Dacian Cioloş ismét fölvetette a régiósítást

A miniszterelnök a közigazgatási reform kapcsán megjegyezte: újra kellene nyitni a párbeszédet a regionalizációról, hogy sikerüljön megoldást találni arra a problémára, amit a helyi közigazgatás fragmentáltsága, illetve a megyék közötti koordináció hiánya jelent. A kormányfő négy alternatívát vázolt fel.

Az első szerint a megyék közjogi társulásokat alakíthatnának, amelyek közös projekteket dolgozhatnának ki. A második változat a 2013-ban fölvetett verzió, miszerint a jelenlegi nyolc régió közigazgatási státust kapna, és megmaradnának a megyei közgyűlések is.

A harmadik verzió már a központosítás felé vinne: eszerint a fejlesztési régiók közigazgatási státust kapnának, a megyei tanácsok viszont megszűnnének, így a megyékben csupán prefektusi hivatalok maradnának, amelyek a központi intézmények megyei kirendeltségeit koordinálnák. Ebben a formában a megyék csak a régiók alegységei lennének.

A negyedik változat 15–18 kisebb régió kialakítását jelentené, amelyek mindegyike 2-3 megye fúziója nyomán jönne létre olyan kritériumok alapján, mint a megyék közötti gazdasági kapcsolatok és a munkaerő mozgása, a közlekedési összeköttetések, a népesség és a terület, kulturális és történelmi kötődések, olyan városok megléte, amelyek a gazdasági fejlődés pólusai lehetnének, és amelyek az egész régió felemelkedéséhez képesek lennének hozzájárulni.

A miniszterelnök szerint a koordinációs problémák kiküszöbölését előmozdítaná, ha sikerülne jobban integrálni az Európai Unió, illetve a kormány által finanszírozott beruházásokat. A helyi közigazgatás fragmentáltságára azt nevezte meg megoldásként, hogy a kistelepülések valamilyen szinten közös entitásokba tömörülnének, hogy ne legyen olyan közigazgatási egység, amely három- vagy ötezernél kevesebb személy számára biztosítaná a közszolgáltatásokat. Álláspontja szerint a további decentralizáció, a további felelősségek és források átruházása az önkormányzatokra csak ezt követően történhet meg.