Emlékeztető – olvasói levél

Tizenkilenc évet szolgáltam Istennek, nemzetemnek és minden népnek, aki a gondviselésben hisz. Hisz az isteni erő egy magasabb szférából árad ki a földre, népek, nemzetek, emberek sorsába, életébe. Aki ezt megtapasztalta, átélte, tudja, mit jelent a kiválasztottság.

Milyen volt szolgálatom alatt a gyülekezet élete? A gyülekezet inkább népegyház jelleget mutat, hitvalló egyház kevés van szerte a világban. Gyermekkoromban közel állott a gyülekezet a 2000-es lélekszámhoz, 1994-ben még 1800 lelket számlált, ma már csak 1228 lélek van. Halódó gyülekezet. 19 év alatt eltemettem 500 embert, keresztelés ennek fele volt, konfirmációról és házasságkötésről nem is beszélve. Megkezdődött a vegyesházasságok folyamata. Családlátogatáskor lehetett felmérni igazából a családok hit-, lelki életét. Dolgos, szorgalmas nép alkotja a gyülekezetet. Törekszenek arra, hogy mindenük legyen, de egyházi és nemzeti ügyekre több gondot kellene fordítaniuk.

Lelkészi szolgálataim alatt kapcsolatokat teremtettem több magyarországi református gyülekezettel és önkormányzattal. Testvéri kapcsolatok alakultak ki, amelyek révén kirándulásokat szerveztünk. Magyarországról jöttek hozzánk és mi is mentünk. Sokat támogattak bennünket lelkileg és anyagilag is. Új, a templomig és kultúrotthonig vezető járdát készítettünk. Pénzt kaptunk templomi mikrofonra, hőszigetelő ablakokra a templom és a parókia részére. Cserépforgatást vittünk végbe a lelkészi lakáson, egy fedeles szint építettünk, gyümölcsfákat ültettünk a kertbe.

Megjavítottuk a kántori lakást. Nekem köszönhető, hogy az egyház visszakapta épületeit, a vasárnapi iskola részére épült ingatlant, amely egykor kultúrotthon volt. Néhai Dániel Elemér földbirtokos segítségével épült, nagyobb része utólag kenyérsütődeként működött, de most üres, fúj benne a szél. Másik részeiben Magyar Ház és cukrászda működik. A kántori lakást is visszakaptuk, a régi, vakolatlan iskolaépületet. Visszakaptuk az egyház 22 hektárnyi szántóföldjét és 8,10 hektár erdőt. Külföldi kapcsolataimmal egy 45 lóerős traktort, utánfutót és ekét szereztem ajándékba az egyháznak, illetve egy elektromos orgonát, amely a gyűlésteremben van. Az egyházközség tagjainak egy leje sincs benne.

A templom falai repedezettek voltak, félő volt, hogy beomlik. Ezért szükségessé vált a teljes javítás. Egy magyarországi cég javította meg jelentős összegért. A templom javításához a gyülekezet is hozzájárult. Négymillió forintot adott a csepeli önkormányzat. Cseri Kálmán lelkészbarátom pedig 1.700.000 forintot. De adtak a nagyhegyesiek, a tiszalúciak, a debreceniek is. Pályázatot is nyertünk Bukarestben és a helyi polgármesteri hivatal is többször segített pénzzel.

A 90-es évek presbiterei egyház- és pappártolók voltak. Mindig megkérdezték: milyen gondok vannak, mivel segíthetünk? Egyházi, önkéntes munka is volt. Ma már nincs. Minden megváltozott, sokszor rossz irányba, néha jó irányba. Olyan gondnoka az egyházközségnek, mint amilyen néhai Kádas András volt, nem lesz többé. Volt műveltsége, tisztessége, tiszteletadása, segítőkészsége, felsőbb iskolája. Azok, akik akkor valóban Isten Krisztus és az egyház, a lelkész mellé álltak, ma már a temetőben vannak. Akik ma élnek, nem is lehet az eltávozókkal együtt emlegetni, sem összehasonlítani. Mindenki a maga hasznát keresi, nem a Krisztus Jézusét.

Dr. Csiha Kálmán püspök a 90-es években engedélyezte, hogy a teológiára 120, aztán 80, végül 60 jelentkezőt vegyenek fel, összesen 260-at. Akkor senki sem gondolt arra, mi lesz ebből? A jelen megmutatja. Egyedül a gyülekezetek tudják megmondani, hogy milyen lelki vezetőjük van. Nem vizsgálták meg kelőképpen, hogy milyen lelkületűeket vesznek fel a teológiára. Csiha Kálmán sajnos meghalt. Az utána következő püspököt a fiatal lelkészek megpróbálták úgy irányítani, hogy az idősebb lelkészeket, akik tapasztalattal rendelkeztek, mielőbb küldjek nyugdíjba.

Összehívták az Igazgatótanácsot, a Zsinatot, a régi Statútum bizonyos részeit átírták. Ebből lett a jelenlegi Kánon, melyben a Zsinat határozatára 65 éves korban a lelkészeknek nyugdíjba kell vonulni, ha akarják, ha nem. Ezelőtt a nyugdíjkorhatár 70 év volt. De lelkipásztori kérésre egy évvel meghosszabbították. 2012. április 26-án jegyzőkönyvi határozattal a vámosgálfalvi presbitérium kérte, hogy maradjak szolgálatban még három évig. A jegyzőkönyvmásolatot átadtam a jelenlegi püspöknek, aki átadta az Igazgatótanácsnak. Az Igazgatótanács lesöpörte az asztalról.

Kilenc lelkész írta alá, hogy módosítsák a Kánon II. főrészének 11-ik paragrafusát. A püspök a Zsinat elé terjesztette, de az lesöpörte az asztalról. A parlamentekben módosítják a törvényeket, de az egyház merev. Az erőszak nem jó sem a családban, sem a társadalomban, sem a politikában, de az egyházban sem. Az egyház szeretetintézmény, nem parancsuralmi hatalom. Meg lehetett volna oldani szeretetben minden ügyet. Hisz a lelkészek nagyobb része nyugdíjba megy 65 éves korban, mert vagy megunta, belefáradt, kiégett, vagy őt unták meg. De akik szeretnek szolgálni, és a gyülekezet, a presbitérium kéri őket erre, azokat engedni kellene, hogy végezzék a munkájukat, mert nem az esperesi hivatalok, sem a püspökségek fizetik a lelkészeket, hanem az állam és a gyülekezetek.

Az egyházi vezetőknek, vezetésnek figyelembe kellene venni, hogy tartsák tiszteletben a presbitérium és a gyülekezet kérését. Nem lehet, hogy az egyik jegyzőkönyvet elfogadják, a másikat nem. A magyarországi református egyházban 70 éves korig lehet szolgálni, sőt még két évvel meghosszabítják, a római katolikus egyházban 75 évig is lehet. Amióta keresztyénség létezik, csak két törvény van: a tízparancsolat és Jézus hegyi beszéde, a többi emberi kitaláció, jobb felöl épít, bal felöl rombol.

Szabjuk magunkat, életünket, sorsunkat Isten törvényeihez, akkor igazi keresztyének, Krisztus-követők maradunk, tele szeretettel. És amit este mondunk, azt reggel ne másítsuk meg. Mert a múlt, türelem, a jelen, küzdelem, a jövő pedig Istentől való ajándék. Sokszor feltevődött a kérdés: hol az igazság? Ha az Isten bal kezében tartaná a részigazságot, jobb kezében pedig a teljes igazságot, én a bal kezére borulnék, és azt mondanám: Atyám add nekem a részigazságot, mert a teljes igazság nem embernek, hanem egyedül csak Neked való.

Az emberek jönnek, mennek, vezetők és vezetettek egyszer lettünk, de a világ világossága, Krisztus Jézus örök.

Keszegh András

református lelkész