Elemzők az utcai összecsapások után: megoldás kell a szociális bomba robbanásának elkerülésére

Egy gépkocsi megpróbálta elgázolni az ellenfél „harcosait”, majd amikor ez nem sikerült, és az autó belerohant egy kerítésbe, megtámadták és szétverték. A csatatéri hangulat közepette a helyszínre érkező helyi rendőrök képtelenek voltak lecsillapítani az indulatokat, hiába próbálták kiemelni a hangadókat. A katasztrófát végül a nagy erőkkel kiérkező csendőrség és a rendőrség előzte meg, a levegőbe leadott figyelmeztető lövésekkel szétválasztották a feleket, és tizennyolc embert állítottak elő kihallgatásra a felelősök közül. Közülük nyolcat őrizetbe vettek gyilkossági kísérlet és garázdaság gyanúja miatt.

Az esetről készült felvételt közzétevő Europol rendőrszakszervezet arra panaszkodik, hogy

Hasonló jelenetek zajlottak vasárnap este Bukarest Rahova negyedében és Ploieşti-en is: mindkét helyszínen rend­őrök, csendőrök és kommandósok közbelépésére volt szükség a konfliktus lecsillapítására, Bukarestben még figyelmeztető lövéseket is le kellett adni.

– mutatott rá Barabás T. Mint kifejtette, Nyugaton volt 500 év, hogy kialakuljon a demokráciának egy igen hatékony válfaja, amely keretében háromoldalú vagy más szóval tripartit (munkavállaló, önkormányzat/kormány, munkaadó), helyi szinten való egyeztetéssel tudnak hatékonyan reformokat, gazdasági, oktatási, szociális projekteket indítani. Például az önkormányzat olcsón ad telket annak a vállalkozónak, aki helyi munkanélkülieket foglalkoztat, a kormány pedig a szakszervezet együttműködésével szakképzést nyújt. A mostani vészhelyzet idején minderre kevés idő és lehetőség volt. Gyakran egyszerűen nincsen idő, és megfelelő eszköz a reformokhoz, de a demokráciák igencsak változatosan tudnak társadalmi békét megvalósítani.

– részletezte az elemző.

Eddig is voltak konfliktusok a romák és az erőszakszervezetek között

Pászkán Zsolt politikai elemző, Románia-szakértő emlékeztetett: a roma közösség jelentős (általában társadalmi periférián élő) része és az erőszakszervek (elsősorban a rendőrség és a csendőrség) közötti kapcsolat eddig sem volt „felhőtlen”, a jelenlegi vesztegzáras időszak előtt is sor került összecsapásokra bizonyos kiélezett helyzetekben.

Ezek a vádak a vesztegzár körülményei között továbbszaporodtak, a román rendőrség amúgy általánosan tapasztalható „túlbuzgóságát”, bírságolási „munkaversenyét” gyakran etnikai diszkriminációként értelmezve.

Elegendő mennyiségű és megfelelő minőségű adatok hiányában ezt meglehetősen nehéz cáfolni vagy megerősíteni, de már az ilyenfajta benyomások, vélekedések megjelenése is elegendő ahhoz, hogy egy alapvetően bizalmatlanság által jellemzett közösség-hatalom kapcsolatban forráspontig növekedjen a feszültség. Amúgy ez a fajta mechanizmus nemcsak a román–roma kapcsolatra, hanem a magyar közösség és a román hatalom képviselői közötti viszonyra is jellemző, így ennek kialakulásának folyamata számunkra is ismerős lehet.

Az a kormány, amely gyengén menedzseli a válságot, népszerűtlen lesz, és ha ehhez dez­informálás is társul, akkor blokkolódhat a gazdasági újjáépítés is, mert nem fizetik az adót, a kormány nem tud mozgósítani, helyi szinten partnert találni” – részletezte.

Ezt a közösségi és hagyományos média is felerősíti, felerősítheti, hiszen az összecsapások képei, illetve a többségi társadalom részéről tapasztalható bűnbakkeresés (elég csak Nicolae Bacalbaşa szociáldemokrata politikus vagy Vladimir Tismăneanu liberális történész rasszista kijelentéseire emlékeztetni) alkalmasak arra, hogy a két szemben álló tábor saját, a másikét teljesen kizáró narratíváját erősítse.

„A fő kérdés most az, tud-e a helyi, de főleg a központosítás fennmaradása miatt még mindig túlságosan domináns központi hatalom bizonyosfajta alternatívát, olyan válságkezelési megoldást találni, mely egyaránt tud értelmes és a roma és az (esetenként magyar) többségi közösség által egyaránt elfogadható jövedelemforrást biztosítani a jelenleg semmilyen anyagi tartalékokkal nem rendelkező közösségek számára. Erre vannak kísérletek, de ezek egyelőre általában helyi kezdeményezések, mint például a jeddi, ahol a polgármester a helyi mezőgazdasági tevékenységet kívánja támogatni. És képesek-e a hatóságok ezekben az esetekben kiszűrni az „ügyeskedőket”, az ilyenfajta támogatásokkal visszaélőket, hiszen a mostani kiélezett helyzetben ezek akkor is sokkal nagyobb súllyal nyomnak a latba a szintén nehézségekkel szembesülő (esetenként magyar) többségi közösségnél, ha egyedi, elszigetelt esetekről van szó” – hangsúlyozta Pászkán.

A bukaresti kormánynak kell lépnie

Arra is kíváncsiak voltunk, az elemzők szerint képes lesz-e Románia a járvány lejárta után a helyzet kezelésére, vagy várhatóan ismét azt a forgatókönyvet választják, hogy minél több, potenciális szociális problémát jelentő polgára hagyja el az országot, illetve hogy várható-e ezek után Románia presztízsének további romlása. Barabás T. János ennek kapcsán emlékeztetett: Románia nemzeti jövedelmének közel fele a külgazdaságból, az exportból ered, a fő partner az EU. A német kormány szerint országuk az idén 2-3 százalékos GDP-visszaesésre számíthat, de jövőre jelentősen növekedni fog a gazdaság.

Az EU hatalmas pénzügyi segítségével és közös piacával ki lehet törni a válságból. Az ország gazdasági újjáépítésének a külső feltételei tehát jók.

„A gazdasági élénkítés és a társadalmi diszkriminálás elleni fellépés első lépéseit a kormány és a parlament kell hogy megtegye, ha ez nem történik megfelelően és időben, akkor fokozódnak a bajok: roma és nem roma bűnözés, korrupció, kivándorlás, káosz, presztízsvesztés, gazdasági válság.

A Nyugaton lévő romániai romák kérdéséhez egy megjegyzésem lenne. Franciaország a 16–18. századok között a törökök hivatalos szövetségeseként rengeteg pénzt, ágyúkat, tüzéreket adott az isztambuli portának, hogy Ausztriát, vagyis a Német-római Birodalmat keletről, Magyarország és Havasalföld felől támadják. A török hadak nyomában vándorolt ide Közép-Európába az Oszmán Birodalomból a roma közösség nagy része. Igaz, ez rég volt, de arra szeretnék utalni, hogy Európa társadalmainak alakulásában közös a felelősség, és ha Románia felelős, akkor legalább ennyire pl. Franciaország is” – szögezte le Barabás T.

A román kormányok eddig megkerülték a problémát

Pászkán Zsolt eközben arra mutatott rá:

Márpedig a gazdasági válsággal fenyegető jelenlegi helyzet a legkevésbé sem lesz alkalmas arra, hogy nagyszabású megoldások szülessenek a szociálpolitikában. Nagyobb valószínűsége van egy kíméletlen (még ha el is fojtott) „túlélési” harcnak, ami újabb rétegeket fog külföldre kényszeríteni, amikor és amennyiben erre lehetőség lesz. „És itt megint fontos tényező lesz, hogy a törvényesen munkát vállalók mellett számos olyan személy fog (újra) külföldre özönleni, vagy legalábbis ezt megpróbálni, akik többé vagy kevésbé nyíltan törvénysértő tevékenységből akarnak jövedelemre szert tenni. Ami talán változni fog az eddigi helyzethez képest, az az lesz, hogy a közeljövőben az eddigi célországok, főleg Olaszország és Spanyolország szintén jelentős nehézségekkel néznek majd szembe, ami nemcsak a közvélemény ingerküszöbét fogja tovább csökkenteni, de a hatóságok hajlandóságát is arra, hogy továbbra is szemet hunyjanak ezen törvénysértő jelenségek és a forrásaik felett” – vetítette előre.

Az elemző arra is kitért: egyelőre nehéz megmondani, hogy ez miként hat majd ki a Romániáról mint a nyugat-európai aszociális elemek egyik fő forrásának tartott országról kialakult vagy kialakított képre. Ez is elsősorban attól függ, hogy milyen mértékű lesz a válság, esetleg a recesszió a nyugat-európai országokban, illetve mekkora lesz a nyomás arra, hogy valamilyen „külső” bűnbakot keressenek a belpolitikai (gazdasági és társadalmi) bajokra. Mindenesetre a helyzet, legalábbis rövid és középtávon a legkevésbé sem nevezhető megnyugtatónak.