Királyok útján

A nyugati fogyasztói társadalom ilyetén behatása kommunizmus utáni, anyagilag elnyomorodott társadalmunkban is egyre inkább érzékelhető. A vallásos ünnepek egykori tilalmának állapotából 1989 után a ló másik oldalára estünk át. Hitbeli „gazdag szegénységünket” az Isten nélküli „szegény gazdagság” hivalkodása váltotta és váltja fel. Ezt mutatják a nem egyszer az ízléstelenségig túldíszített utcáink, tereink, kirakataink, és a szentségtörés határán mozgó reklámok felszínessége, az igazi ünneptől való elszakadása.
Elidegenedő világunk vásári forgatagában az ünnepet is kiárusítják. Hitbeli, lelki értékeink árucikké silányodnak, amelyeknek a kisded Jézus – jobbik esetben – csupán egy rokonszenves reklámhordozó motívuma vagy szereplője. A szent ünnep legfeljebb arra jó, hogy ünnepi szezonként tegye kelendőbbé az alkalmi vagy divatos portékákat.
Ebben, az igazi karácsonytól és a valódi ünnepi értékektől elrugaszkodott, lelkileg elsivárodó helyzetben mindannyiunknak a betlehemi pásztorok és királyok útjára kellene visszatérnünk: azokhoz, akik olyanképpen tárták a kicsiny Jézus elé ajándékaikat és kincseiket, hogy közben lelki kincsre leltek Õbenne, Isten megváltó kegyelmére és szeretetére.
Anyaszentegyházunk erre irányuló szívbéli jókívánságát hadd tolmácsolja egy keresetlen egyszerűséggel megfogalmazott ünnepi üdvözlet: „A királyok méltósága, az angyalok tisztasága és a pásztorok egyszerűsége ragyogja be karácsonyotokat, és adjon erőt az új esztendőben!”