepi római katolikusok

Vasárnap volt az első alkalom, amikor a magyar kormány által ezelőtt több mint egy évszázaddal idetelepített katolikus híveknek, ahhoz, hogy misén vehessenek részt, nem kellett öt kilométert utazniuk a szomszédos városkába, Marosludasra, hanem saját templomukban dicsérhették az Istent. Amint a helyiek mesélik, őseik sokáig azért nem tartották fontosnak a templom megépítését, mert jómódú gazdákként vasárnap lovas kocsiba ültek, és behajtottak Ludasra. A rendszerváltás után körülményesebbé vált a vallási hajlékok építésének engedélyeztetése, ezért maradt a buszozás vagy akár a kétszer öt kilométeres gyaloglás. Az utóbbi években a telepiek már saját autójukkal vagy a félóránként közlekedő maxitaxival ingáztak a ludasi templomba.

„Az andrássytelepi embernek három órával több időt töltött ki az életéből a vasárnapi mise – mondja Tóth Sándor. – Érdekes látvány volt, amint a 19 férőhelyes kisbuszból harmincan-negyvenen szállnak le, majd a rá egy fél órára érkező következő járatból talán még annál is többen”. Vasárnap óta viszont mindez már a múlté; az andrássytelepi leányegyház tagjai ezentúl saját templomukban hallgathatják esperesük, Ambrus Vilmos prédikációját.

Tisztelgés Boldog Gizella előtt

A közigazgatásilag Ludashoz tartozó magyar falu mintegy kilencszáz lakójának egyharmada katolikus. Míg a reformátusoknak volt lelkészük, Katona Sándor révén a kommunizmus legsötétebb éveiben sikerült templomot építeniük, a kisebb létszámú katolikus közösségnek még jó húsz évet kellett várnia az eseményre. Miután múlt vasárnap az elsőáldozásra készülő Keresztes Hanna átadta a templom kulcsát Jakubinyi György érseknek és Isten házának kitárultak a kapui, több idős néni és bácsi megilletődve ismerte be: érdemes volt ennyit várni, és ezt megérni. Az Esztány Győző csíkszeredai műépítész által tervezett templom jól ötvözi a klasszikus és a modern stílust, tágas belseje fényt és meleget áraszt, ráadásul csodálatos akusztikával rendelkezik. „Ritka eset, amikor egy gyülekezet ilyen szépen összefog és plébánosával az élen templomot épít. A templomépítés mindig a jövőt jelenti, a reménységet, azt, hogy ez a nép itt akar maradni, és a következő nemzedékeknek is biztosítani akarja az istenházát, ahol hetente összegyűlhetnek” – méltatta az andrássytelepieket az ünnepi misét celebráló Jakubinyi György. A gyulafehérvári érsek külön köszönetét fejezte ki a helyi közösségnek, hogy az egyre embertelenebbé váló világban az első magyar „szentcsalád” tagja, Boldog Gizella – Szent István király hitvese és Szent Imre anyja – előtt kívánt tisztelegni, amikor templomának védőszentet választott. Jakubinyi hangsúlyozta: szükség van a példaképekre meg a családra, mert a család a társadalom, valamint az egyház jövőjét jelenti. A telepi lakók István király feleségéről mintázott domborművet is elhelyeztek a templom falán.

Oltárra helyezett összefogás

Amint a már két évtizede Ludason szolgáló Ambrus Vilmos kiemelte, az új templom oltárára a kenyér és a bor mellé a teljes közösség munkája és pénze, illetve a német, svájci és magyarországi adakozó kedvű katolikus testvérek segítsége is felkerül. A közösséget jól összefogó pap munkáját méltatva, Tóth Sándor elmondta, miután az építő esperes oly szorgalmasan gyűjtötte a köveket, most már a híveken a sor, hogy köveket, menynyei kincseket sorakoztassanak fel. Abban mindannyian egyetértettek, hogy bármilyen szép az épület, az igazi templomot az istenhívő gyülekezet jelenti. „Nem az számít, hogy mekkora egy közösség, az sem baj, ha kicsi, de legyen benne szeretet és egymásra való figyelés. Szükség van a fából, kőből készült épületre, de a legfontosabb, hogy itt hetente összegyűljetek, imádkozzatok és a végső szó mindig így hangozzék: Legyen meg a Te akaratod” – figyelmeztette az ünneplőket az érsek.