Béketeremtő isteni jelenlét

A béke, mint alaptéma, egyébként nem csupán a háromnapos rendezvényt határozta meg, a szeptembertől szeptemberig tartó éves időszakra kiválasztott téma az elmúlt hónapokban valamennyi egyleti rendezvényen előtérbe került. Az ifjúsági konferencia pedig egyben a téma összegzését is jelentette.
A siménfalvi rendezvényen résztvevők az előadások és a kerekasztal-beszélgetések során a béke különböző értelmezését járták körül. A bevezető előadásban Rácz Norbert ifjúsági lelkész, az ODFIE alelnöke a béke különböző értelmezési lehetőségeit vázolta fel. „A béketeremtés saját akaratunk és cselekvési erőnk függvénye” – hangoztatta a fiatal lelkész. A globalizáció és világbéke című előadásában Kolumbán Gábor, az Erdélyi Unitárius Egyház főgondnoka azt boncolgatta, hogy ahol a multinacionális vállalatok érdekei úgy kívánják, ott napjainkban is képesek háborút indítani. „A globalizáció előnyei mellett fontos annak hátrányait is figyelembe venni. Az elkövetkező években igencsak fontos lesz az erdélyi magyar közösség számára, hogy saját értékeit, egyedi tudását megfelelően kamatoztassa az új, európai léptékű világrendben. A világbéke ma még utópia, ám az arra való törekvés minden ember életében jelen kell, hogy legyen” – véli a főgondnok.
Tódor Csaba unitárius lelkész az Istennel való kapcsolat milyenségében láttatta a békét. Szerinte a béke tulajdonképpen az Istennel való létközösség megélését jelenti. „Másik béketeremtő erő Isten jelenléte és gondviselése mellett a halálfélelem. Ha hisszük azt, hogy halálunk után is gondoskodik rólunk valaki, félelmünk csökken, az egyén szintjén jelentkező belső, lelki béke pedig kiteljesedik bennünk” – hangsúlyozta előadásában Tódor. Éhn József, a Társaság a Kárpát-medence Magyarságáért elnöke a társadalmi felelősséget hangsúlyozta előadásában. „A különböző társadalmak közt úgy jöhet létre a béke, ha kijelöljük azokat a közös célokat, amelyeket a többség elfogad” – sommázott.
A konferencia alaptémáját két kerekasztal-beszélgetés is kiegészítette. Pénteken a különböző nemzeti közösségek közötti együttélésről beszélgettek a meghívottak, köztük a siménfalvi cigány közösség képviselői. Ez utóbbiak többsége társadalmilag elfogadott módon él a községben, ahol többnyire kosárfonással keresi meg a kenyerét. Ám egyikük mégis úgy vélekedett: „hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vetnek meg azok, akik magyarnak születtek”. „A nemzetek közti viszony értelmezésében kerülendő az általánosítás, ugyanakkor az elvégzett munka és az emberség kell, hogy az alapja legyen az egymásra vonatkozó véleményalkotásnak. Az előítéleteinktől mi magunk kell megszabaduljunk. A magyar–cigány együttélés sok éve megoldásra vár” – vonták le mintegy következtetésként, s talán egyben célkitűzésként is zárónyilatkozatukban a ODFIE-sek.
A szombati kerekasztal-beszélgetésen a felekezetek közötti béke került terítékre. A jelen lévő református, katolikus, baptista és unitárius lelkészek egyetértettek abban, hogy mennyire fontos és hasznos a különböző egyházak együttműködése. „Minden embertársban Jézus arcát kellene meglátni, és a szeretet erejével fordulni egymáshoz” – hangzott el.