A tanítvány egyszerre fényforrás és só

Az idei ökumenikus ünneplésre ugyanis a lettországi keresztények a Bibliát, az égő gyertyát és a sót ajánlották jelképként, hogy láthatóan is kifejezzék a közös imádság során azokat a hatalmas cselekedeteket, amelyekre a keresztények elhívattak, hogy hirdessék az evangéliumot a világnak.

Jézus a keresztényi küldetést a föld sója, illetve a világ világossága jelképekkel tudatosította követőiben. Akkoriban sóval tartósították az élelmiszereket, hogy megóvják a pusztulástól. Ugyanakkor a só mint a bölcsesség jelképe, arra is utal, hogy Jézus a tanítványainak adta a tanítást, és ezzel a legnagyobb bölcsességet. Ezeknek tudatában sóként kell jelen lenniük mai tanítványainak is a világban, hogy az „íz”, Krisztus üzenete eljusson a szívekhez. Megérintő volt látni valóságosan is az ünnepélyesen kihelyezett emlékeztetőket az istentiszteleten, hiszen az imahét idei mottójának üzenetét erősítik: Arra hívattunk, hogy az Úr nagy tetteit hirdessük! (1Péter2,9).

Az unitárius templomban kedden Tamás Barna római katolikus ifjúsági lelkész egy olaszból fordított igaz történettel szemléltette: összefogással miként tudtak a közös kút vedréhez együtt kötelet fonni annak az alpokbéli falunak a lakói, akik korábban az ivóvíz kinyeréséhez egyenként vitték a vedret és a kötelet. Azóta Jézus kútjának nevezik a közös forrást. Az igehirdető ilyen szeretetfonalnak érzi a különböző felekezetűek közös imahetét. Szépen csendült a népdallal énekelt Álleluja és a Miatyánknál összefonódott a négyszázfőnyi gyülekezet keze. Pénteken a Kis Szent Teréz-plébániatemplomban, szombaton az unitárius templomban folytatódik az imahét.