1910-ben épp fordítva állt a helyzet: a magyarok és a németek tették ki a város 85 százalékos többségét, a románság kisebb százalékban élt nálunk, mint Kolozsváron. De voltak szép számban szerbek, olaszok, bolgárok… Az 1989-es rendszerváltásig még élt Temesváron egy jelentős magyar–német–szerb közösség, mára mi maradtunk az egyetlen életképes kisebbsége a Bánságnak. Bár nem túl magas a létszámunk, messze mi vagyunk a legnagyobb kisebbség.

Többször elmondtam Dominic Fritz polgármesternek és Temesvár 2023-as Európa kulturális fővárosi teendőit felvállaló egyesület vezetőinek, hogy ezt a címet a város sokat hangoztatott multikulturalizmusával nyerte el, ezért kiemelten becsüljék meg a magyar közösséget. A város német polgármestere átlátja ennek jelentőségét. Nem tudom, hogy liberális színezetű politikai háttere ehhez hogyan viszonyul, de ő emberileg tisztában van a temesvári magyarság szerepével.

– A temesvári etnikumközi viszonyok kezelésében mekkora előrelépést jelent a Németországból Temesvárra telepedett Dominic Fritz polgármestersége?

– A korábbi polgármester, Nicolae Robu is tisztességes volt a helyi magyarsággal szemben.

Dominic Fritz azzal hoz újdonságot, hogy németországi németként – aki pár éve Erdélyben tanult meg románul – magával hozta a németországi önkormányzati modellt. Más kérdés, hogy az egy évvel ezelőtt elkezdett váltásnak mi lesz a végkicsengése, miként sikerül átalakítani a jellegzetesen romániai mentalitású polgármesteri hivatalt német modellre... Harminc embert menesztett a városházáról, akikkel perben áll. Jók a szándékai, felkészült polgármester, elképzeléseinek megvalósítása terén azonban vannak kérdőjeleim.

– Ön több évtizede Stuttgartban él, onnan jár haza Temesvárra. Milyennek tűnik Németországból egy romániai önkormányzat boldogulása?

– Onnan nézve elképesztő a különbség mind strukturálisan, mind az alkalmazottak hozzáállásában. A német önkormányzatokban hihetetlenül gyors, szorgalmas és célcentrikus munka folyik, ami teljesen különbözik a romániai munkastílustól.

Csak egy példát mondjak el a helyi önkormányzat működéséről. Amióta a magyar napokat szervezzük, szorosan együtt dolgozunk több alkalmazottal a polgármesteri hivatalból. Nem rosszakaratból, hanem a felületesen elvégzett munka miatt állandóak a bakik. A magyar napok második kiadásánál történt meg, hogy a városháza pavilonokat, sátrakat, asztalokat ígért nekünk. Többszöri érdeklődésemre megnyugtattak, hogy minden rendben.

Nem temesvári, hanem romániai jelenség ez. A rossz, átláthatatlan, sóhivatalszerű szervezés miatt történik meg, hogy az erős gazdasági háttérrel és sok adóbevétellel rendelkező településeken is – mint Temesvár – nehezen látszik meg a városgazda kezének munkája.

– Temesvár itthon maradt sváb lakossága a kilencvenes évek elején áttelepedett Németországba, de tömegesen mentek a magyarok is. Mára leállt az exodus?

– Néhány éve csökkent a külföldre vándorlás mértéke. 1990 első hónapjaiban hatalmas sorokban álltak a svábok a temesvári törvényszék előtt, hogy a kitelepedési papírjaikat rendezzék, de mentek a magyarok is. Ma már több temesvári magyar él Németországban, mint Temesváron. Jó látni azonban, hogy a kivándorlási trend lelassult. Egyre többen jönnek rá, hogy nem néhány száz eurós fizetéskülönbség kell a sorsunkról döntsön.

Temesvár jelentős gazdasági vonzerő, igen komoly német befektetéssel. Vállalkozóként tagja vagyok a 167 német céget tömörítő bánsági gazdasági csoportnak, a Deutschsprachiger Wirtschaftsclub Banatnak. A legnagyobb temesvári vállalat, a német Continental mintegy tízezer alkalmazottat foglalkoztat, akik között szép számmal vannak Székelyföldről érkező magyarok is.

– Milyen jövőt lát a bánsági, illetve a temesvári magyarság számára?

– A Bánságban régebb sem volt sok magyar falu, a mára megmaradt néhány magyar közösség folyamatosan apad. Ezzel szemben Temesvár egy más történet, hiszen a régió legnagyobb városa, amelyben nemcsak románok élnek, hanem magyarok is más vidékekről.

A nagyvállalatokhoz vagy az IT-szektorba érkező erdélyi magyar munkaerő több helyen is felbukkan a városban, sokszor csak véletlenül szerzünk róluk tudomást. Aki nem keresi a magyar közösséget, azt a magyar intézményeknek – iskola, egyház stb. – kell megkeresniük. A komoly értelmiségi réteggel rendelkező temesvári magyar közösség az Erdély különböző részeiből érkező friss munkaerőnek köszönhetően megújulhat. Rajtunk múlik, miként tudjuk őket megkeresni és bekapcsolni Temesvár magyar vérkeringésébe.

– A Temesvári Magyar Napok nyitógáláján úgy fogalmazott, az anyaország támogatása nélkül a bánsági magyar intézmények nem működhetnének. Mire szükséges ez a támogatás?

– Szinte mindenre: a visszakapott egyházi ingatlanok felújításától a magyar iskola, az iskolabusz vagy a kulturális intézmények fenntartásáig. Romániai viszonylatban Temesváron van a legtöbb műemlék épület: a 14 ezer ingatlan között sok van a római katolikus egyház tulajdonában. Elképzelhető, hogy ezek rendbetétele mibe kerül…

Igaz, a helyi önkormányzat is sokat segít, hiszen a polgármesteri hivatal finanszírozza a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház működését, ahogyan a Várbástya Egyesület idén is jelentős összeget kapott a helyi önkormányzattól a Temesvári Magyar Napok megszervezésére.

Temesvári tiszteletbeli konzulként amúgy mindig szóvá teszem Budapesten, hogy fontos az Észak-Erdély–Székelyföld tengely, de nagy jelentősége van a Bánságnak is. Ahol ugyan megfogyatkozott a magyarság, de a régió legnagyobb városában, Temesváron változatlanul pezsgő magyar élet zajlik.