Bűnbánat, megtisztulás, lemondás

Ebben az időszakban a hívők felkészülnek Jézus Krisztus feltámadásának, a húsvétnak a megünneplésére. A böjt vallásos gyakorlata a figyelem középpontjába állítja a bűnbánat, a megtisztulás, az áldozat és könyörgés fontosságát, valamint jelzi az ember Isten iránt tanúsított szeretetét és az érte való áldozatvállalást. Nagyböjtben a keresztények különös figyelmet fordítanak a szegények megsegítésére.
A hamvazószerda abból az ősi hagyományból ered, hogy a hívők a vezeklés részeként hamut szórtak a fejükre. Ez a szokás megmaradt abban a szertartásban, melynek során az előző évben megszentelt és elégetett, az elmúlást és megtisztulást jelképező barka hamujából a pap ezen a napon és nagyböjt első vasárnapján keresztet rajzol a hívek homlokára.
A hamvazószerda egyben a farsang és a húsvét közti választónap, az előtte lévő vasárnap farsangvasárnap, ezt követi a farsanghétfő, húshagyókedd és hamvazószerda. Ez a nagyböjt, a negyvennapos vezeklő és böjti időszak első napja, megemlékezés Jézus böjtölésének, illetve kínszenvedésének időszakáról. Az ünnep latin neve quadragesima (negyvenedik), utalásul arra, hogy a nagyböjt negyven hétköznapjának kell megelőznie húsvétot, Jézus feltámadásának ünnepét. A 7. századtól vált szokássá a bűnbánati felkészülés: az ókereszténység idején e napon a mezítlábas, zsákruhába öltözött bűnösöket a püspök a templomba vezette. A bűnbánati zsoltárok elimádkozása után fejükre hamut hintett, és kiutasította őket a templomból, miként Isten is kiűzte az első emberpárt a Paradicsomból. A kiutasítottaknak egészen nagycsütörtökig tilos volt a templomba belépniük.
Az 1091-ben Beneventóban tartott zsinaton II. Orbán pápa rendelte el a hívek számára a hamvazkodást a bűnbánat látható jeleként. Kezdetben a férfiak fejére hamut szórtak, a nőknek csak a homlokukra rajzoltak hamuból keresztet; ma ez utóbbiból áll a szertartás mindkét nem számára. A templomban a mise után a pap az előző évi szentelt barka hamuját megszenteli, s azzal rajzolja a keresztet a hívek homlokára, miközben ezt mondja: „Emlékezzél meg ember, hogy porból lettél, és porrá leszel”. A hamuval hintés ősi jelképe a bűnbánatnak, mivel a hamu az elmúlásra, a halálra figyelmezteti az embert. A kereszténység elterjedése előtti korokban nemcsak a mulandóság jelképe volt, hanem mosószer és a szappan alapanyaga, ezért egyszerre a gyász és a tisztaság jelképe.
A hamvazószerdát böjtfogó szerdának, szárazszerdának és aszalószerdának is nevezik. A II. Vatikáni Zsinat óta – a nagypéntekkel együtt – szigorú böjti nap a keresztény katolikus hívek számára: a 18 és 60 év közötti hívek háromszor étkezhetnek ugyan, de csak egyszer lakhatnak jól. E két napon és nagyböjt többi péntekén 14 évesnél idősebb tagjait arra kéri az egyház, hogy ne fogyasszanak húst.
A néphit szerint aki hamvazkodik, annak nem fog fájni a feje. Előfordult, hogy a templomból hazatérők összedörzsölték homlokukat az otthon maradottakéval, hogy a fejfájás azokat is elkerülje. A hamvazószerda és a nagyböjt első vasárnapja közti három nap neve „semmihét”, „csonkahét” volt, egyes helyeken a hamvazószerda utáni csütörtököt nevezték „kövércsütörtöknek”, „zabálócsütörtöknek”, amikor minden farsangi maradékot megettek, hogy elkezdhessék a böjtöt. Ez a név általában az egy héttel korábbi csütörtökre vonatkozott, valószínűleg itt a két nap szokásai egybemosódtak. n

Jótékonyságra int nagyböjti üzenetében XVI. Benedek pápa
„A húsvét felé vezető út minden évben nagyszerű alkalmat ad, hogy elmélyítsük keresztény hitünk értelmét és értékét. Arra ösztönöz minket, hogy újra felfedezzük Isten irgalmasságát, s ezáltal magunk is az irgalmasság tetteivel forduljunk testvéreink felé – fogalmaz XVI. Benedek pápa nagyböjti üzenetében. – Idén szokásos nagyböjti üzenetemben elidőzöm a jótékonyság gyakorlatával kapcsolatos gondolatkörnél, készülődve húsvét ünnepére. Jótékonynak lenni annyit jelent, hogy kézzelfogható módon sietünk szükséget szenvedő embertársaink segítségére. Ugyanakkor ez az aszkézis gyakorlata, amely abban segít, hogy függetlenné váljunk a földi javak birtoklásának vágyától. Jézus nyomatékosan rámutat arra, hogy milyen erős a materiális javak birtoklásának hatása, és hangsúlyozza, hogy egyértelműen döntenünk kell, máskülönben fennáll annak a veszélye, hogy ezek bálványokká válnak. A felebarátainknak nyújtott segítség lehetővé teszi, hogy ellenálljunk ennek az állandó kísértésnek, hiszen arra nevel minket, hogy észrevegyük szükségleteiket, és megosszuk embertársainkkal mindazt, ami az isteni jóság révén osztályrészünk lett. Ez a szegények részére folytatott adománygyűjtés célja, amely a világ számos részén gyakorlattá vált a nagyböjti időben. Ily módon a belső megtisztulás öszszekapcsolódik egy olyan gesztussal az egyházi közösségben, amit már az ősegyház is ismert.”