Gazdálkodni tanulnak az unitáriusok

Visszakapott mezőgazdasági területei, erdei és ingatlanjai a 125 erdélyi unitárius egyházközséget és a püspökséget új feladatok elé állította az elmúlt években.

A két világháború közötti erdő- és mezőgazdasági területek 85-90 százalékát visszaszerző magyar egyház képviselői mindenhol arra törekedtek, hogy ez a jelentős vagyon ne legyen kihasználatlanul álló teher, hanem hasznot hozó befektetéssé váljon az egyház számára. Dácz Tibor közgazdász, az unitárius püspökség gazdasági tanácsosa szerint gyülekezetről gyülekezetre igen változó a helyzet.

A nagy számok törvénye

Az egyház ma jelentős erdőségekkel rendelkezik. A földtörvény többszöri módosítása lehetővé tette, hogy a helyi és a megyei földosztó bizottságok felső határ nélkül szolgáltassák vissza a kommunizmus idején elkobzott területeket. A restitúció során sok múlott azon, hogy többségi magyar helyi önkormányzatok döntöttek az egyházi vagyon visszaadásáról, vagy pedig román vezetésű polgármesteri hivatalok.

Ez utóbbi esetben előfordult, hogy a történelmi magyar egyházak gyenge minőségű, letarolt, kitermelt erdőterületeket kaptak viszsza. Ahogyan néhány éve történt a Kolozsvár környéki Erdőfelek határában visszaszerzett 260 hektárnyi, az unitárius püspökség tulajdonába került erdővel.

„30-40 éves fákból alig van kitermelnivaló. Üzemterv alapján történik az erdőgazdálkodás: hiába a nagy kiterjedésű terület, ha több éven át még az őrzés költségeit sem tudtuk fedezni. Tavaly kerülhetett sor egy akkora parcella kitermelésére, amiből az előző esztendők kiadásai megtérültek\" – magyarázza Dácz Tibor.

A tölgy- vagy bükkfaerdő csak akkor hoz jövedelmet, ha a visszakapott erdőrészekben a fák zöme 70-80 éves, azaz nem volt masszív kitermelés az elmúlt években. Ilyen esetben is a nagy számok törvénye érvényesül: számottevő jövedelem száz hektár fölötti erdőtulajdonból termelhető ki. A gyülekezetekben gyakori 15-20 hektáros, jó állapotban levő egyházi erdőterület az őrzés évi költségeit és az egyházközség tűzifaszükségletét fedezi.

Négy-öt évente lehet anynyi pluszt kitermelni belőle, hogy bevételt is hozzon az önfenntartó gyülekezet számára. Van azonban néhány olyan székelyföldi egyházközség is, ahol 200-300 hektár jó minőségű erdőből gazdálkodhatnak, a szakember szerint ez az igazán jövedelmező tevékenység.

A visszakapott szántó-, kaszáló- és legelőterületek helyzete annyiban különbözik, hogy az egyházközségek nem gazdálkodnak: a mezőgazdasági területeket rendszerint saját egyháztagoknak adják bérbe, a gyülekezet jövedelme pedig a földalapú támogatás. Egy kis gyülekezet évi önfenntartásához szükséges mintegy 10 ezer eurós bevételben fontos szerepe lehet az uniós forrásból származó támogatásnak.

A földek restitúciója új kiadásokra is rákényszeríti az egyházközségeket: sok területnek tisztázatlan a jogi helyzete, sok parcellára még nem bocsátottak ki birtoklevelet. Nehezen megy a parcellák beazonosítása, hiszen egy-egy földdarab miatt az egész határrészt újra fel kell mérni, az erdő- és mezőgazdasági területek általában nincsenek telekkönyvezve.

Ingatlanbérlet vagy saját vállalkozás?

A kincset érő néhány kolozsvári belvárosi ingatlan magas ázsiója már a múlté. A válság előtti esztendők ingatlanbérlési bevétele azt is lehetővé tette, hogy az egyház megválogassa ügyfeleit, azaz magyar üzletembereket, vállalkozókat részesítsen előnyben. „2010 óta Kolozsváron annyira beszűkült az ingatlanbérlés piaca, hogy ma már őrülünk, ha egyáltalán van kinek bérbe adni a kereskedelmi helyiségeket\" – magyarázza a gazdasági tanácsos.

Ezt a jövedelemkiesést súlyosbítják a csődbe jutott cégek elmaradt, behajthatatlan tartozásai. Nem véletlen, hogy a tulajdonosok álma a komoly hálózattal, területi képviselettel rendelkező nagy cég, amelyik anyagi biztonságot is jelent.

Ilyet azonban nehéz találni, ugyanakkor az unitáriusok számára is fontos, hogy lehetőleg minden kiadható üzlet- vagy irodahelyiség gazdára találjon: az állami támogatás mellett ez a püspökség legfontosabb bevétele. Ebből kell támogatni a gyülekezetek fenntartását is, ugyanis egyre több a 100–200 lelket számláló kis egyházközség, amely önerőből nehezen tud talpon maradni, mondja Dácz Tibor.

Nem minden üzlethelyiségre, kereskedelmi felületre kerestek bérlőt az unitáriusok. 2010-ben döntötték el, hogy a pályázatokból és különféle támogatásokból beindított modern konyhát saját vállalkozásban hasznosítják. Ezt a kolozsvári unitárius kollégium diákjainak étkeztetése indokolta elsősorban. A 19 alkalmazott a diákétkeztetés mellett catering-szolgálatot és egy belvárosi kisvendéglő működtetését is biztosítja.

A szakember elismeri: az egyház felé kötelezettségekkel rendelkező céget nehezebb nyereségessé tenni. „Egy vállalkozás lényege a kockázatvállalás, az egyház azonban nem kockáztathatja magánszemélyhez hasonlóan a vagyonát, emiatt gazdasági pályán jóval viszszafogottabban mozog\" – jelenti ki Dácz Tibor. Az egyházi tanácsos szerint ezért is dilemma, hogy melyik a jobb megoldás: bérbe adni egy ingatlant, vagy egyházi vállalkozás keretében hasznosítani?

Agrárvállalkozó lelkészek

A két világháború közötti gazdálkodó lelkész képe mára gyökeresen megváltozott valamennyi történelmi magyar egyházban. Alig találni olyan papot, aki a falusi gyülekezetekben elődeihez hasonlóan felügyeli a gazdálkodást, vagy éppenséggel maga műveli az egyházközség földjeit.

Jakab Zsolt újszékelyi unitárius lelkész a ritka erdélyi kivételek egyike: az egyházközségtől, a hívektől és a polgármesteri hivataltól bérelt szántóterületen és kaszálókon 15 szarvasmarhának termeli meg a szálas- és az abraktakarmányt. Azt mondja, ez családi hagyomány: édesapja szintén lelkészként gazdálkodott, ő maga pedig állategészségügyi érettségi diplomájával iratkozott be a teológiára.

A 18 éve Újszékelyen szolgáló lelkész kettős életformáját elfogadta és támogatja is a gyülekezet: nemcsak lelkészként, hanem a gazdálkodáshoz értő mezőgazdasági szakemberként is segíti híveit.

Mint fogalmaz, számára soha nem volt kényszer a gazdálkodás, inkább eredményes jövedelemkiegészítésnek számít, hiszen a 270 lélekszámú és 120 egyházfenntartó tagból álló kis gyülekezete nehezen tudja vállalni az önfenntartás anyagi terheit. Jakab Zsolt a Székelykeresztúron egy évvel ezelőtt létrejött tejbegyűjtő és -feldolgozó szövetkezet támogatójaként és tagjaként úgy véli, hosszabb távon ez a járható a gazdálkodásból megélni akaró erdélyi gazdák számára.