HIRDETÉS
Mindennek hátterében a 2016-os parlamenti választásokat fölényesen megnyerő Szociáldemokrata Párt (PSD) és annak elnöke, Liviu Dragnea képviselőházi elnök állt. A belpolitika színpadán a PSD egyetlen komolyabb erőt képviselő ellenfele – a jobbközép Nemzeti Liberális Párt (PNL) éléről 2014-ben az ország legfőbb közméltóságává választott – Klaus Johannis államfő maradt, a választási kudarcot feldolgozni képtelen parlamenti ellenzék szerepét pedig az utca vette át.
A csaknem ötven százalékos parlamenti súllyal rendelkező PSD a PNL-ből korábban kivált, Călin Popescu Tăriceanu szenátusi házelnök vezette hatszázalékos szabadelvű párttal, az ALDE-val közösen alakított kormányt januárban, a szociálliberális koalíció pártjaival pedig az RMDSZ parlamenti együttműködési megállapodást kötött.
A koalíció intézkedéseinek legitimitását a fölényes választási győzelem után csak az kérdőjelezhette meg, hogy 2016-ban mindkét párt elnökét bíróság elé állította a korrupcióellenes ügyészség (DNA), Dragneát pedig egy korábbi ügyben jogerősen el is ítélték: két év felfüggesztett börtönbüntetést kapott.
Bár mindketten - sok más megvádolt politikushoz hasonlóan - tagadják bűnösségüket politikai leszámolás áldozatainak tüntetve fel magukat, személyes érintettségük sokak szemében hiteltelenítette a PSD-ALDE koalíció minden olyan próbálkozását, amely az ügyészi túlkapások visszaszorítására, a DNA és a titkosszolgálatok feltételezett összefonódásának korlátozására irányult.
Dragnea és Tăriceanu 2017-ben egyre nyíltabb küzdelmet folytatott a DNA megzabolázása érdekében, mivel szerintük a vádhatóság ma politikai rendőrségként működik, és hamis feljelentésekre alapozva sorra távolítja el a közéletből azokat a választói felhatalmazással rendelkező politikusokat, akik szembeszegülnek a Romániát háttérből irányító, obskúrus „párhuzamos állam” akaratával.
A választási kampányban beígért béremelések és adócsökkentések bejelentése után a PSD-ALDE koalíció év elején elérkezettnek látta az időt, hogy a büntetőjogot és perrendtartást is módosítsa, de politikai ellenfelei pillanatok alatt meggyőzték híveiket arról, hogy Dragnea és Tariceanu csak saját bőrét próbálja menteni és még a reményét is el akarják venni annak, hogy egyszer majd sikerül Romániában a közpénzek eltulajdonítását megfékezni, a törvényeket semmibe vevő kiváltságosakat felelősségre vonni.
Miután heteken keresztül tüntetők tíz- és százezrei vonultak utcára korrupcióellenes jelszavakkal Romániában, a kormánykoalíció taktikát váltott
és az ügyészek túlzott hatalmának korlátozását célzó intézkedéseit gyors lerohanás (sürgősségi kormányrendelet) helyett az ellenállást lépésenként felőrlő, elhúzódó hadviseléssel (parlamenti törvénymódosítással) próbálta életbe léptetni. Ez utóbbi módszer is heteken keresztül tartó tüntetéshullámot váltott ki ősszel, ezek a demonstrációk azonban egy nagyságrenddel kisebbek voltak. A Facebookon szerveződő ellenzékiek legfeljebb néhány tízezer embert tudtak mozgósítani az év eleji százezrekhez képest.
Közben eltelt az év anélkül, hogy az igazságszolgáltatást átszervező, a büntetőjog alkotmányellenes cikkelyeit módosító jogszabályok hatályba léptek volna, a PSD-ALDE koalíciónak pedig teljesíthetetlen választási ígéreteivel és az ebből fakadó társadalmi elégedetlenséggel is szembe kellett néznie.
Bár a korábbi intézkedések nyomán a romániai reálbérek mintegy tíz százalékkal nőttek, ősszel már a szakszervezetek is tüntetni kezdtek Romániában,
mert a kormány csak úgy tudta az újabb 25 százalékos közalkalmazotti béremelésről szóló ígéretet tartani, hogy a járulékbefizetési kötelezettséget a munkavállalókra hárította, így a 2018-tól életbe lépő bruttó béremelés nem eredményez már többletjövedelmet, jó, ha az alkalmazottak nettó bére nem csökken.
Két tüntetési időszak között a Romániában elmaradhatatlan kormányválságokra is jutott idő 2017-ben, de a társadalmat nem rendítette meg túlságosan, hogy
a korábban ismeretlen Sorin Grindeanu után az addig szintén ismeretlen Mihai Tudose vette át a miniszterelnöki szerepet.
Az országnak azért kell most időnként új kormányfő nevét megtanulnia, mert a PSD választási sikerének kovácsa, Liviu Dragnea pártelnök priusza miatt nem kérhette magának a posztot, és kénytelen a kormány vezetését eleinte hűségesnek tűnő, de előbb-utóbb önállósulni próbáló helyettesekre bízni.
A júniusi kormányfőcserének az volt a pikantériája, hogy Grindeanu nem volt hajlandó önként lemondani, így a PSD kénytelen volt saját miniszterelnökét bizalmatlansági indítvánnyal megbuktatni.
A belpolitikai csetepatéból az RMDSZ is kissé megtépázva került ki, mert miután Dragnea szorult helyzetét a magyar érdekképviselet saját törvénytervezetei elfogadtatására próbálta kihasználni, az ellenzék nacionalista támadásainak célpontjává vált,
ami a kormányválság elmúltával is jó ürügynek bizonyult a PSD-ALDE koalíció számára a magyar igények teljesítésének halogatására.
A következő év az 1918-as - Erdély és a Román Királyság egyesülését kimondó - gyulafehérvári román nemzetgyűlés centenáriumának esztendeje lesz Romániában. Kérdés azonban, hogy a 2017-ben felhalmozott belpolitikai feszültség közepette mennyire lesz ünnepi hangulatban az ország, a történelmi régiókat összekötő autópályák, a társadalmat összefogásra és építkezésre sarkaló közös célok híján nem fullad-e magyarellenes hangulatkeltésbe, nacionalista petárdák puffogtatásába a jeles évforduló.
