Felfelé és egymásra figyeljünk

A lelkész emlékeztetett, hogy már az Ószövetségben a zsidó népnek is volt adventje, várták a Messiást. Ézsaiás könyvében olvassuk Isten ígéretét: Fiú adatik néktek. A zsidó nép várta a Messiást, a nemzeti szabadítót. A mai keresztyén ember adventben Jézus visszajövetelét várja, aki a bűneinktől szabadít meg.

„Adventnek négy arca van. Az első az ószövetségi, amikor a Messiást várták. A második az újszövetségi, amikor várták az Üdvözítőt, a Szabadítót. Az advent harmadik arca: várjuk Jézus visszajövetelét. Hiszen Jézus Isten ígérete szerint eljött, megváltott minket, és újból visszajön.

Mi most erre várunk, s közben megválaszolhatjuk azt a kérdést, hogy vajon, amikor visszajön, talál-e hitet a mi életünkben, a közösségünkben? Az advent negyedik arca a személyesség: Jézus eljött és eljön az én életembe. A keresztyén ember várja az Urat, hogy eljöjjön, megújítani a hitet, a reménységet, erőt, életet adni” – mutatott rá a lelkész.

Kifejtette, a karácsonyi emlékezés, amikor Jézus születésére, Földre jövetelére emlékezünk egy lelki zuhanyozás, felüdülő fürdőzés számunkra, hiszen újból emlékezünk arra, hogy Isten úgy szerette a világot, hogy elküldte a számára legértékesebbet, egyszülött fiát, érettünk. „Az advent lehetőség arra, hogy örvendjünk, és hálát adjunk Istennek azért, mert nekünk adta a legdrágábbját” – fogalmazott Szabó Árpád.

A református lelkész szerint a keresztyén embernek az adventben a csendre kell törekednie. „A fekete péntek vihara épp csak végigsöpört rajtunk, hangyabollyá alakította a vásárlók tömegét, most, adventben az ajándékok és pénz utáni hajsza helyét vegye át a csend, amelyben megismerhetjük Isten akaratát. Néha úgy érezzük, hogy az év utolsó hónapjában, decemberben kell elvégezzük mindazt, amit az elmúlt tizenegy hónap alatt elmulasztottunk, és nagy sebességgel próbáljuk behozni a mulasztásainkat. Holott most csendre, befelé és felfelé figyelésre van szükségünk. Arra, hogy felfelé nézzünk, Istenre figyeljünk. Felfelé és egymásra, szeretteinkre.

Milyen szép, ha egy családban a gyerekek és szülők, házastársak együtt tudnak készülni az ünnepre. Együtt tudnak elcsendesedni, imádkozni, adventet ünnepelni. Az adventet megelőző héten, a napokban a református egyházban bűnbánati nagyhetet tartunk. Jó lenne, ha mindenki a hét folyamán legalább egyszer eljutna egy bűnbánati istentiszteletre. Hogy ott elcsendesedhessen, kipakolhassa magából azt a sok felgyülemlett szorongást, nehézséget, bűnt, amit magával cipel. Vasárnap, advent első vasárnapján úrvacsorát osztunk, s hiszem, hogy aki el tudott csendesülni, és az úrvacsorában is részesül, jobb lábbal lép az adventi időszakba” – mutatott rá a lelkész.

Mint mondta, ha elcsendesedünk, az adventi időszakban lehetőségünk van jobban megismerni Isten tervét. „Mi sokszor arra törekszünk, hogy jártasak legyünk a politikában, a gazdasági élet területén, adventben arra kellene törekednünk, hogy jobban megismerjük Isten akaratát, hogy lelkiekben és szellemiekben is gazdagabbak lehessünk. Hiszem, hogy az az ember, akinek erős hite van, gazdagabb, teherbíróbb és szolgálatkészebb. Ebben az adventben az Úr megismerésében is előbbre kellene haladnunk. S ne arra törekedjünk, hogy egymásnak drága ajándékokat vegyünk, hanem mi magunk ajándékozzuk oda magunkat társunknak, mi legyünk egymásnak drágák” – tanácsolta a lelkész.