Két orgona is van már a Vártemplomban

Ötvös többek között Molnár Tünde orgonaművész biztatására fogadta el az adományhangszert, de a döntésben az is szerepet játszott, hogy a debreceni Nagytemplomnak, illetve a lipcsei Tamás-templomnak is két orgonája van. Akkoriban még a régi, barokk orgona sem működött, ezért az egyházközségben úgy döntöttek, először megjavíttatják a régi hangszert, és csak azt követően hozatják el az újat.
A munkát Molnár József nagyváradi orgonaépítő mester vállalta. Amint azt az Eklézsiának elmondta, nem volt könnyű dolga, hiszen először le kellett bontania, majd újból felépítenie a hangszert, közben pedig pótolni kellett a tönkrement alkatrészeket. „Az orgonaépítő munkája mindig kockázatos, hiszen közben nem hallhatja, hogy a hangszert milyen hangot ad ki” – mondta a mester. Ezért az avatóünnepség egyfajta vizsgát is jelentett számára, hiszen akkor derült ki csupán, hogyan végezte el a rábízott feladatot. Molnár Tünde orgonaművész elégedetten szólt a hangszerről, és elmondta, azért látta szükségesnek egy második orgona felépítését, mert a régebbi, barokk hangszer nem alkalmas minden mű, főleg az újabb szerzemények megszólaltatására. Míg azon nagyon szépen szól a barokk zene, a 19. században épített orgona inkább a későbbi, a romantikus, illetve a kortárs művek megszólaltatására való.
A kétnapos ünnepi rendezvényen Ötvös József lelkész a Heidenoldendorfból származó hangszer regényes történetét ismertette. Elmondta, hogy 1998-ban, a hangszer századik születésnapja előtt a kisváros egyházi vezetősége új orgona vásárlásáról döntött. A régi hangszer néhány sípját a haustenbecki múzeumban helyezték el, emlékeztetőül a második világháború áldozataira. Eredeti helyéről ugyanis azért költöztették el, mert a templom, amelyben állt, akadályozta a német hadsereget a gyakorlatozásban. Miroslav Danys lengyel származású németországi lelkésznek született az az ötlete, hogy hátha Erdélyben még használható lenne az orgona. Csíkszeredában, Kolozsváron és a marosvásárhelyi Szabadság úti templomban érdeklődtek, de mivel mindhárom helyen túl alacsony volt a karzat a négy méter magas hangszer számára, felmerült a Vártemplom gondolata. Molnár Tünde biztatására a lelkipásztor és egyházközsége elfogadta az adományhangszert. Miután egy évszázadon át német nyelvű zsoltárokat kísértek a négy méter magas sípok, ezután magyar istentiszteleteken fognak szolgálni.