Ursu-ítélet: nyakatekert okfejtésekkel és mellébeszéléssel indokolja a legfelsőbb bíróság a szekusok felmentését

A Legfelsőbb Bíróság bírái a Gheorghe Ursu megkínzásáért felelős Marin Pîrvulescu és Vasile Hodiș volt Szekuritáté-tisztek felmentéséről szóló ítéletükben azzal érvelnek, hogy 1985-ben a Szekuritáté által megvalósított elnyomás nem volt rendszerszintű, amely „a teljes aktív lakosság” információs ellenőrzésével valósult meg, hanem csupán „néhány személyre korlátozódó konfliktus” volt.

A bírák azzal is érvelnek, hogy a Szekuritáté által alkalmazott „úgynevezett elnyomó és megfélemlítő akciókat” ma is alkalmazzák a bűnügyi nyomozások során.

A bírák szerint továbbá a Ceauşescu-rezsim idején nem volt egyértelmű szándék az államhatalom ellenfeleinek szisztematikus kiirtására, és tagadják, hogy Gheorghe Ursu a kommunista rendszer ellenfele lett volna. A határozat indoklásában a bírák összehasonlították Gheorghe Ursu esetét és az Alexandru Vișinescu egykori, emberiesség elleni bűncselekmények miatt elítélt lágerparancsnok által vezetett Râmnicu Sărat-i büntetés-végrehajtási intézetben a politikai foglyok által elszenvedett kínokat.

Arra a következtetésre jutottak, hogy ha az 1948 és 1964 közötti években a kommunista hatóságok rengeteg román állampolgárt, különösen az elit értelmiségieket és a társadalmi élet minden területéről származó személyiségeket próbáltak fizikailag és szellemileg elnyomni, akkor ugyanez nem mondható el a titkosrendőrségről, amely Gheorghe Ursu után nyomozott és kínozta.

„Az 1948-1964-es évekkel ellentétben, amikor ezek a román nép elleni atrocitások történtek,

olyan aktusok révén, amelyek megfelelnének az elemzett bűncselekménynek, és amelyek lehetővé tennék, hogy a fogva tartott személyekkel szembeni bármilyen jogellenes magatartást ilyen típusú bűncselekménynek minősítsenek” – fogalmaztak a bírák.

Jogerősen felmentették a Gheorghe Ursu ügyében eredetileg emberiesség elleni bűncselekménnyel vádolt szekusokat

Jogerősen felmentették az egykori román kommunista politikai rendőrség, a Securitate két tartalékos tisztjét, akiket egy volt politikai fogoly, Gheorghe Ursu 1985-ben bekövetkezett halála miatt állított bíróság elé 2016-ban a katonai ügyészség.

A bíróság szerint az ügyész által felvetett következtetést, miszerint a Szekuritáté által szervezett elnyomás szisztematikus jellegű volt, és „a teljes aktív lakosság” információs ellenőrzésével valósult meg, tekintettel a Szekuritáté által 1974-1989 között megfigyelt vagy követett román állampolgárok számára, nem tudják elfogadni. A bírák azzal érvelnek, hogy a vádirat szerint „a teljes aktív lakosság” információs ellenőrzéséről van szó, de 1985-ben Románia lakossága több mint 22 millió főt számlált, és ha ennek csak a fele volt aktív, akkor a 110 000 (az ügyészség által 1989-ben megadott), különböző formájú informatív megfigyelés alatt álló személy

csupán az aktív lakosság 1 százalékát jelenti, és nem a teljes aktív lakosságot, ahogy azt az ügyész állítja.

Ugyanakkor a vádirat a Szekuritáté által az elnyomó intézkedések során alkalmazott módszerekkel kapcsolatban azt állítja, hogy a kínzás volt a fő illegális vizsgálati módszer a vádiratban szereplő személyek vallomásra bírására, emellett verték és éheztették, illetve erkölcsi nyomásgyakorlásnak vetették alá őket, de a bírák szerint „semmilyen bizonyítékot nem mutattak be arra vonatkozóan, hogy 1985-ben ezeket a módszereket alkalmazták volna, és ami még fontosabb, a bizonyítékokra hivatkozva nem állították, hogy az ellenfél hatalmában álló személyek kínzására, megcsonkítására vagy kiirtására irányuló szisztematikus szándék állt volna fenn”.

Indoklásában a legfelsőbb bíróság teljes mértékben tagadja Gheorghe Ursu politikai ellenállói státuszát, mondván, hogy

„Ebben az összefüggésben a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bírósággal egyetértve megállapítja, hogy H. sértett nem volt a kommunista rendszer ellenfele, és nem állt ellenséges viszonyban az állambiztonsági szervekkel, amennyiben véleményét és az állami politikával és vezetéssel való egyet nem értését nem hozta nyilvánosságra, az nem jutott el más módon a közvéleményhez, és nem váltott ki semmilyen következményt a külső valóságban (nem propagált ellenséges eszméket és elképzeléseket, és nem buzdított a szocialista rend elleni akciókra). Az áldozat tehát

nem fejezte ki nyilvánosan az állami és pártpolitikával és vezetéssel való egyet nem értését oly módon, hogy az állam biztonságára veszélyes személlyé vált volna

azáltal, hogy befolyásolta a közvéleményt és az állam és pártvezetés ellen tüzelte a lakosságot. Véleményeit és elégedetlenségét vagy magánnaplójában fejezte ki, de nem hozta nyilvánosságra, vagy a Szabad Európa Rádióban sugárzott anyagokban (ahogy az áldozat nyilatkozataiból kiderült), de a nevét nem említették, vagy a munkahelyén, de ezek nem olyan természetűek voltak, hogy felhívja vele magára a biztonsági szervek figyelmét” – állítja a bíróság, amely mindezt azzal próbálja alátámasztani, hogy Ursut köztörvényes bűncselekmény (külföldi fizetőeszközökkel való tiltott műveletek) miatt tartóztatták le.

A bíróság szerint Ursut azért nem lehet kommunistaellenes ellenállónak tekinteni, mert a kommunista állami szervekkel konfliktusban vagy ellenséges viszonyban álló személy olyan személy, aki a totalitárius kommunista rendszerrel ellentétes véleményt vallott, ezt nyilvánosan és nyíltan ki is merte fejezni, és ezzel a kommunista hatalommal szemben állt, az állami szervek pedig éppen e véleménye miatt tartóztatták le.

A legfelsőbb bíróság indoklásában az is szerepel, hogy

a titkosrendőrség által a Nicolae Ceaușescu nacionálkommunista diktátorral szemben álló emberek elnyomására alkalmazott módszereket a mai bűnügyi nyomozások során is alkalmazzák.

Ennek nyomán a megfigyelés, jelentések írása, házkutatás, telefonbeszélgetések lehallgatása, a levelezés megfigyelése és a rendszeres kihallgatások valójában a bűncselekmények felderítése során alkalmazott megfigyelési vagy kutatási módszerek és bizonyítási eljárások. Ezek többsége (a házkutatások és a kihallgatások kivételével) jellegénél fogva titkos, az érintett személy számára ismeretlen, így nagyon nehéz megérteni, hogy ezek az intézkedések hogyan sorolhatók az „olyan embertelen cselekmények közé, amelyek nagy szenvedést, illetve testi vagy lelki sérülést okoznak”.

Mint arról beszámoltunk, a legfőbb ügyészség már csütörtökön jelezte: elemzi azokat a rendkívüli jogorvoslati eljárásokat, amelyekkel megfellebbezhető a Gheorghe Ursu volt politikai fogoly kínvallatóit jogerősen felmentő legfelsőbb bírósági ítélet.

A legfelsőbb bíróság csütörtöki végzése a bukaresti táblabíróság 2019-ben hozott ítéletét emelte jogerőre. A két „szekust” (Szekuritáté-tisztet) eredetileg emberiesség elleni – elévülhetetlen – bűncselekményekkel vádolták, az alapfokon eljáró instancia azonban embertelen bánásmódra módosította tetteik büntetőjogi besorolását, és felmentette őket.

Az építészmérnökként dolgozó, verseket és prózai műveket is publikáló Gheorghe Ursut 1985-ben tartóztatták le, miután

megtalálták rendszerellenes feljegyzéseket tartalmazó naplóját.

Ursut főleg azért üldözték, mert a kommunista diktatúrát bíráló kommentárokat juttatott el az Egyesült Államok által működtetett Szabad Európa Rádióhoz.

A legfőbb ügyészség elemzi a rendkívüli jogorvoslati lehetőségeket a felmentett kínvallató szekusok ügyében

A legfőbb ügyészség elemzi azokat a rendkívüli jogorvoslati eljárásokat, amelyekkel megfellebbezhető a Gheorghe Ursu volt politikai fogoly kínvallatóit jogerősen felmentő legfelsőbb bírósági ítélet.

A katonai ügyészség szerint Marin Pîrvulescu tartalékos őrnagy és Vasile Hodiş tartalékos ezredes – akik abban az időszakban a Szekuritáté tisztjei voltak – úgy akarták leplezni Ursu börtönbe zárásának politikai indítékait, hogy külföldi valuta – 17 dollár – illegális birtoklásáért „gyártottak” neki közbűntényes eljárást.

A rendszeres kínvallatásnak kitett Ursu haláláért eredetileg csak a fővárosi „milícia” (a kommunista rendőrség) volt parancsnokát, annak helyettesét és Ursu egykori cellatársát, Marin Clitát vonták felelősségre, aki – a szekusok utasítására –

szintén rendszeresen verte őt.

Azt a vizsgálatot, amely a vallatást vezető két szekus esetleges bűnösségére próbált fényt deríteni, eredetileg vádemelés nélkül lezárták. A legfőbb ügyész azt követően rendelte el a dosszié újbóli kivizsgálását, hogy az egykori politikai fogoly fia, Andrei Ursu 2014-ben 17 napig tartó éhségsztrájkkal követelte az apját halálra kínzó egykori szekustisztek és politikai vezetők felelősségre vonását.

Az egykori milicistaparancsnok egészségi okokra hivatkozva elkerülte bebörtönzését, helyettese tíz évet ült, Ursu egykori cellatársa pedig kilenc év után, jó magaviseletért szabadult, de most ismét börtönben van, mert egy koppenhágai szállodában megölt egy légi utaskísérőt.