– Kampányfogásról lenne szó, ezzel próbálja meg Bukarest elterelni a figyelmet arról, hogy a kormány választási évben nem kezeli a legjobban a koronavírus-járványt, esetleg a közelgő Trianon-évforduló állhat a provokációk hátterében?

 – A magyar Trianon-évforduló román visszhangja egy műbalhé, hiszen a magyar kormány által támogatott, Ablonczy Balázs történész által vezetett megemlékező bizottság igen visszafogottan, tárgyilagosan, minden nacionalista felhang nélkül dolgozik, és külön ügyelnek arra, hogy a nem magyarok véleményét is bemutassák. Nézzék meg kérem a megemlékező bizottság honlapját.

Más dolog az, hogy egyes román tényezők még ezt is támadják, mert bukaresti felfogásban nem a tény a fontos, hanem az interpretáció. Vagyis számukra az igazság az a hazugság, amit sokszor ismételnek. A Johannis magyarokat satanizáló beszéde egyértelműen egy kétségbeesett kampányfogás, hiszen épp a nyilatkozata előtt lett ismert egy IMAS-felmérés, miszerint az államfő pártja, a nemzeti liberális PNL 33%-ra süllyedt a felmérésekben, az ellenzék támogatottsága pedig növekedett. Vagyis erős eszközöket kell bevetni a népszerűségnyerés érdekében.

 – Esetleg az bosszantja őket, hogy Magyarország jó viszonyt ápol a Románia által saját hűbérbirtoknak tekintett Moldovával, és ezt egy egészségügyi szállítmánnyal, illetve Szijjártó Péter külügyminiszter chișinăui látogatásával is bizonyították?

 – Vélhetően a román kormányzatot zavarja a magyar külpolitika aktivitása Moldova Köztársaságban. Annak ellenére, hogy Budapest udvarias, megfelelő hangnemben kommunikál Chișinăuval, nem oktat ki senkit, és a gazdasági kapcsolatokat helyezi előtérbe, valamint az uniós integrációt támogatja. Bukarest érdeke, hogy egy Moszkva-Budapest-Tiraszpol állítólagos szövetséggel hiszterizálja választóit, és egyes nyugati köröket.

Van egy másik ok is szerintem. A román-moldáv politikai kapcsolatok gyengék, Bukarest nem váltotta be infrastruktúra-építési ígéreteit, a moldávok nagy része nem osztja a nagyromán elveket. Ha a román-moldáv kapcsolatok rosszak, akkor a balkáni elv szerint haljon meg a szomszéd kecskéje is, és ne legyenek jók a magyar-moldáv kapcsolatok sem.

A nagypolitika persze ennél összetettebb. Érdekes összefüggés, hogy a Johannis elnöknek magyar ügyekben tanácsot adó Dan Dungaciu, a román akadémia információs hadviselés intézetének (LARICS) igazgatója, román állampolgársága dacára a románbarát Radu Timofti moldovai államfő vezető tanácsadója volt Chișinăuban 2012-2016 között. Az általa felfogott román nacionalizmus moldovai térnyerése érdekében Dungaciu például utcai erőszakos zavargások mögött állt, és korrupt ottani politikusokból épített ki románbarát hálózatot, akik közül páran börtönbe kerültek a moldovai banksíbolási botrány után.

Gyűlöletet kelteni a társdalom egyik fele iránt, eszelős összeesküvés-elméleteket állampolitikai szintre emelni, a gazdasági problémák helyett kitalált etnikai problémákkal foglalkozni szomorú eredménnyel járhatnak: tömeges kivándorlás, rosszul működő állam, bizalmatlanság az intézmények iránt, gazdasági válság, kezelhetetlen társadalmi feszültségek.

 – Miért vállalhatta fel a német származású államfő ezt az utóbbi évtizedben példátlan, korábban is csupán a legszélsőségesebb román pártok által alkalmazott uszító hangnemet? Várható, hogy folytatódnak a hasonló magyarellenes provokációk Románia részéről? Megpróbálhatják mindezt ürügyként felhasználni az erdélyi magyar közösséget segítő magyarországi beruházások elleni támadásra?

 – Johannis egy romániai politikai irányt képvisel, amely most szélsőséges eszközökkel próbál megkapaszkodni a közvéleményben, nem látok összefüggést ezzel, és etnikai származásával. Meglátásomban, ha a két kormányfő nem egyezik meg gyorsan egy együttélési minimumban, a kapcsolatok javításában, akkor fokozódni fog a román kormányzat magyarokkal konfrontálódó politikája. A kompromisszum amire szükség lenne – mindkét fél számára engedményeket jelentene, hiszen mi magyarok sem vagyunk hibátlanok – és azt, hogy visszafogottan, párbeszéddel oldjuk meg a vitás témákat, és nem indulatos üzenetekkel. Hiszen a magyarok nagy többsége nem akar határrevíziót, ez önmagában is abszurdum, és a hétköznapi életben a magyar és román üzletemberek, művészek, orvosok és sorolhatnám, nagyon is jól jönnek ki.

Érdemes lenne tárgyilagosan beszélni esetleges székelyföldi különleges nyelvi, oktatási, jelképhasználati jogokról, hiszen ezt lehetővé teszi a román alkotmány. Minek a sok mumus revizionizmusról? Kinek az érdekeit szolgálja? A mostani feszültségek tehát mesterségesek, nem a valóságot tükrözik.