Elhunyt Zita nővér

„A hittel való első kapcsolatot egyedül való imádkozás által értem el. A hit fényénél, a kegyelem ereje által erős elhatározás érlelődött meg bennem, hogy közelebb kerüljek Istenhez” – mesélte Zita nővér. A középiskoláját Kolozsváron, a Marianumban végezte. Érettségi után egy évvel, 1947-ben belépett a Szent Családról elnevezett Mallersdorfi Szegény Ferences Rend novíciái közé. A rendet azonban 1948-ban a kommunista rezsim betiltotta. Ekkor Zita nővér betegápolói képzésben részesült, és a petrozsényi bányakórházba került tíz rendtársával együtt. 1959 után tizenhét évig a koraszülöttek osztályán teljesítette szolgálatát. 1978-ban csonttébécé támadta meg szervezetét, így 1981-ben nyugdíjazták. 1985-ben teljesült egyik nagy álma. „Negyven év alatt huszonkétszer adtam be az útlevélkérelmet, amit huszonegyszer visszautasítottak. 1985-ben végül megkaptam. Akkor ellátogattam a bajorországi Mallersdorfba, ahol feledhetetlen élményben volt részem: három hónapig fölölthettem a rend ruháját, amit nem viselhettem idehaza fél évszázadon át” – idézte fel vallomásában. Életében leginkább a kisgyermekekben próbálta a hitet életük szerves részévé tenni. Támogatta őket életük legszebb perceiben, a Jézussal való találkozásban, az elsőáldozás alkalmával. „Negyven éven át körülbelül ezer gyermeket adott a Gondviselő, akiket én gyámolítottam” – számolt be a nővér Szabó Attilának.

Demeter Kinga