Ellenállnak a sodródásnak Bélfenyéren

Heroikus munkát, saját szóhasználattal élve „gátépítést” végez a Fekete-Körös-parti Bélfenyéren Kiss Márton római katolikus lelkész. Az 1997-ben pappá szentelt, majd ide helyezett plébánosnak elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy Bélfenyér rászolgált a közeli Tenke nagy szüllöttje, Fodor Ferenc egyetemi tanár, kartográfus-történész által kölcsönzött névre, aki az el nem sodort faluként emlegette a két bihari települést.

Pedig az Árpád-kori Bélfenyért számtalanszor, többek között a török hódoltság, a múlt század kommunista kollektivizálása vagy a kilencvenes évek demográfiai hanyatlása idején is pusztulással fenyegette a történelem sodró ereje. Márton atya azonban 2000-ben néhány falubelivel megalapította a Kolping Családegyesületet, amelynek célja „egyházi önkormányzatként” felvállalni Bélfenyér közösségi életének megszervezését.

A partiumi szórványtelepülés gazdasági, szellemi és kulturális fejlesztésére törekvő egyesület aztán adományokból felújította a katolikus templom közelében fekvő, az állam által visszaszolgáltatott egykori zárdaépületet. Miután az impozáns ingatlanra visszakerült a kommunizmus idején eltávolított kereszt és felirat („Istenünknek és fajunknak – 1902.”), helyet kapott benne a frissen létesült Szent Miklós-gyermekotthon.

Az intézmény eddig több mint száz árva, félárva vagy szociálisan hátrányos helyzetű családból származó gyermeket nevelt fel, jelenleg 25 állandó lakója van. A bentlakók családként élnek együtt, az otthon biztosítja a szállásukat, étkeztetésüket, ruházkodásukat, az elemisták a helyi I–IV. osztályos iskolában, az általános iskolások Tenkén, a gimnazisták pedig Nagyszalontán és Nagyváradon tanulnak.

„Fontosnak tartjuk, hogy ne csak oktatásban, hanem nevelésben is részesítsük a gyerekeket. Emellett megpróbáljuk felrázni a falut is, hiszen igencsak kiöregedett, ezért igyekszünk támogatni a fiatalokat, hogy itt telepedjenek le, alapítsanak családot, esetenként házvásárlásba is besegítünk, valamint többgyerekes családok betelepítésével próbálunk tenni Bélfenyér eltűnése ellen” – magyarázta érdeklődésünkre a Böjte Csaba útját járó Márton atya, akinek tavalyi felhívására egy tíz- és egy ötgyerekes család már megtelepedett a bihari településen.

A gyermekotthon az egyház, valamint hazai és anyaországi civil szervezetek, magánszemélyek támogatásán kívül jórészt önerőből tartja fenn magát, éppen ezért minden segítséget szívesen látnak. Már csak azért is, mivel egyre többen kérik a pártfogásukat, az intézmény pedig szeretne minél több gyereken segíteni. Az otthon saját állatfarmmal rendelkezik, ahol tehenet, kecskét, disznót, baromfit nevelnek, földterületeket művelnek, és bár az intézmény lakói nem pazarolják az ételt, a vizet és az áramot, sok esetben nehezen tudják kiegyenlíteni a számlákat.

Éppen ezért jól fogott, hogy egy támogatótól nemrég napkollektort kaptak, amelynek köszönhetően felére csökkent az áramfogyasztás. Márton atya figyelme ugyanakkor arra is kiterjed, hogy a bélfenyéri fiatalok lelkileg-szellemileg is felkészüljenek az élet megpróbáltatásaira. A nemrég lezárult képességvizsga, továbbá a most zajló érettségi idején például rendszeresen imádkozik a diákok előmeneteléért.

„Ha azt akarjuk, hogy gerincesen kiállják az élet megpróbáltatásait, ilyenkor is szolidárisnak kell lennünk a gyerekekkel. Arra kell figyelni, hogy meglegyen bennük a kellő bölcsesség, egy-egy megbántás után ne uralkodjék el rajtuk a bosszú és a féltékenység” – állapította meg a bélfenyéri plébános.

Kiss Márton irányításával jelenleg az augusztus 17-ei falunapokra és az egyhetes gyerektáborra készülnek az otthon, valamint a falu lakói. A lelkésztől megtudtuk, idei rendezvényeikkel, valamint a Kolping-egyesület tevékenységéről megjelentetni tervezett könyvvel arra próbálják felhívni a közvélemény figyelmét, hogy nem szabad bántani az utca- és a cigánygyereket, valamint a kóbor kutyákat. „Felhívásunk arról is szól, hogy segítség, kamasz lettem! Minden önkéntes munka, anyagi támogatás nagy segítség gyermekotthonunk számára” – szögezte le a Krónikának Márton atya.