Az önként vállalt elrománosodás fenyeget Csekelakán

A Maros megyei magyar falunak számító Csekelakát 1296-ban említik először a feljegyzések. Az akkori okiratok szerinti Chekelooka, harminc évvel később pedig Chekelaka már 1333-ban plébániatemplommal rendelkezett. A faluban ma már nincsenek katolikusok, és a régi, időközben reformátussá vált templom sem áll. A 450 lakosból valamivel többen mint háromszázan vallják magukat magyarnak. Nagy részük református, közel tíz százalékuk pünkösdista.

Megállás nélküli munka

„A 80-as években sokan váltak ki a gyülekezetünkből, amiért sajnos a papjaink is okolhatók, de az utóbbi időben megszűnt a lemorzsolódás” – meséli Ambrus András református lelkipásztor. Amikor a templomlátogatásról kérdezzük, a fiatal pap szomorúan állapítja meg, hogy „egyre vékonyabb”, tíz százalék körüli a betérők száma. A hívek nagy része csak ünnepnapokon vagy rendezvények alkalmával lépi át a templom küszöbét. „A csekelakiak szinte megállás nélkül dolgoznak. Mindegyre azt mondják, hogy a szénának, szalmának nincs vasárnapja. Nagyon szorgalmas emberek, ami meg is látszik házaikon, gazdaságaikon, de a szellemiek iránt, néhány falubeli kivételével, nem sok érdeklődést mutatnak” – panaszolja a lelkész. Ambrus András hiába próbált javítani a helyzeten, amikor meghirdette, hogy minden falubelinek ingyen kölcsönöz könyvet, csak egy-két személy jelentkezett. „Oda jutottunk, hogy ünnepekkor szinte nem találunk fiatalt, aki szépen fel tudna olvasni” – mondja.

A faluból sokan dolgoznak a szomszédos Aranyosgyéres környéki autópályaszakaszon, ráadásul a gazdaságot is szorgalmasan rendezik. „A határban szinte nincs műveletlen föld. Akad olyan család is, amelyik tíz hektáron gazdálkodik. A tehénállomány négyszáz körül mozog, de sok a traktor is. Kézzel már csak az udvarokban kaszálnak, amit lehet, gépesítettek” – dicséri a falubelieket a lelkész, de hozzáteszi, hogy „mindennek megvan az ára”.

Magyar van, magyar szellem kevésbé

„Ha üdítőt mondasz, és nem szukkot, zacskót, és nem pungát vagy plászát, akkor a csekelaki gyermek nem érti meg, miről van szó. Sajnos az Adj király katonát! is románul játssza, a számolós játékokról nem is beszélve” – kesereg a papné, Ambrus Melinda. Mint mondja, ez egyrészt az iskolának, másrészt a családban tapasztaltaknak tudható be. Míg az elemibe az anyanyelvi oktatás, ha összevont osztályokban is, de biztosított, ötödik osztálytól csak román nyelven tanulhatnak a kisdiákok. Mindaddig, amíg a magyar diákok teszik ki a román osztályok felét, indokolt volna az anyanyelvű oktatás visszaállítása, tartják az igényesebb szülők. A sok utánajárás és megalázkodás helyett azonban más megoldáshoz folyamodtak. Naponta iskolába viszik és hozzák gyermeküket a 14 kilométerre lévő Marosludasra.

Ennek ellenére az ifjú lelkész házaspár nem adja fel a reményt. Míg tavaly a faluban csak egy-két magyar gyermek született, idén volt olyan hét, hogy négyen jöttek világra. „Az utánpótlással nincs gond, Csekelaka a Malozsa-völgye legfiatalabb faluja” – állítja a lelkész. Valóban, kora délutáni órákban végigvonulva a falun, az ember mindegyre gondtalanul játszadozó gyermekekbe botlik. Az iskolai utánpótlásra nem kell soká várni: a magyar óvodába 14-en járnak. Anynyi a csöppség, hogy az egyház keretében kismamaklubot indítottak.

Az anyanyelvvel szembeni igénytelenségnek nemcsak iskolai jelei vannak. A legtöbb udvarból kétes minőségű román zene szűrődik ki. „Valóban a falubeli magyarok jelentős része inkább román zenét hallgat, és román tévéadókat néz. A magyar adókra csak akkor kapcsol át, amikor Mónikát, Balázst vagy Győzikét mutatják” – mondja keserűen a lelkész. A hittanórák látogatásával sem lehet dicsekedni. A lelkész szerint sok gyermek azért nem tartja ezt fontosnak, mert „az iskolában már volt vallásóra”.

Vendéglátásból jeles

„Ami viszont jól működik a faluban, az a nőszövetség – villanyozódik fel a papné, amint témát váltunk. – Ügyesen énekelnek, jó szervezők és vendéglátók, finomakat főznek”. Minderről több ízben is meggyőződhettek a csekelaki gyülekezet vendégei. A falubeli asszonyok a Malozsa-völgyiek találkozóján tehettek tanúbizonyságot kiváló házigazdaszerepükről. Az ifjúsági találkozón, a nőnapozáson, a teadélutánokon, az öregek vasárnapján, az anyáknapi ünnepélyen, karácsonyi szereplésen kívül 2008-ban a legnagyobb sikere a Biblia-kiállításnak volt. A tárlatot vasárnaponként szervezték meg, sorra az összes Malozsa-völgyi faluban. A papok és a hívek több mint ötven Szentírást gyűjtöttek össze. A magyarózdi gyülekezet a Váradi Bibliával rukkolt elő, de volt, aki az Izraelben kiadott héber nyelvű bibliáját hozta be. Az egyik csekelaki asszony a Moszkvában nyomtatott kommunista bibliát mutatta be, amit a tárlatlátogatók a Sátán bibliájának neveztek el.