Elemző a Krónikának a pedagógussztrájkról és a belpolitikai helyzetről: fennáll a magyarellenesség erősödésének a veszélye

A pedagógus-szakszervezetek túlbecsülhették a zsarolási lehetőségeiket, de az is megtörténhet, hogy egyéb mozgatórugók fedezhetők fel a két hete zajló sztrájk mögött – jelentette ki a Krónikának Pászkán Zsolt, a budapesti Külügyi és Külgazdasági Intézet elemzője. A nagybányai születésű elemző lapunk kérdésére, miszerint véletlen, hogy a sztrájkot pont arra az időszakra időzítették, amikor a PNL és a PSD a koalíciós megállapodás alapján miniszterelnököt cserélt volna, mivel ez a dátum éppen a vizsgaidőszakok környékére esett, amikor a legjobban fáj egy pedagógussztrájk, vagy szándékolt, kifejtette: nyílt forrásokból dolgozva ezt nem könnyű megítélni.

„Annak fényében, hogy a kormányfőváltás tervezett időpontjával, május végével (még ha voltak is lebegtetések ezzel kapcsolatosan a két román kormánypárt vezetői részéről), valamint a vizsgaidőszak időpontjával is egybeesett, illetve azt figyelembe véve, hogy az oktatási szakszervezetek nem rendelkeznek túl sikeres tiltakozási múlttal (legutóbb 18 éve szerveztek jelentősebb sztrájkot), úgy vélem, hogy

a szakszervezeti vezetők vagy túlbecsülték a zsarolási potenciáljukat, vagy más mozgatórugók is vannak a tiltakozás mögött”

Oktatási miniszter: a tanügyben minden fizetés emelkedik, 8500 lej lesz a bruttó átlagbér

Az elmúlt hetek ébresztőnek bizonyultak, megértettük, az iskolai személyzet munkája alapvető fontosságú – jelentette ki pénteki sajtótájékoztatóján Ligia Deca oktatási miniszter.

– hangsúlyozta az elemző.

Kifejtette: az első hipotézist azt támasztja alá, hogy a kormányfőváltás és a vizsgaidőszak időpontjaihoz képest túl közel indították a tiltakozást ahhoz, hogy a követelések – esetleges – nem teljesítése esetén az idő múlása egyre nyomasztóbbá váljon a politikusok számára, vagy közvetlenül (a váltás esetében), vagy közvetve (a vizsgák elmaradása miatti növekvő társadalmi elégedetlenség miatt).

„Ráadásul

a szakszervezetek számára ez utóbbi, a vizsgákkal kapcsolatos bizonytalanság csak addig egyértelműen előnyös, amíg csak fenyegetésként létezik.

A vizsgák esetleges elmaradása, vagy megnehezülése, a diákok számára (még inkább) kényelmetlenné válása már nemcsak a politikusokat, hanem az oktatási rendszerhez tartozókat is nehéz helyzetbe hozhatja, mert már nem lehetnek biztosak a – vélt, vagy valós – társadalmi szolidaritás megmaradásában és a hangulat is könnyen ellenük fordulhat. És amennyiben a politikai vezetés (például az oktatási miniszter) talál valamilyen áthidaló megoldást (az éves érdemjegyek vizsgajegyként való elfogadása, vagy valami hasonló adminisztratív trükk), akkor a tiltakozóknak még kevesebb zsarolási potenciáljuk marad. Ezt a hátrányt csak az kompenzálhatja, ha más jelentősebb foglalkoztatotti csoportok is csatlakoznak (amire vannak próbálkozások a börtönőrök, a rendőrök és más közalkalmazottak esetében). De a fenti elemekben olyan sok bizonytalansági tényező van, hogy ez inkább a szakszervezeti vezetők tapasztalatlanságát, alkalmatlanságát bizonyítaná” – magyarázta a Krónikának Pászkán Zsolt.

Rámutattunk: a sztrájk kapóra jött a PSD-nek, hogy a válsághelyzetre hivatkozva ne akarja átvenni a kormányfői tisztséget. Tényleg csak ennyi áll mögötte, vagy a jelenlegi pénzügyi válsághelyzetben továbbra is szívesebben látja a liberálisoknál, hogy ők legyenek inkább reflektorfényben, és ők amortizálódjanak? – kérdeztük.

Pászkán Zsolt szerint nem zárható ki egy második hipotézis sem, amely szerint

létezhet egy összejátszás a szakszervezeti vezetők és a PSD vezetői között,

mivel közöttük – bár már némileg megfakult módon, de azért még mindig létező – „történelmi” személyi és szervezeti kapcsolatok vannak.

„A Romániában korábban sohasem alkalmazott kormányfői „vetésforgó” már a bevezetésekor sem volt feszültségmentes. Amikor egy elvesztett parlamenti választás és két szemetesbe dobott kormányfő után a Nemzeti Liberális Párt ezzel a »vetésforgóval« újra nyeregben érezhette magát és újra reménykedni kezdhetett abban, hogy sikerül megállítania a párt támogatottságának csökkenését, sőt, akár még növekedési pályára is állhat, éppen a PNL egyes politikusai kezdtek már a közös kormányzás első hónapjaiban arról beszélni, hogy – talán – mégsem kellene leváltani Nicolae Ciucă kormányfőt, amikor annak eljön az ideje. Ahogy kezdett kiderülni, hogy ez a változás nemcsak nem következett be, de a PNL egyre inkább a harmadik helyre süllyedhet a pártok támogatottsági ranglistáján, kezdtek elhalkulni a váltást elutasító hangok, és

egyre erőteljesebben volt érezhető az a szándék, hogy a PNL valamilyen ürügyet kereshet egy 2024-es választási „szuperév” előtti ellenzékbe vonulásra

(akár a koalíción belül, megszabadulva a kormányfői tisztségből következő felelősségtől, akár azon kívül is). Eközben hirtelen a Szociáldemokrata Pártban elkezdtek felerősödni azok a vélemények, amelyek valamilyen kiutat kerestek abból a helyzetből, hogy a PSD-nek egy általuk vártnál rosszabb bel- és külpolitikai és gazdasági helyzetben kelljen átvennie egy kormány vezetésének felelősségét. Ennek jele volt az a felesleges vita, amely a két román párt közötti koalíciós megállapodás tisztségekre vonatkozó részének valamiféle „újraértelmezésére” vonatkozott, holott a megállapodás – szinte kivételes módon – nagyon pontosan rögzítette néhány tárca (közlekedés, beruházás, pénzügy, igazságügy) és néhány kormányzati tisztség (kormányfőtitkár, miniszterelnökséget vezető személy) elosztásának és cseréjének módját. Ilyen körülmények között a PSD-s Sorin Grindeanu hirtelen támadt ragaszkodása a közlekedési tárcához inkább tűnik ürügynek, mint e szakterület iránti szeretet megnyilvánulásának” – vélekedett az elemző.

Rámutatott: ezek alapján nem lehet elvetni azt a feltételezést, hogy a mostani tiltakozásukkal a szakszervezetek a PSD számára nyújtanak segítséget (még nem világos, hogy szándékosan, vagy akaratlanul), egyrészt azzal, hogy egy PNL-hez köthető területen keltenek zavart (Klaus Iohannis elnök a két kudarcos mandátumát egy elvetéltnek tűnő „oktatási reformra” alapozta, és a miniszter is duplán „érintett”, egyrészt PNL-sként, másrészt Iohannis embereként), másrészről elodázzák a PSD színvallásának pillanatát, amikor a szociáldemokratáknak nyíltan ki kellene mondaniuk, hogy kormányon (esetleg a kormányt vezetve) akarnak nekivágni a 2024-es választásoknak, vagy inkább ellenzékben, ahogy a PNL is szeretné.

„Ez a döntés szerintem még nem született meg, mert

a két román kormánypárt vezetői és „agytrösztjei” még nem tudják modellezni a számukra legmegfelelőbb megoldást.

Így aztán marad a kivárás és a halogatás, amit segíthet egy ilyen „külső” tényező, mint egy sztrájk, melynek kezelése – szükségletek szerint – egyszerre lehet majd a koalíciós pártok szolidaritásának megnyilvánulása, vagy ellenkezőleg, az egymásra mutogatás eszköze” - ecsetelte.

Rákérdeztünk arra is, hogy belebukhatna a kormány a sztrájkba, ha a pedagógusok kitartanak? Ha nem, mi várható a sztrájk után? Lezajlik a kormányfő- és minisztercsere, vagy kenyértörésre kerülhet sor? Érdeke lenne valamelyik kormánypártnak a koalíció felrúgása? Pászkán Zsolt szerint

a kormány nem a sztrájkba bukhat majd bele, hanem a pártok vezetői és „agytrösztjei” szintjén zajló modellezések eredményétől függően érhet véget a mandátuma.

„Jelenleg az a képlet látható, hogy a két román kormánypárt vagy együtt marad kormányon, vagy mindkettő ellenzékbe vonul. Az előbbi mellett szól az, hogy a PSD és a PNL számára egyformán kockázatosnak tűnik úgy nekivágni egy rendkívül drágának ígérkező, 4-6 kampánnyal terhelt 2024-es évnek, hogy nem rendelkeznek ellenőrzéssel a kormányzati források felett. Ráadásul úgy tűnik, hogy amennyiben valamilyen nem várt fejlemény nem történik a következő másfél évben, akkor a parlamenti matematikában a következő választás után sem várható nagyon lényeges, strukturális (azaz nem 5-10 százaléknyi) változás a koalícióképes és a koalícióképtelen erők között. Márpedig ebben az esetben úgy a PSD, mint ahogy a PNL számára is fontos (lehet), hogy ne ejtsenek egymáson nehezen gyógyítható sebeket, amelyek megakadályoznának egy újabb koalíció létrehozását.

Így aztán nem zárható ki az a megoldás sem, hogy mindkét román kormánypárt ellenzékbe vonul,

mondjuk úgy, hogy a »szlovák modellt« követve találnak egy balekot, aki az elkövetkező másfél évben képes a kormányzás benyomását kelteni, ugyanakkor szelektív hozzáférést biztosítani (az eddig) kormányzó PSD-nek és PNL-nek” – hangsúlyozta az elemző.

Arra a felvetésünkre, miszerint elképzelhető, hogy az RMDSZ-t tényleg kitúrják, illetve haa igen, az elindíthat-e valamilyen magyarellenes diskurzust, esetleg épp ez lenne a cél, Pászkán Zsolt kifejtette: a politikai izmok RMDSZ-szel szembeni fitogtatásában, legalábbis egyelőre,

elsősorban a PNL érdekelt, mert úgy a helyhatósági, mint ahogy a parlamenti választás esetében ennek a pártnak a jelöltjei ütköznek a leggyakrabban RMDSZ-es ellenfelekbe.

Számukra egyaránt megoldás lehet az is, ha a koalíció fennmaradása esetén ténylegesen és formálisan is megfosztják az RMDSZ-t a területi vezetői számára (is) fontos forrásoktól.

„A két »megfosztás« abban merül ki, hogy míg a jelentős és a helyi közösségeket közvetlenül érintő fejlesztési tárca elvesztése tényleges forrásvesztést jelent, a formális jellegű, azaz a tárcák elvonása (pl. a sporttárcáé), vagy elkobzása (mint például a fejlesztésé, holott az nem tárgya a koalíciós megállapodásnak) egyaránt az érintett megalázását célozza a saját (jelen esetben a PNL) és az érintett (az RMDSZ) támogatói előtt.

Ráadásul ez a helyzet meglehetősen kellemetlen helyzetbe hozza a státusza feletti ellenőrzéssel nem nagyon rendelkező RMDSZ-t, mert ha lenyeli a megfosztásokat, akkor a politikai ellenfelei, hangsúlyozom, jelenleg elsősorban a PNL,

úgy érezheti, hogy valójában bármit megtehet az RMDSZ-szel, és ezt kiterjesztve, az egész magyar közösséggel szemben is.

Így még inkább szabad kezet kaphatnak a párt véresszájú képviselői és ez a magyarellenes szóbeli, vagy akár tettleges provokációk megszaporodásához vezethet.

Ugyanez a PSD esetében is megtörténhet, ott is vannak szép számmal olyanok, akik alig várják, hogy kiélhessék ilyen jellegű késztetéseiket, és egyelőre csak a PSD-s vezetők haszonelvűsége akadályozza meg őket ebben. Marcel Ciolacu és társai most azt figyelik, hogy a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR), vagy valamilyen más, az elkövetkező hónapokban esetleg megjelenő szervezet mennyire jelenthet veszélyt a 2024-es parlamenti választási eredményeikre.

Meglehet, hogy

a PSD-sek jelenleg azt is számításba veszik, hogy a következő parlamentben akár olyan erővel rendelkezhetnek majd, hogy a PNL-t kihagyva is koalíciót képezhetnek az RMDSZ (amennyiben újra teljes jogú szervezetként, azaz az 5 százalékos küszöböt elérve kerül be) és a nem magyar kisebbségek frakcióival együtt.

Ezért aztán megelégednek azzal, hogy a koalícióképesség szempontjából veszélytelenebb ügyekben éljék ki a magyarellenességüket, és dobjanak egy csontot a soviniszta magyarellenes választóknak, mint amilyen a Novák Katalin elnök bejegyzésével szembeni műfelháborodás volt” – hangsúlyozta lapunknak az elemző.

Felvetésünkre, hogy elképzelhetők-e előre hozott választások, és ha igen, kinek állnának inkább érdekében, kifejtette: az összes lehetséges változat közül ezt tartja a legkevésbé valószínűnek.

„Nemcsak azért, mert Romániában meglehetősen nehéz eljutni az előrehozott választásig, és már túl sok idő sincs a törvényes lehetőség megszűnéséig, hanem azért is, mert nehezen hihető, hogy Klaus Iohannis (akinek még maradt némi alkotmányos ereje) belemenne egy ilyen lépésbe, amely talán a PNL számára a legkockázatosabb” – hívta fel a figylemet.

Kérdésünkre, hogyan profitálhat a jelenlegi helyzetből az AUR, kifejtette:

az AUR-nak mindaddig bármi jó (egy hatékony és eredményes kormányzás kivételével), amíg fenn tudja tartani az „alternatívaképesség” benyomását.

„Ezt a célt szolgálja az általa alkalmazott »hulladékpolitizálás« (látványos, bombasztikus felszín, nulla hasznos tartalom), de ennek megvannak a maga korlátai. Egyrészt könnyen függőséget okoz, és az erre fogékony választók egyre nagyobb adagokat követelhetnek, aminek az AUR nem biztos, hogy meg tudna felelni. Másrészről a különböző (gyakran vitatható megbízhatóságú) felmérések által mutatott erősödés csalókának bizonyulhat. Nemcsak azért, mert nem zárható ki a rendszerpártok érdekeltsége az AUR mumussá felpumpálásában, ezzel mozgósítva a saját választóikat. Ráadásul

az elnöki tisztségre – egyelőre – esélyesebb PSD és PNL is úgy véli, hogy jobban jár, ha az Iliescu–Vadim Tudor párharcot megismételve egy AUR-os ellenjelölttel mérkőzik meg az elnökválasztás második fordulójában.

Az AUR-os mérések azért is fenntartással kezelendők, mert még ha el is fogadjuk, hogy az adatok nem manipuláltak, semmilyen biztosíték nincs arra, hogy azok, akik ma a »rendszerpártokkal« és az ország helyzetével szembeni elégedetlenségükben zsigerből az AUR-t jelölik meg esetlegesen támogatható pártként, azok majd másfél év múlva a szavazófülkékben is ezt fogják tenni. Márpedig a legutóbbi, az AUR-nak 9 százalék körüli eredményt hozó parlamenti választás óta nem volt egyetlen olyan megmérettetés sem, amely objektív adatokkal támasztotta volna alá a felmérésekben mutatott erősödést” – mutatott rá a tényekre Pászkán.

Arra is rákérdeztünk, hogy a román külügy hőbörgése Novák Katalin bejegyzése kapcsán lehetett figyelemelterelési kísérlet a válsághelyzetről, esetleg más okai vannak, rámutatott: véleménye szerint ez elsősorban

Bogdan Aurescu külügyminiszter és – részben – a PNL kétségbeesett kísérlete volt arra, hogy „hazafiságát” bizonyítsa,

miután még a külföldi hatalmasok (mikor melyik) iránt hagyományosan szolgalelkű román politikai környezetben is meglehetősen sok kritika fogalmazódott meg a román külpolitika ötlettelensége, illetve a román nemzeti érdekek semmibe vétele (Bisztroje-csatorna, az ukrajnai román közösség helyzete, az ukrán gabona ügye, a schengeni csatlakozás elmaradása) miatt.

„A passzív-agresszív módon magyarellenes Aurescu így próbálta a határozottság benyomását kelteni, de a médiában megjelent reakciókból ítélve csak mérsékelt és illékony sikerrel. Csak Marcel Ciolacu PSD-elnök tartotta fontosnak felkapaszkodni egy megálló erejéig erre a vonatra, nehogy alulmaradjon a koalíciós társsal szemben.

Amúgy még a soviniszta magyarelleneseknél sem volt ez téma, az utóbbi időben az ügyeletes hőbörgő szerepet magára öltő Mihai Tîrnoveanu is csak a »karaván elhaladása« után bújt elő a barlangjából egy bejegyzés erejéig. Tehát, ha ezt valakik figyelemelterelési kísérletnek szánták, az nem volt túl sikeres, de újra felhívom a figyelmet arra, hogy

a következő időszakban az a legaggasztóbb fejlemény, hogy nem nagyon maradt olyan téma, melyet a »rendszerpártok« hitelesen használhatnak majd kampányeszközként. Ha az elkövetkező körülbelül egy évben nem jelennek meg ilyenek, akkor fennáll annak a veszélye, hogy a »rendszerpártok« is elmozdulnak az AUR »hulladékpolitizálása« felé

(amihez, amúgy, nem is kell nagy erőfeszítést tenniük), márpedig akkor a román választók összes rétege és csoportja számára legkönnyebben értelmezhető és azonosulásra alkalmas téma a magyarellenesség valamilyen megnyilvánulása lehet” – figyelmeztetett a leselkedő veszélyekre Pászlán Zsolt.