Ahol a lélek megpihen: az adventi időszakban a feltöltődést biztosítja a hajnali roráté

A lelki elcsendesedés időszaka

Advent a várakozás, a lelki elcsendesedés időszaka, amikor minden külső cselekvés a lelkiekért kell történjen. Ehhez hozzájárulhat az adventi koszorú készítése, gyertyáinak meggyújtása, a rorátékon való részvétel, kézműves betlehem készítése, sőt a borbálaágvágás is – sorolja Urbán Erik. A ferences szerzetes úgy véli, bár minden évben megünnepeljük a karácsonyt, azt nemcsak ciklikusan kellene megélni, hanem spirálisan is felfelé kellene emelnie, hogy minden advent, minden egyházi ünnep révén lelkiekben gyarapodjanak a hívek.

Szerinte az adventi időszak két részre osztható: az első részében a szentírási szakaszok Jézusnak a második eljövetelére vonatkoznak, míg a második szakaszban már szorosan a karácsony, Jézus születésének megünneplését készítik elő. Ezért az adventi felkészülés egyik legalapvetőbb eszköze lehet, ha az emberek ebben az időszakban tudatosan figyelnek a szentírási szakaszokra. Ezek egy füzérként lassan-lassan kinyitják a karácsony titkát: a vágyakozás, várakozás végén pedig Isten kopogtat, a kérdés csak az, hogy kiben mekkorát csendül, egyáltalán meghallják-e a kopogtatást – hangsúlyozza.

Sajátos hangulat

Kiemelt szerepe van a felkészülés időszakában a roráténak, amely egy közkedvelt adventi ájtatosság. A katolikus templomok többségében minden hétköznap reggel tartanak hajnali szentmisét, amelyen a korai időpont ellenére a vasárnapihoz hasonló a részt vevő hívek száma. Erik testvér szerint sokaknak kihívást is jelent szentmisére menni hajnalban, sötétben, hidegben. S hogy miért fontos ez a korai virrasztás, várakozás, egy példázattal támasztotta alá: ahogyan a szülő is gyakran felkel éjszaka, hogy megnézze, gyermekével minden rendben van-e – még akkor is, ha az nyugodtan alszik –, úgy a hívek is, még ha jól is esne az alvás, felkelnek, hogy Istennel minél korábban kapcsolatot teremthessenek. Mindkét esetben a szeretet vezérli az embert. Arra is rámutatott, a hajnali szentmiséknek van egy sajátos hangulatuk: talán a csípős hideg, a sötét, az elhangzó Úr angyala imádság teheti sajátossá ezeket.

Megnyugvás minden hajnalban

Az ünnepekre való készülést, a lelki megnyugvást jelenti a rorátékon való részvétel csíkszeredai Dobos László számára, aki az utóbbi években a csíksomlyói kegytemplomban vesz részt a hajnali szentmiséken. Ezek az alkalmak az elcsendesülést biztosítják számára, amikor elengedheti a stresszes, zajos hétköznapokat. Mint elmondta, gyermekkora óta jár rorátéra, akkor még egy-egy nagyobb havazás után nem voltak letakarítva az utak, de térdig érő hóban, nagy hidegekben is elmentek a templomba. Emlékszik arra a jó hangulatra is, amikor még nem volt villanyáram, az emberek pedig viharlámpásokkal közeledtek az istenházához. A roráté után a gyermekek egyenesen az iskolába mentek, ahol a nyolc órakor kezdődő román oktatás előtt még részt vettek a hét órától tartott magyarórákon.